Fullextra.hu - Pontosan...

Az ember soha se tudja hol jobb, a kamera elött vagy a kamera mögött.

Pontosan

Begovics Imre bővíteni szerette volna a Barázda munkatársainak számát. Zelity Irma, Bikit Grízer Magda, Bosznai Győző mellett még másokat is alkalmazott. Így került sor arra is, hogy felkérte Balázs-Piri Györgyöt, aki egykor munkatársa volt a Rádióban, hogy dolgozzon velünk. Egy alkalommal Moholra utaztunk. Itt akarta Imre megtudni, mennyire „használható” a rádiós kolléga. Az útra elkísértek még bennünket Győző és Irma újságírók is, hogy tanuljanak az idősebbektől.
Moholon egy sikeres kukoricatermelőhöz mentünk. Már kívülről, a házról látszott a jómód. Az egész udvart kibetonozták, kivéve egy kis részen, ahol rendezett virágoskert volt. Az épületnek hosszú beüvegezett gangja volt. Hátul a másik udvar, tele szárnyas jószággal. Az ólakban disznók, borjak. Ezt az udvart teli kukoricagórék fogták körül.
A házigazda, ahogy az már illik, feleségével elénk jött, majd üdvözöltük egymást. Az újságírók leültek, hogy megbeszéljék a riportot, én meg addig körülnéztem. Kerestem a megfelelő forgatási helyet. Végül úgy tűnt, hogy az egyik góré mellett sikerül beállítanom a kamerát úgy, hogy látsszon az udvar, a ház és a teli góré is. Odavezettem az újságírót, Györgyöt és a házigazdát a hátsó udvarba, és beállítottam őket úgy, hogy nagyjából minden látsszon a háttérben. Imre a többi újságíróval a kamera mögé állt, mert onnan jól látták azokat, akik a kamera előtt voltak.
Elindult a felvétel.
--Mohol, első, először!--
--Itt vagyunk Moholon…-- kezdte rögtön a riportot Gyurka. Bekiabáltam, hogy álljunk le, mert a Laci keze és a csapó még benne volt a képben. Imrének meg kellett volna magyaráznia Gyurinak, hogy várnia kell, míg a csapó „kimegy a képből”, s csak utána kezdheti a beszélgetést. Ez alkalommal, leegyszerűsítettük a dolgokat, és úgy beszéltük meg, hogy majd én intek a kamera mögül, mikor lehet kezdeni.
Kamera indult. Laci beütötte a csapót. Én intettem, és Gyurka elkezdte a riportot:
--Kedves hallgatóink…
--Stop! -- most Begovics kiabált be és állította le a felvételt. --Itt a tévében nézők vannak -- magyarázta.
--Értem, értem. Csak egy kicsit megzavart a csapó -- szabadkozott a riporter.
Újra az egész. Kamera indul. Csapó beütve. Lacinak most már azt kellett mondani:
--Mohol, első, harmadszor!--
Miután Laci kiment a csapóval a képből, intettem.
--Kedves nézőink, itt vagyunk Moholon X. Y. udvarában, aki az idén növénytermesztésben, rekordtermést ért el.--
--Pontosan -- válaszolta a termelő. A válasz után csönd. Ennyi. A riportert a válasz meglepte, de gyorsan feltalálta magát és folytatta:
--Amint látom, rengeteg kukoricát tárol. Az idén csak kukoricát termelt? -- hangzott a kérdés.
--Pontosan -- következett a kurta válasz, utána megint csend.
--Itt több mint tíz vagon kukorica van. Ezt mind értékesíteni szeretné?--
--Pontosan.
--Ha a szövetkezet kooperációs osztálya felvásárolja és kifizeti, át fogja adni?--
--Pontosan.
Imre, a szerkesztő már nem bírta tovább.
--Stop, stop! Álljunk meg! Ez így nem lesz jó – őrjöngött, és odaszólt Gyurkának:
--Tegyél már fel olyan kérdést is, amire hosszabb választ lehet adni--, majd a termelőhöz fordult:
--Ne csak azt válaszolja, hogy --pontosan--. Szerintem bővebben is lehet válaszolni a kérdésre, ugye?"
--Pontosan -- hangzott a válasz.