Fullextra.hu - Újévi szokások, hagyományok, jóslások

Az új év első napjaihoz időjárásjóslások, az állattartással kapcsolatos szokások, szerencsejóslatok, tilalmak, és különböző egészségvarázsló eljárások kapcsolódtak.

Az év kezdete nem mindig tevődött az év ezen szakaszára. Az ókori Rómában március elsejével kezdték az évet. Január elseje a Julius Caesar-féle naptárreform után vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. Janus a kétarcú római isten. Ő volt a városkapu, a városba való bemenetel és az útra kelés oltalmazója. Később átvitt értelemben már mindenfajta kezdet és vég istene. Nevéhez kapcsolódott az aratás kezdete, a hadba vonulás, és mindenfajta útra kelés. Az év első hónapját is róla nevezték el Januarius-nak, mivel a visszatekintést és az eljövendőt is szimbolizálja. Általában kettős (előre és hátra tekintő) arccal ábrázolták, férfialakban. Alakja kapcsolatot mutat a Napisten-szimbolikával is. A két égi ajtó, a felkelő és a lenyugvó Nap őrzője, s egyben a téli és a nyári napforduló irányítója. Ilyen esetekben ábrázolásakor két arcán a Nap és a Hold látható. A keresztény egyház éppen ezért e napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. Magyarországon az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól, december 25-től számították. A január elsejei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa (1676-1689) tette meg e napot a polgári év kezdetévé. (Az egyházi év advent első napjával kezdődik.) A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig. A Julián-féle naptár Julius Ceasar nevéhez fűződik. Hogy a római pontifexek által kezelt naptár érezhető zavarain segítsen, a Kr. előtti 46. évben kiadott rendelettel megreformálta a római naptárt. A római egyházban e naptár használatban volt a középkor végéig, XIII. Gergely pápa (1572-1585) naptárreformjáig, a keleti egyházban viszont napjainkig ezt a naptárt követik. A Julianus naptár hibája miatt a XVI. század végén a naptárszámítás már kb. 10 nappal volt előrébb a tényleges időnél. A Julianus-naptár hibájának kiküszöbölésekor először is arra volt szükség, hogy behozzák az elmaradt napokat. XIII. Gergely pápa (1572-1585) egy bizottság javaslata alapján úgy oldotta meg a problémát, hogy 1582. október 4-e után rögtön 15-nek az írását rendelete el.

Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, "európai" ünnepekké váltak.
Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.
Az új év első napjaihoz időjárásjóslások, az állattartással kapcsolatos szokások, szerencsejóslatok, tilalmak, és különböző egészségvarázsló eljárások kapcsolódtak, melyek zömét ma már nem is ismerjük. Az én gyermekkoromban gyerekek(fiú) és emberek(férfiak) járták a falut, és köszöntőket mondtak minden háznál. Ennek hatalmas hagyományai voltak. Az Irodalmi Klubban (illetve az Antológia III-ban) olvashatjátok a Kicsi vagyok című novellácskámat erről. Ez elsősorban azt a helyzetet, környezetet ábrázolja, ahol elengedhetetlen szükséglete volt az embereknek ez az újévi jókívánság. Ha valaki - például egy felnőtt előbb elhajlott, és - nem jutott el valahová, valóságos sértődési hullám alakult ki. A jókívánság versek sokszínűek voltak, mégis rendkívül egyszerűek, és céltudatos kívánalmakat fogalmaztak meg. A kimondott szó varázserejébe vetett hit volt az alapja a köszöntés szokásának. Ezért voltak ezek a kis, vagy hosszabb mondókák. Íme. Ilyen, vagy hasonló versikéket mondtak:

„Kicsi vagyok,
székre állok,
onnét egy nagyot kiáltok,
Boldog Újévet Kívánok!”

„Adjon az Isten boldog újévet
Imádságos hitet, örök békességet.
Hosszú életen át, tartós egészséget,
A bajba jutottnak biztos segítséget.
Ne legyen bús senki a holnapra kelve,
Mindenki örüljön, a kenyeret szelve.
Ne sírva ébredjünk, hanem énekelve,
Legyen a jövendőnk szeretettel telve.”

Áldásos Új Esztendőt!

„Aggyon Isten minden joót
Az oúlj esztendeőben:
Jobb ideőt, mint tavaly vót,
Eéljen a csalaód joóleétben,

Boódog oúj eívet!

