Fullextra.hu - Közösségesdi

Különleges képek ezek, majd meglátod.
Indulhatunk?

Létezik valahol egy varázsház, nem is olyan messze. Kis szobák vannak benne és egy nagy kerek terem. A szobák falain képek lógnak, de minden falon csak egy-egy kép. El nem érhetik egymást. Különleges képek ezek, majd meglátod.
Indulhatunk?

Belépünk az első helységbe. Világos van és jó meleg. Ez a gyermekek szobája. Az első képen egy kisbaba mosolyog, nézelődik. Mellette sok játék. Tán anyukája is itt van valahol, de őt nem látjuk. Tovább lépünk, és látunk egy játszóteret, sok-sok kisgyermekekkel. Hintáznak, nevetgélnek. Csupa gyermek, de felnőtt egy sem. Ki figyel rájuk? - kérdezed tőlem. Aztán látunk egy képet, melyen sok kisiskolás olvas, tanul. De vajon mit, és kitől? Te látod, hogy ki tanítja őket? Aztán még egy kép, ahol kamaszok vannak. Járják a városban az utakat. Szerinted hová tartanak? Mi lehet a fejükben? Ismered őket? Egyedül vannak. Milyen érzés ez Neked?

Tovább sétálunk. A következő szoba zajos. Zene szól, és valamilyen gép is zúg. Az első képen egy fiatal nő van egyedül. Főz éppen, és hallom a szomszéd szobában egy csecsemő sír. Te is hallod? - azt mondod, hiányzik ide valaki. A második képen egy utcát látunk, sok emberrel. Mindenki rohan valahová, elsuhannak egymás mellett. Hová sietnek? Ismerik vajon egymást? A következő képen férfiak egy csoportja utat épít. Szerinted összeköt majd valamit, valakiket? Aztán látunk még buszmegállóban toporgó embereket, akik órájukat aggódva nézik. Este van már. Haza kéne érni. A gyermekeik már biztos otthon vannak. Ebédeltek-e rendesen, elkészítették-e a házijukat? Nézett-e rájuk valaki egész nap?

Sétáljunk tovább. Hű, itt hűvös van. Nyitva az ablak, és a szél csapkodja az ablak palettát. A képen egy idős néni van. Süteményt süt. Vajon kinek? Van unokája, aki eljön majd hozzá? Aztán látunk sok idős embert, akik szomorúnak tűnnek. Társaságra vágynak tán? A következő képen egy idős bácsi fekszik az ágyban. Beteg. Mit gondolsz, jár hozzá valaki őt ápolni?

Ahogy egyre tovább lépkedünk a képeket nézegetve – megkérdezed tőlem:
- Miért olyan furcsák ezek a képek?
- Mert minden képen egyféle korú, helyzetű embert látunk...Szerinted ez így jó...?!
- Nem – feleled.
- Játsszunk egy kicsit. Hozzuk össze a képeket a kerek terembe.

Egybegyűjtöttük a képeket, és érdekes dolog történt. A rajtuk lévő emberek megelevenedtek. Elkezdtek egymással beszélgetni. Barátságokat kötöttek. Egymásra találtak. A kisbabához bejött az anyukája, az idős néni unokára lelt, aki örült a süteménynek, a beteg bácsihoz eljött a fia, a szomorú idős emberek társaságra (és magukra) találtak, mert szükség volt rájuk a családokban. Figyeltek a gyerekekre, amíg a szülők dolgoztak. Volt aki a tinikkel foglalkozott, és a tinik meséltek a gyerekeknek, a gyerekek meg tanították az időseket. Hogy mire? Ezt már rád bízom kedves olvasó....

Írta: katsza