Fullextra.hu - Visszatérés Afrikába

14 év után tér vissza az írónő Kenyába, volt maszáj harcos férjéhez.

Corinne Hofmann: Visszatérés Afrikába

Már olyan messze kerültem a Kilimandzsáró havától, hogy Afrika is túl messzinek tűnik, egy farmmal, és az is biztos, hogy egy ilyen könyvet megírhatott volna Li Taj Po, Flaubert, Márai, (Kittenberger nemigen), de jól állt Corinne Hofmannak, hogy 14 év után megírja találkozását masszáj (szurumbu) férjével és családjával, és a csodálatos Kenyával.. Testvérével, anyósával (akiről a legszeretetteljesebb. bensőségesebb portrét rajzolja). Irány a film-forgatóstábbal Hamburgtól Belga- Kongóig. A könyv föllapozása előtt már sejthettük, hogy aki nekivág átúszni egy folyót és partot ér, az már nem azonos maradéktalanul azzal, aki elindult. Mindezeket a változásokat színesen, pergően, érzékletesen és szívbemarkolóan adja elő a szerzőnő. Igazi multikulturális mű:” Hogy az emberek mennyire másképp tudják nézni dolgokat- kiált fel a narrátor- Nyugati társadalmunk egyenesen az elmagányososodás felé tart, mert tagjai egyre kevesebbet kommunikálnak egymással és ebbe sokan bele is betegszenek. Az itteni bennszülöttek viszont a kevés beszéd alapján éppen azt szűrik le, hogy nekünk, fehéreknek, nincsenek problémáink.”
A hősnő tizennégy éve neveli maszáj harcos férjétől született lányát a modern Európában, ami fogós kérdést állít fel a nemzetközi jogászoknak, hiszen hiába válik el Corinne jogilag Brüsszelben, ha Kenyában a férje nem ismeri el a válást, még a harmadik kenyai felesége után sem. Ám a dolgok emberségesebben zajlanak, mint az írásbeli törvények engednék. A távoltöltött 14 év Tanulsága az, hogy a globalizáció utoléri Kenyát is. Férjének öccse, akinek motorkerékpárja második a sivatagban, az elsők közé tartozik ugyan, aki áttért a modern életvitelre. „Elgondolkodtató volt, hogy ez már a természetes kommunikációnak a végét jelezte, s valószínűleg a maszájok is az elmagányosodott európaiak sorsára jutnak.”
A változások egy részével Lketinga (Corinne volt férje) sem ért maradéktalanul egyet:” -Ami viszont nagyon nem tetszik nekem - vetette közbe Lketinga- hogy sok maszáj harcos( moran) ma már nem visel hosszú hajat. Egyszerűen nem akarnak, miután iskolába járnak. A lányok sem hordanak annyi ékszert, mert az iskolás fiúktól nem kapnak annyit ajándékba. Az iskolába járó lányoknak már egyáltalán nincs is ékszere, mert az iskolában megtiltották. Még a vörös okkert sem hajlandók magukra kenni. Azok sem, akik nem tanulnak. Inkább a Nairobiból hozott krémeket használják. A lányok ma már nem viselnek álltabőrből készült, gyöngyökkel díszített szoknyát sem. Ezeket már csak a szertartásokhoz veszik fel.” Pont olyan lehet mindez a mi számunkra, mintha egy kalotaszegi szőttes elmúlását panaszkodnánk el egy hollandnak, kezében egy laptoppal, mikor mi még a mángorlót sírjuk vissza a Bosch automata mosógépek korában. A utazás, illetve a találkozás lehetőségét az adta, hogy Coerinne korábbi könyvét (Az afrikai szeretők) nemcsak megírta, de meg is filmesítették. Az események feldolgozásánál is két különböző kultúra csapott össze. A filmesek és a stáb elkísérték Corninnét korábbi lakhelyére Kenyába, ahol a lányok körülmetélése törvényes,
szabályos, mindennapos.

A megoldás

Hát jó, kezdte James (Corinne volt férjének testvére -Kerekes Tamás).-Mint tudjátok elég sokszor kerestek meg minket idegenek, legtöbbjük kenyai újságíró volt. Folyton azt akarták, hogy áruljuk el a könyv tartalmát. - Kérdezgették, tudjuk-e Corinne miket fecsegett össze a szamburukról, és ezért egy halom pénzt szedett össze. Erre mindig megmondtuk nekik, hogy ismerjük a könyv tartalmát, sőt mi is megkapjuk az utána való részesedést, és eddig nem tapasztaltunk semmi kifogásolnivalót. Corinne a családunkról írt benne, és csakis mi tudjuk megítélni, hogy mindez helyénvaló -e, vagy sem, igaz-e, vagy csak kitalálmány. Voltunk a kenyaii nagykövetnél, aki maga is szamburu, és tud németül. Kikértük a véleményét a könyvről, és ő biztosított bennünket afelől, minden a legnagyobb rendben van. Ezt hallva a legtöbb újságíró el is ment. Akadtak viszont olyanok, akik mindenképpen ki akartak csikarni belőlünk valami rosszat a könyvvel vagy a filmmel kapcsolatban, és még pénzt is kínáltak cserébe.”
A romantikarajongó élvezni fogja a sztorit. Döngenek a tamtam-dobok, félmeztelen maszáj harcosok rázzák a lándzsát, szaporodnak a kecskék, birkák, üstökben fő a fűszeres kecskehús, nő az egy főre jutó feleségek száma, mások a szokások, törvények, de mindvégig emberi marad a regény csúcspontja, a kulturális máztól megfosztva, Corinne találkozása anyósával, akit csak Mamának hív.
Ha nem csal az ösztönöm, a harmadik rész arról szól majd, hogy Corinne immár kamasz lányával utazik majd vissza Kenyába, hogy megismerkedjen maszáj harcos apjával, nagymamájával és szembesüljön saját identitásának kérdésével. Olvasmányos kötet, inkább nőknek való.

Kerekes Tamás

A kiadó utószava:

Idestova már tizennégy éve annak, hogy másfél éves lányommal, Napiraijal a karomon elmenekültem Nairobiból. Még magam is alig hiszem, de itt ülök egy repülőgépen, hogy annyi év után újra visszalátogassak Kenyába. Izgatottságomban csak az jár a fejemben, vajon milyen lehet egykori otthonom. Mi maradt meg belőle? Mi minden változott arrafelé? Rá fogok-e ismerni Barsaloira, az észak-kenyai kis falura és az ottani emberekre? Mit fog szólni a volt férjem, a szamburu harcos Lketinga? És a mama? Vajon befogadnak-e újra maguk közé?" - írja a szerzőnő, Corinne Hofmann, akinek Afrikai szeretők című nagy sikerű önéletrajzi regénye az idei év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt idehaza, szinte egész nyáron át uralta a fontosabb sikerlistákat. A világszerte több millió példányban, számos nyelven megjelent regény folytatása szintén bestseller. Corinne Hofmann, aki annak idején egy maszáj harcos szerelméért feladta fényes karrierjét, civilizált hazáját, biztos jövőjét, tizennégy év elteltével visszalátogat az egzotikus Kenyába, hogy szembesüljön múltjával, egykori önmagával és - nem utolsósorban - elhagyott szerelmével.

Corinne Hoffmann: Visszatérés Afrikába
Ulpius Ház Kiadó, Budapest, 2006
261 oldal, 2580 forint