Fullextra.hu - Szilveszter

Csak a végső emberi boldogságba vetett hite marad töretlen Szilveszter tragédiája ellenére is.

A cím első pillantásra megtévesztő, - de legalábbis kétértelmű.
Petőfi Sándor Az apostol című művét nagyon aktuálisnak találom a mai naphoz, - most háttérbe szorítva a saját véleményemet, - kitűnő emberek méltatását osztom meg az olvasókkal, akik szerint Petőfi műve egész egyszerűen csoda, és szilveszterkor vagy az új év hajnalán gyakran állítják még ma is színpadra.

Szilveszter története: példázat.
Az elbeszélőt nem annyira az események, mint inkább hőse viselkedésének eszmei és érzelmi rugói érdeklik.
Rendkívül nagy szerepet kap a meditáció, Szilveszter belső monológjai a költemény nyelvileg legszebben megformált részei. (Közülük például - a szőlőszem példázata - Az apostol talán legismertebb részlete a 11. fejezetben, a költemény felezőponján helyezkedik el.)
Jóllehet elbeszélő költeményről van szó, melyben fontos szerepet kap a jelenetezés, az előadásmód mégis a lírai elemet teszi dominánssá. Az elbeszélő elfogultan figyeli hősét, teljesen azonosul vele, kudarcait kizárólag a körülményekből és a helyzetéből származtatja. Színe és fonákja: pátosz és irónia kettőssége jellemzi a modalitást. Az irónia forrása mindenkor a démonikus világ: „Bőszülten hagyta el a nép / A templomot, / Az isten és a béke házát.”
Olyan világ ez, melyben az értékek teljesen megfordultak, éppúgy, mint a Felhők egyik darabjában (Igazság! alszol?).
A lírai elemet teszi hangsúlyossá az in medias res kezdés is: az érett, ereje teljében levő Szilveszter bemutatása.
A múlt felidézése, a hős gyermek- és ifjúkorának, „nevelődéstörténetének” életképszerű elbeszélése az érett Szilveszter gondolkodásmódjának bemutatása után nyilvánvalóan magyarázó értelmű. Az apostol hőse számunkra kész jellemként jelenik meg, s tulajdonságainak befejezettsége rávetül előtörténetére is. Bár a költemény cselekménye összecsapások sorozata, a hős és a világ állandósága miatt ezek egyetlen alaphelyzet variációiként hatnak.
Szilveszter pszichológiája és logikája a szentimentális emberé, akinek minden törekvése arra irányul, hogy elfogadtassa magát egy idegennek és ellenségesnek tudott világgal, mégpedig úgy, hogy ez a világ igazodjék hozzá. A szentimentális hős szükségképpen magányos. Árulkodó tünet, hogy Szilveszter a falusi sokaságot szólítja meg, nem az egyéneket: „Üdvöz légy, nép!”, mondja ahelyett, hogy „emberek”; mint néppel van velük pertuban. Magánya legalább annyira vállalt, mint amennyire kényszerű. Nem akarja, hogy besoroltassék a társadalomba, mert az óhatatlanul eltorzítaná személyiségét. „Annyit érsz, amennyi vagy”: ez a szentimentális hős mércéje, amit szembeállít a társadalom megtévesztő, látszatokon alapuló értékrendjével. A nagy példakép, Rousseau nemcsak a születés és a vagyon énelvesztő, besoroló erejét tartotta veszélyesnek, hanem az emberi értelmet és a tehetséget is, mivel manipulálhatók a személyiség ellen. Így lett archimédeszi pont a szív, amely a természet szava az emberben és a lelkiismeret, amely nem enged letérni az erény útjáról. A szentimentális hős voltaképp a természet és az erkölcs (belső parancsként megjelenő) törvényeire, e két (kizárólag) megbízhatónak elfogadott iránytűre figyel. Az erény megszállottja; éppen rigorózus elvei okozzák látszólagos érzéketlenségét: úgy érzi, hogy a legkisebb engedménnyel is az üdvösségét kockáztatná.
Az apostol művészi megformáltsága több szempontból is a látomásköltészethez kapcsolódik. Időmértékes (jambikus lejtésű), rím nélküli, szabad szótagszámú sorokkal az utóbbi éppúgy, mint az átkötések rendkívül nagy száma, a szintaktikai keretek fellazulásával jár együtt. A megmagyarázott metaforát nem önmagában szerepelteti, hanem füzérszerűen, kibontva, beágyazva a vers szövetébe (pl. a 14. fejezetben a szerkesztő válaszában). Még tovább lép előre az ellentétek ironikus hatású szembeállításában: „... mindig csak feketének látta, / Pedig fejér volt már, mint a galamb, / Csakhogy nem látszott színe a sötétben”. Jóllehet a hihetetlenül gyorsan készült szöveg egyes helyeit az alkotói ihlet elfáradása, kevésbé szerencsés megoldások jellemzik, egészében erényei Az apostolt az életmű meghatározó darabjává emelik.
