Fullextra.hu - Vékonyka

Soha többé nem volt gépelési gondom. Vékonyka férjet váltott, és tényleg elkezdett virulni.

Már több mint két éve váltottam. Munkahelyet. Szerencse is kell hozzá, hiszen éppen volt egy kis összevonás, amibe belefértem. A régin már a nyakamra nőtt a jóhiszeműségem, és a magam által sem fékezhető beteges hivatástudatom. Képes voltam éjjel-nappal dolgozni az eredményért. Meglett. Jöttek. Olyannyira, hogy voltak akik úgy érezték ők a zálogai a kiválóságunknak. Ennek megfelelően osztották fel az elmúlt évi prémiumot: megyei nagyfőnök 47%, két helyettese 15-15%, 3 főelőadó 5-5%, közvetlen főnök 2%, s mi 61-en akik hoztunk munkánkkal az eredményt pedig együttesen 6 kemény százalékot. Nem rossz arány, hogy a rossz seb essen beléjük. Speciel nekem a napi 12-13 órás robotomért 0,4%.

Borzasztóan berágtam. Eljöttem. Jól tettem. Nekik már nem annyira tetszett, hiszen két év után már nem igen volt elosztható prémcsi, de azért utolsó próbálkozásként az asszony kirúgásával fenyegetve próbálták nyomatékosan felhívni a figyelmemet, hogy milyen óriási szükség is lenne a munkámra. Vagy inkább az utána járó aprócskára. Túl vagyok rajta. Itt az új helyemen is kaptam feladatot rendesen, mégis úgy érzem több törődést, és persze csörgőt kapok a zsebembe. Szerteágazóbb a feladatköröm, de ennél fogva sokkal mozgékonyabb, sokrétűbb és változatos.

Éppen egy kiadványon dolgozom. Javarészt a megfelelő riportok, adatok, történelmi visszatekintést is össze kell gyűjtenem. Szorít a határidő, és ez rettentően zavar. Engem nem szokott a határidő szorítani. Ezzel az anyaggal is kész vagyok már egy hete, mégsem halad. Még csak néhány oldalt sikerült begépelnie Vékonykának. Egy hét alatt. Fizuért. Nem ingyen. Nincs ráhatásom Vékonykára. Átnéz rajtam, és az 5-6 centiméternyi kéziraton. A főnököt még jobban kiröhögi. Már csak 4 nap van. Ki kell találnom valamit. Péntekre kész kell lennünk.

Kedd reggel. A szokásosnál is beljebb kell húznom a sapkámat. Kemény hideg van. Éjjel volt tán 20 fok is. Mínuszban. Az első buszhoz ballagok, már amennyire az erős szél enged. A hideg és a könyörtelen szél könnyesre izgatja szemem. Szerencsére ma nem késik a busz. Ja, azért megyek hivatalnok létemre ily korán, mert a télre fűtőként is avanzsáltam magam az új munkahelyemen. Nem volt senkinek ellenvetése. Miért is lett volna, hiszen tudták: építkezem. Az építkezés sokat emészt. Mindent. Pénzt, munkát, embert...

Jól haladok. Minden helyiségben meleg már a radiátor, a főnökségen megy a plusz villanyfűtés. Kezdenek emberivé válni az irodák. Jól megvagyok ezzel a fusimunkámmal. Plusz keresetként sem rossz, de a napi újságokat is én olvashatom elsőként. Elsőként is szokott szétvetni a guta, amikor a cikkeimbe beleturkálva – azt mondják „terjedelmi okok miatt” - hótt zöldséget olvasok monogramommal. Node, ott sem lehet nagyon ugatni, mert mindjárt nehezebben megy az elszámolás.

Ma nincs hiba az cikkemben. Büszkén olvasom. Már harmadszorra, amikor a kéziratokra téved a tekintetem. Elönt a méreg. Legszívesebben bedobnám a tűzre, de nem tehetem. Rettenetes ez a Vékonyka. No az anyját! Majd adok én neki. Már alig várom, hogy 8.05 legyen (mert nála a munkaidő csúsztatottan indul és végződik). Megjött.

