Jókedvünk tele - 2.
Dátum: December 13, szerda, 12:34:22
Téma: mango
 |
Hiába, az ember reggel még kicsit feledékeny!
De sebaj, majd a hidegtől fölébredünk. |
Mindannyian ajándékok, különféle étel-alapanyagok után szaladgálunk napról napra egyre ingerültebben, és a képzeletbeli naptárlapokat sorban tépdessük le a decemberből. Van, amit már jó előre beszereztünk, van ami még a listánkon van, amit örökösen magunkkal hordunk jól elrejtve a bankkártyánk mellett: ki tudja, mikor mire bukkanhatunk ilyenkor…És van, amit ezidáig még elfelejtettünk. Még előttünk a feladat, mit vegyünk például a Nagymamának…?!
És a karácsony egyre közeledik.
Már csak tizenegyet kell aludnunk…
Talán jöhet néhány kellemes, derűs perc kikapcsolódásképpen...
Újból Horváth Árpád, újból az a régi sorozat a Hajdú-Bihari Naplóból és újból egy percnyi, cseppet sci-fi-ízű szösszenet.
A nap feledékenysége
A nap feledékenysége kora reggel lesz úrrá az emberen. Álmatag szemekkel ballagunk a lifthez, félig még alszunk, amikor nyílik a felvonó ajtaja. A falnak dőlve bóbiskolunk még egy kicsit, s csak akkor ébredünk föl igazán, amikor a földszinten döccen a lift.
Kibotorkálunk a kapuhoz, a hatodik próbálkozásra már meg is találjuk a saját levélszekrényünket.
Hiába, az ember reggel még kicsit feledékeny!
De sebaj, majd a hidegtől fölébredünk. És valóban, a hidegtől fölébredünk, egyszer sem alszunk el, amíg a parkolóban megtaláljuk a kocsit. Hiába kotorászunk a zsebünkben, nem találjuk a kulcsot. Biztos, ami biztos, megpróbáljuk a kilincset – és láss csudát, nyitva a kocsiajtó!
Elfelejtettük volna bezárni…?! Nahát, már este is ilyen feledékenyek voltunk…?!
Beülünk a volán mögé, s ekkor észrevesszük, hogy benne felejtettük a slusszkulcsot.
Ekkor döbbenten magunk elé meredünk: „Lehet, hogy ez nem is az én kocsim…?!”
De álljunk csak meg…
Nekünk nincs is kocsink!!!
Illetve, most már van.
Még szerencse, hogy ilyen feledékenyek az emberek…
h.á.
*
Budapest, 2006.december 13.
|
|