Legeza Ilona könyvismertetője szerint Az Apostol Petőfinek 1848 nyári lelkiállapotának epikus kifejezése . Ez a forradalmi poéma nagyszabású költői összegzés. Hőse, Szilveszter az első cselekvő forradalmár-típus irodalmunkban, akinek jellemében nemcsak az ösztönös indulat, de a tudatosság is formáló erő. Azonban érzékelteti a hőse és a nép közötti távolságot is, s a kételyt, vajon érettek-e a viszonyok a forradalomra. Csak a végső emberi boldogságba vetett hite marad töretlen Szilveszter tragédiája ellenére is. A költeményben nincs belső harmónia, a gondolatok széttörik a történetet; a költő számára fontosabb a gondolati töltés. A költemény tele van lírai betétekkel: a már említett Szilveszter monológja, szőlőszemhasonlat, és sorolhatnánk még.
Az irodalomtörténet a mű cselekményének tragikumát, a bukás-motívum hangsúlyosságát annak az életrajzi ténynek tulajdonítja, hogy a költő Szabadszálláson megbukott a követ-választáson; egyébként is a művet át- meg átszövik az önéletrajzi elemek (pl. a költő a címszereplő névnapján, szilveszterkor született; körülményeinek nyomorúsága, házasságának mozzanatai, a főhős vérmérséklete is a költőt idézi stb.).
A drámai izzású költemény rímtelen soraiban a nemzeti és az egyetemes szabadságért meghalni kész, önfeláldozó forradalmár alakja dicsőül meg, mint a lázadás apoteózisa és mint a költő önsorsára vonatkozó látomás, példázat.
Ez az elbeszélőköltemény a "forradalmi látomásköltészet" remeke.
Mondhatjuk, hogy egy nagyszabású költői summázás ez a mű. Petőfi húsz fejezetébe sűrítette küzdelmes élete tapasztalatait. Hősének, Szilveszternek életébe saját sorsának szálait is beleszőtte, s számos motívum emlékeztet Táncsics életére (titkos nyomda, bebörtönzés stb.). Szilveszter "kitett" gyermek, születésétől kísérik a bűn és nyomor szörnyei.
Sue-i borzalmak, dickensi lélek-csapdák környékezik gyermekkorát. De van benne erő a nagy kitöréshez; sem tolvaj, sem koldus nem lesz belőle, hanem forradalmár. Romantikus színezetű egyéniségében sok a rokon vonás a költő karakterével: a lángoló rajongás, a szélsőségig csapó indulat erős következetességgel ötvöződik jellemében. Szilveszter az első modern cselekvő forradalmár hős irodalmunkban, akinek jellemében már nemcsak az ösztönös indulat, de a tudatosság is formáló erő.
Mint említettük, a költemény az események közepén kezdődik, Szilveszter családjának rettentő nyomor-képeivel. Ez a szerkesztési megoldás hasonlít a korabeli lírai versek szerkezetére; itt is szinte exponálja a költő hőse életének feszítő nagy kérdését: van-e ereje ahhoz, hogy kitartson elvei mellett akkor, amikor elveinek feladása az éhhaláltól menthetné meg a családot. Ez után következnek Szilveszter gyermekkorának realista képei, majd forradalmi harcának története, végül vértanúi halála. A költemény befejezéséből már Szilveszter sorsán túlcsapó, keserűséggel vegyülő bizakodás árad: "Fölkelt az új hős nemzedék, | S mit örökségben hagytak rá apái, | Leverte rabbilincseit." A költemény epikumát az előadás szenvedélyessége oldja líraivá; a jambikus lejtésű, rím nélküli, szabad szótagszámú sorok kerete alkalmas formául szolgál a drámai történet erős lírai sodrásához.
Modern műnek mondhatjuk ma is Az apostolt.
Cselekményének tere nem csak a vidék de már a főváros is; a földesúr figurája mellé már felzárkózik a szerkesztő, a falusi templom mellé a titkos nyomda, - úgy tekinthetjük, Szilveszter típusába Petőfi belesűríti a század európai forradalmainak és forradalmasító olvasmányainak tapasztalatait és hatását, s hozzáadja mindezt saját történelmi élményeihez: így formálja meg a magyar haladás létkérdéseit hordozó nagy költeményt.
Mindig, - de minden év utolsó és első napján kivételes öröm ezt a művet felidézni.

Részleges forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/palyan.htm