- Szia Csillagom! De gyönyörű vagy ma reggel!
- Szia! Mi bajod van?
- Miért? Nem hiszed? Nézz a tükörbe milyen szép pirospozsgás az arcocskád, és a gombok is nagyon eredetiek a blúzodon – érintem meg a mellét, miközben a lélegzete is elakad, persze csak éppen figyelemfelkeltés címén.
- Ne bolondozz Sebeském! Csak nem szorosan feküdt melléd az asszony?
- Mi az hogy! Még annál is, de gondolom neked sem volt száraz az éjjel. Nagyon csini vagy ma reggel.
- Ugyan hagyd már! Megint cefreszaggal háltam.
- Te vagy a hibás Vékonyka, mert én elzavarnám a francba, ilyen testtel és állványzattal – simítok végig enyhe érintéssel hátán, úgy hogy kissé a fenekének is jusson a jóból. Érezhetően jól esik lelkének.
- Apukám te tényleg megbolondultál tegnap óta. Ne csináld, mert feláll a szőr a hátamon.
- Ja! Azt hittem jól esik.
- Már hogyne esne jól, csak nem ismerek rád.
- Pedig csak ruhát váltottam tegnap óta. Látom te is – folytatom a megkezdett gyakorlatot a csípő környékének hizlalásával. - No megyek! Teszek még a tűzre – indulok, s az ajtóból még visszaszólok: - Egy finom kávé nagyon feldobná a napomat.
- Oké! - sunyorít vissza, miközben ruhája igazításával leplezi reggeli zavarát.

Átöltözés. Jól megdurrantom a kazánt, így délutánig is elmegy. Tusolás. Hivatali gönc. Néhány perc. Ezért a belső kis munkáért most sem szólnak a lassan beszállingózó kollégák, de a főnökség sem, hiszen 20 fok fölé tornásztam a hőmérsékletet.

Visszaindulok a leghátsó irodába, s ahogy benyitok rendkívüli kávéillat csapja meg orrom. Látom lejött a kávé, de Vékonyka sehol. Mi történhetett. Kihúzom a gumiégésre ítélt főzőt, és ledőlök a fotelbe, hogy tovább böngésszem az újságot.

- No! Lejött a kávé? - érkezik vissza érdeklődve Vékonyka. Látszik, hogy a mosdót cserkészte, s húzott néhány kontúrt a toalettjén. - - Tejet is kérsz? - kérdezi kedveskedő hangon, pedig máskor is szoktam.
- Aha! - kitölti mindkettőnknek, s elheveredik a szemközti fotelben, úgy rakva keresztbe lábát, hogy az apró világoskék villanás célba érjen.
- Nagy franc vagy te Sebeske! Teljesen le veszel a lábamról – nyugtázza a néhány perccel előbbi mozzanatokat.
- Ugyan már!
- Tényleg simultatok éjjel?
- Naná, de még hogy...!
- Hogy?
- Tudod nem illik erről beszélni, de... - jövök elő a farbával, és egy vad szerelmi történetecskét faragok. Már az előkészítő munkánál tartok, amikor merész fordulattal váltok:
- Hú! Figyelj! A főnök nemsokára itt lesz, addig gépelnünk kéne.
- Jól van. Szaladj, hozd az anyagot!
- Kezdhetjük?
- Diktáld!
- „Még 1921-ben történt, amikor...” - egészen tízig gépeltünk, a megérkező főnök hatalmas dicsérő pillantásai közben.

Találmányommal jól haladtunk. Csütörtökön – a délutáni mesepercek előtt – már csak néhány táblázat maradt. Jutalmat kaptunk a jó munkánkért, s bár nem történt köztünk egészen komoly dolog, mégis jólesett a fiatalság közelsége, tapintása. Vékonykának sem volt ellenére, hiszen a még forrásban lévő elvárásainak is hízókúrát jelentett érettségem figyelme.

Soha többé nem volt gépelési gondom. Vékonyka férjet váltott, és tényleg elkezdett virulni.