Adjon az isten bort, búzát, barackot,
Szőrös farkú malacot,
Üvegünkbe feneket, hogy mulassunk eleget.
Szekerünkbe kereket, hogy mehessünk eleget,
Boldog új esztendőt kívánunk a házbeli családnak!
Bor, búza, békesség szálljon házatokra
Az új esztendőbe, minden jószágtokra.
Adjon Isten áldást táplálkozástokra,
Virrasszon fel az úr a holnapi napra!
Tiszta szívből szeretetből ezt kívánjuk!
Újév napján kopogtatok.
Magas ajtón, kis ablakon.
Pár szó után odatérek
Adjon Isten a családnak
Aprajának, a nagyjának Boldog új évet!

(Íme, a helyi mondókákból néhány)

Az újév napja nagyon izgatta a palócokat. A fal közé zárva a téli hónapokban nem tehettek sokat, ezért azon morfondíroztak, hogy milyen jelekből lehet következtetni a következő évre, termésre, időjárásra. Mondhatni saját, és a családjuk jövendőjét vélték felfedezni egyes apró történésben.
A gazdasági élet kedvező alakulását nagy mértékben befolyásolta az időjárás, így nem véletlen, hogy az ünnepek, jeles napok szinte kivétel nélkül az időjárásjóslás alkalmai is voltak.
- Ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt, egész évben jó időt jelent"
- Ha január 1.-én hajnalban csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő."
- Aztán az állattartással kapcsolatos újévi szokások, hagyományok között érdekes a tyúkok abroncsból etetését, mely sokfelé Luca-napi szokás. Azért tettek a tyúkok köré abroncsot, hogy szét ne széledjenek, és egész évben hazatojjanak.
- Még a tyúkokról: egyenként át kell dugni minden tyúkot a létra fokán, mert akkor jó tojók lesznek.
- Az újesztendei jóslások, varázslások igen fontos része volt a táplálkozás, az ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek tiltása. Ilyen a csirkehús evésének tilalma, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét.
- Disznóhúst kell enni, mert a disznó előtúrja a szerencsét.
- Előnyben részesítették a palócok a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben.
- Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vélik, ez szerencsét hoz. Volt azonban az állattartással kapcsolatosan is jelentősége. Ugyanis első férfi látogató esetén hím állatszaporulatra, nő esetén nőstény állatokra számítottak a következő esztendőben.
- Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben. Ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni. Úgy tartották, akit ezen a napon megvernek, azt egész esztendőben verni fogják.
- Mindig tartalékoltak valamilyen elromlott szerkezetet, törött szerszámot, lapátot, rossz ruhát és újév napján kivitték az udvarra, néha el is égették (amit lehetett). Ezzel kivitték a házból a rosszat. Jelképesen. A maradékát, a házi szeméttel együtt és sosem dobták szemétdombra, nehogy valamilyen szerencsés dolog is benne maradjon.
- Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Tehát ilyenkor semmiért nem fizettek, de nem is vettek, mert au meg költekezést jelentett volna.
- Munkatilalom volt, mint a legtöbb jeles napon. Az állatok etetése és a létfenntartás kivételével minden tilos volt. Nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni stb. Mosni már karácsony első napjától tilos volt, még a gyermekek pelenkájának számát is úgy választották meg, hogy kitartson, aztán az első mosásig külön egy dézsába rakva maradt beáztatva.
- A munkatilalommal kicsit ellentmond, hogy az újév első napján kéményseprőt látni hatalmas szerencsét jelent. Azonban ők sem dolgoztak. Ezért kitalálták, hogy ezen a napon – az újév köszöntésével együtt – vitték a kéményseprők saját naptárukat, és a díjakat is ekkor szedték. Ez ugye nem számított munkának.

- Szokás volt újévkor korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek.
- Napközben nem feküdtek le, hogy a következő esztendőben nehogy betegesek legyenek. Még a fekvő betegeknek is fel kell kelniük ezen a napon, nehogy egész évben az ágyban feküdjenek.
- A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni),
- A gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írtak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).

Az Újév napja kimondottan családi volt a palócoknál. Míg a Karácsonyt szűk családi kör jellemezte, addig újévkor a tágabb családi kört is végigjárták, hiszen ezzel is a közösségi életet, a család erejét, összetartozását mutatták. Ezt a kis kigyűjtést személyes tapasztalataim és zagyvaiak elmondása alapján készítettem.

Áldásos Boldog Új Esztendőt Kívánok Mindenkinek!