Fullextra.hu - A televíziózás kőkorszaka

Rendszerint az újságíró, az operatőr és egy világosító ment terepre. Legtöbbször én vezettem a kis autót.

A zentai Happening

1968 nyarán történt. Akkor már a Land Roweren kívül egy Fiatunk is volt. Amikor kis kamerával mentünk felvételezni, nem kellett a nagy kocsi. A Fityóban elfértünk hárman és a felszerelés is. Rendszerint az újságíró, az operatőr és egy világosító ment terepre. Legtöbbször én vezettem a kis autót.
Boross bácsitól utasítást kaptunk, hogy Zentára kell utaznunk, mert ott nagy kulturális fesztivál lesz, azt mondta, öltözzünk fel rendesen, mert az összejövetel után fogadás lesz a városelnöknél. Az utóbbit komolyan vettem, és felvettem az új nyári öltönyömet.
Zenta központjában, megérkezésünkkor, már állt a nagy pódium, amelynek hátuljára ki volt feszítve egy 2x8 méteres fehér vászon. Szép, meleg napsütéses délután volt. A közönség főleg fiatalokból állt. Igazi hippis hangulat uralkodott. A hangszórókból áradt a rock and roll. A program, amit a műsorvezető, ott a pódiumon, happeningnek nevezett, két részből állt. Az elsőben a vajdasági fiatal költők és írók olvastak fel műveikből. Én a sok fiatal író és költő közül, sajnos, csak Tolnai Ottóra emlékszem. Felolvasta az akkor már ismert, A hippi halála című novelláját. Ottónak akkoriban ez volt a legnépszerűbb írása. Mindenütt, ahol irodalmi körökben megjelent, ezt a novellát olvasta fel.
A happening második felében fiatal festők léptek fel. A legidősebb közöttük Ács József volt. Nyolcad- vagy tizedmagával festett egy 2x8 méteres vásznat. Nemcsak ecsettel festettek, hanem a kezükkel és az ujjukkal is, sőt a festéket csak egyszerűen rádobálták a vászonra: a végén egy absztrakt festmény lett az egészből, ami eladásra, árverésre került, de nem teljes egészében, hanem felszabták 80x100 centiméteres nagyságú darabokra. Rövid idő alatt elkelt a vászon.
A vége felé a fiatal költők és festők elvegyültek a nézők között. Az egész egy vidám, szórakozó társasággá alakult. Valakinek az az ötlete támadt, hogy be kellene festeni Tolnai Ottó autóját. Ottó nem tiltakozott, így a festőművészek nekiálltak, és rövid időn belül be is festették az autót, hasonló stílusban, mint a nagy vásznat. Később Ottó hónapokig azzal az autóval közlekedett Újvidéken. Nem festette át addig, míg a rendőrök rá nem szóltak.
Az eseményről részleteket vettem fel. A feladat az volt, hogy mintegy ötperces anyagot készítsek. Fehér Gyula volt az újságíró. Neki kellett megírnia a kísérőszöveget. Annyi minden történt, hogy ez nem is volt nehéz. Mire befejeződött a program, már beesteledett. A városelnök meghívta a fellépőket, de minket, tévéseket is, kanizsai tiszai Halászcsárdába.
Elkészült a vacsora. Jó illatú, paprikavörös halpaprikás. Összefutott a nyál a számban. Imádom a halpaprikást. Mintha ezt tudták volna, pont elém tették a bográcsot. Illemből noszogattuk egymást, hogy szedjen már valaki. Velem szemben a házigazdák egyike ült. Szívélyesen megkért, hogy szedjek már, elsőnek. Nem sokáig kérettem magam. A halpaprikás kiváló volt. Nagyon ízlett. Nem ürítettem ki teljesen a tányérom. Szerettem volna még egy kis halat merni a lé mellé. Mivel a bogrács félig kiürült, fel kellett állnom, hogy kivehessem a halat. Miközben a bográcsban halásztam, a nyakkendőm belelógott a tányéromba, a paprikáslébe. Amikor visszaültem a helyemre, éreztem, hogy nedves lett a combom. A nyakkendőm, amelynek vége belelógott a tányéromba, most a nadrágomon feküdt, de a fehér ingemen is akadt néhány piros pötty. Rögtön elment a kedvem az egésztől. Egy mozdulat miatt tönkrement a nadrágom, az ingem, de a nyakkendőm is.
Ez az eset megtanított arra, hogy bármilyen finom a halpaprikás, azért nem árt elővigyázatosnak lenni. Különösen akkor, ha nyakkendőben ül az ember asztalhoz.