Vitatható -e a Tandori-reakció?
Dátum: Július 15, csütörtök, 07:50:03
Téma: Dolgozat


Egy örök kérdés: a költő hagyja -e magát elemezgetni, boncolni, skatulyába dugni és egyáltalán megérteni?


Én úgy gondolom, Tandori egész költészete arról szól, hogy nem akarja, hogy kimondják őt. Ezért is érthető talán felháborodása, melyet a Bárkában begjelent Payer-dolgozatra nyílt levél formájában fejtett ki. Gondolkodtam, mit tettem volna Dezső bácsi helyében, de arra jutottam: vagy ugyanezt, vagy semmit. Van -e kapcsolat a posztmodern irodalmonban (és irodalomtudományban) a szerző és a műveit szétcincáló, lépten-nyomon ilyen meg olyan jeleket, elméletekben fellelhető példákat kereső halottkém között? Mert ha a mű a megírás után meghalt is a szerző számára, azért mégis az ő "gyereke"!

Idézet:

Hanem mert Payer Imre dolgozata a tévedések oly mérhetetlen sok görgetegkövén vél átmenni a patak egyik partjáról a másikra, hogy kénytelen vagyok a (kis számú) érdeklődő, olvasó, tehát Vénen Is Serdültebb Fiatal figyelmét felhívni arra, ami nyersen nem úgy van, ahogy Payer írja. A dolgozat (dolgozata) címével nem foglalkozom. Az a tudomány szempontjából nyilván értékes adalék, rekvizítum stb. Ergo nekem mindegy, sokra vagy kevésre tart-e engem Payer, arról van szó csupán… mint itt mondtam.

Bődületes tévedések soráról, meg az olyankor aztán kicsit reszketőssé, felső-általános-iskolai tanulóssá-váló hangról. (Fura törvénye ez annak, hogy ha valaki, s remélem Payer az, még csak kezdő az ilyesmiben, hát a jobb hang megszólal: reszketegséggel, hátulról.)

További szövegek, Elek válasza a nyílt levélre:

http://beszelo.c3.hu/04/01/18elek.htm

A nyílt levél teljes szövege:

http://www.rkk.hu/forras/0402/tandori.html

Payer Imre dolgozata. Lelke rajta, meg van írva rendesen. Csak...
Először valami lírán kívüli általánosság ragadta meg a figyelmemet. Ijesztően. Közbevágok.
(Ebbe is beleszólok. Nem a líra-szakmai elemzések érdeklik dolgozatomat. Nevetséges volna, a hagyma hámozása... a kés agyonélezése. Kik-kik azt gondolnak esztétikailag, amit akarnak.)
(Nem tudom, „mi” az, amit írok. Csak hogy mi „nem”.)
Mivel oly makacsul kívül vagyok (ki vagyok rekesztve) az engem illethető tényleges diskurzusból (mint független tényező; s kedves butaságokként olyasmik hangzanak el, hogy mindenki becsül, még a hitvány emberek is, de senki se nagyon szeret... értsd, értékelésem körül semmi baj! hah), hát nagyon fontos, hogy egy oly szép hosszú, értelmes cikk, amilyen a Payer Imréé, valóban megfelelően szóljon tárgyáról. Az ügy érdekében az lenne.
Rengeteg mindenfélére nem térek ki. Például, hogy mint Márton idézi, Balassa becsült engem. „Tandori nem játék”... de valamiféle rendszercáfolat (anno). Jó. Erről mindjárt. Szeretett is, tudom. S nem „egy öreges pasas morfondírozása” mindez. Remélem, ahogy majd fejemhez kapkodhatok, az bizonyítja ezt.
Az ütött meg, amit Payer rögtön az elején ír. Tessék: „Könczöl Csaba... szerint az antiköltészet, amit Tandori művel” (megj. Egy talált tárgy megtisztítása, 1973-at írunk) „azért autentikusabb a hagyományos líránál, mert...” Mindegy miért, s hogy az-e, olyan-e. De: „leleplezi a társadalomban zajló eldologiasodást...” (Csudát. Semmit se leplez le. Bizonyos tartalmak, érzetek, jellegek a „régi” líra nyelvén nem voltak elmondhatók általam, s minek ismételgettem volna, enyhe variánsokban a régieket, adódott ez. Ki tudja, Seurat-nak miért adódott a pointillizmus etc. Mindig addig merészkedtem azonban e „poétikai” elemekkel, míg a megfejthetőség határain nagyon túl nem lógtak, míg tehát a nem racionális racionálisan kifejezhető volt. Az ellenőrizetlen „csak mert a művész mondja, rajzolja etc.”, már igaz is – nem volt kenyerem. Sőt. Nagyon nem. Mindig van megfejtés nálam. Kb. mindig.)







Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=230