Bevezető gondolatok a vers(elés)ről - I.
Dátum: Január 18, csütörtök, 14:17:25
Téma: Irodalom tudástár
 |
A vers ritmusos szövegforma.
Mi az, ami a verset a prózától megkülönbözteti ? Kíséreljük meg a válaszadást az alábbi Petőfi-részlettel:
|
Véres napokról álmodom,
Mik a világot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.
Csak szólna már, csak szólna már
A harcok harsány trombitája!
A csatajelt, a csatajelt
Zajongó lelkem alig várja!...
(Véres napokról álmodom)
Nézzük csak: mi az, ami a fenti szöveget verssé tesz? Mi az, ami vagy nincs meg a prózában, vagy ha meg is van, nem olyan mértékben, mint ezekben a sorokban?
Mit érzünk a fenti idézett sorokból? Először is azt érezzük, hogy ez a világ, ami itt a szemünk elé tárul más, feszültebb légkörű, emelkedettebb, érzelmekkel telítettebb. Mindezt mivel éri el a költő?
1.) Ha figyelmesen átolvassuk a két strófát, láthatjuk, jelentős szerepet játszanak a nyelv hangzási elemei: ld. a 2. strófa hangutánzó és hangulatfestő szavait.
2.) Amit közölni akar velünk, azaz a mondanivalóját jóval tömörebben fejezi ki, mint ahogy egy prózaíró tenné, tehát sűrít. A sűrítés a verses beszédben fokozottan kötelező elvárás.
3.) Éppen ezért - mint ahogy érezni - itt az egész közlés jellegzetesebbé, kiélezettebbé válik. Berzsenyinek volt egy remek megállapítása, hasonlata a verses beszéd meghatározására: «a verses beszéd olyan, mint a trombita hangja, mely szűkebb keretek közé van szorítva, s ezért élesebben, kifejezőbben szólal meg.»
4.) Az előzővel függ össze, hogy itt minden szó jelentőséget nyer, ezért sokkal több a hangsúly, s ezek jóval nagyobb szerepet kapnak, mint a prózai beszédben.
5.) Fokozott szerepe van a szüneteknek is. A költeményben a nagyobb nyugvópontok is többnyire szabályosan helyezkednek el, gyakran a sorok végén, még inkább minden negyedik sor után, ahol egy-egy nagyobb akusztikai és gondolati egység lezárul.
6.) A fentieknél még fontosabb jegyet kell megfigyelnünk: a szabályos ismétlődést. Bizonyos akusztikai jelentőségeknek megközelítően egyenlő időközökben való visszatérést figyelhetünk meg: négysoronként, kétsoronként, soronként, de sorokon belül is. Próbáljuk csak hangosan elolvasni: «Csak szólna már, csak szólna már...» Mit érzünk? Érzünk egy lüktetést, érezzük a ritmust. A ritmus – Arany Jánost idézve – «a versidom lényegét teszi, mi a kötött beszédet a folyótól már elemeiben szétválasztja, s a kettőt éles ellentétbe helyezi egymással.» Mögötte pedig ott van, ami a verses beszéd fent felsorolt többi tényezőjének is főforrása, előidézője, az érzelmekkel, indulatokkal teli lelkiállapot.
7.) Mint ahogy a prózai beszédnek, a versnek is van hanglejtése (beszédmelódiája), amely különösen a hangsúlyos szótagokon szökik fel. Mivel a versben több a hangsúlyos szó, a versnek a beszédmelódiája is elevenebb, színesebb.
A versforma bonyolult, komplex jelenség, leglényegesebb tényezője a ritmus, amely maga is összetett jelenség. Hogy a ritmus lényegéhez eljussunk, vizsgáljuk meg az alábbi sorokat:
Estve jött a | a parancsolat
Viola-szín | Pecsét alatt...
(Csokonai: Szegény Zsuzsi a táborozáskor)
Mitől ritmusosak ezek a sorok?
1.) A hangzó nyelv bizonyos egynemű egységeinek (szótagjainak) csoportokba való foglalása. Itt esetünkben négyesével való összekapcsolása.
2.) Az első szótagon nagyobb a nyomaték (ezt nevezzük versnyomatéknak vagy iktusnak.)
3.) Az iktusok szabályos időközökben való ismétlődése. Ezáltal a verses beszéd olyan egységekre, tehát ütemekre tagolódik, amelyeket nagyjából egyforma ideig hangoztatunk, s amelyeknek mindig van egy nyomatékos erős íze (’arsis’-a) és egy nyomaték nélküli, gyenge íze (’thesis’-e). Azt fontos megjegyezni, hogy az egységek (ütemek) nem mindig azonos szótagúak, mégis nagyjából egyenlő időtartamúak, mint a következő sorokban:
Királyasszony | néném,
Az egekre | kérném,
Azt a rózsát, | piros rózsát
Haj, beh szeret- | ném én!
E fenti esetben a sorok második ütemét elnyújtva ejtjük és ezzel kiegyenlítjük a szótagszámbeli különbséget. Ez a jelenség az ütemegyenlőség törvénye. Fontos megjegyezni, hogy az ütemegyenlőség nem abszolút, hanem csak hozzávetőleges.
Ritmusképző tényező még: a hangok bizonyos minőségbeli szerepe, amelynek két gyakori megnyilvánulása: az alliteráció és a rím. Egyik sem kizárólagos ritmusalkotó, mint a hangnyomaték és az időtartam, hanem csak ritmust erősítő, ékesítő.
Gazdag kifejezési lehetőségekkel együttjáró esztétikai hatást a ritmus és általában a versforma csak bizonyos következetességű ismétlődés, más szóval sorozatosság által érheti el. A sorozatosság teszi lehetővé, hogy a vers ritmikai rendjét felismerjük és élvezzük. Ez a ráismerés hozta működésbe ritmusérzékünket, mely a továbbiakban is várja a már megérzett vagy felismert ritmikai rendet. A versforma funkcionális szerepe gyakran éppen ebben a megszokott sorozatosságtól való eltérésben, vagy éppen egy másfajta sorozatosságra való áttérésben nyilvánul meg.
Az olyanfajta versekben, mint amilyen pl. a «Szózat», ahol nagy szerepet játszik a rövid és hosszú szótagok váltakozása és viszonya, az ütemet hagyományosan ’láb’-nak szokták nevezni Az ütemek (lábak) szótagokból állnak. Ezeknek nemcsak hangsúly-, hanem időértékük is lehet: lehetnek hosszúak (—) és rövidek (U).
A szótagok időtartamának kialakításában nemcsak a magánhangzók, hanem a mássalhangzók is részt vesznek.
Most pedig íme egyelőre egy mini-verstan, a verselési rendszerek vázlatos összefoglalása: Folytatás >>>
|
|