Ritmus és metrum
Dátum: Február 27, kedd, 09:55:38
Téma: A mi költősulink


Ritmus és metrum

Azt hiszem, ha versről beszélünk, a két legfontosabb, s talán e kettő szülte a verset, s –e kettő választotta el a zenétől és a tánctól.


Beszéltünk már arról, hogy az egész világegyetem állandó mozgásban van, s e mozgás egészen lehatol a mikrovilág legparányibb összetevőjéig.
Egy láthatatlan energia vezérli mindezt, mely az anyag belsejéből származik. S amit mi anyagnak hiszünk, az valószínűleg maga is energia, csak nem rendelkezünk azokkal a mérőműszerekkel, melyekkel mindezt bebizonyíthatjuk.
Energia az, amit tulajdonképpen versnek nevezünk. Látható energiája a metrum, láthatatlan a versdallam és az érzelem, mely egybeköti. Így némi iróniával elmondhatjuk, hogy a vers a világtörvények egy lehetséges modellje.

Időmértékes verselés


Bizonyára minden korszak képes volt az időt egy sajátos matematikai rendszerként értelmezni. És emellett minden ember képes a ritmust oly módon érzékelni és megjeleníteni, mely az embert is teljes mértékben megmutatja.
Ennek eredménye a meghatározott taktus szerint felépített művészet, legyen az szobrászat, festészet, zene vagy irodalom.
Még a regények világában is előfordul mindez, melyet a legszabadabb formának gondolunk. Gondoljunk csak Flaubert-re, aki jóhangzás szerint írta regényeit.
Hogy a tánc és a zene, valamint a grammatikailag felépített nyelv előtti ritmikus hangadás egyszerre fejlődött ki, azt nehéz bizonyítani, de azt, hogy ezek sorrendjét van-e értelme kutatni, akkor könnyű a válasz.
Mindenesetre a mozgásnak is van ritmusa, melynek minden szakaszát matematikailag fel lehet írnunk, s a tánc egy adott mozgássor ismétlődése, vagy azok variánsai. Mint a zene és a vers.
Jól bizonyítja a metrumok elnevezésit azok táncra utaló kifejezései.

Miért is kezdjük az időmértékes verseléssel?
> Majd látni fogjuk, hogy a magyar nyelv egyik sajátossága, hogy az ütemezésekor mindig érvényesül az időmérték, s azért is, mert az időmértékes verselés a legmeghatározóbb az európai kultúra történetében. Másrészt a rímelésbe (hímrím-nőrím) is meghatározó szerepe van, hiszen egy ütemhangsúlyos verselés rímeiben az időmérték-szabály érvényesül.

Rögvest egy problémával állunk szemben, a szótagok és a szótagértékek közti ellentmondással.
Ugyanis léteznek természetes rövid és természetes hosszú szótagok. Valamint létezik egyezményesen hosszú szótag.
A syllaba natura brevis, azaz a természetesen rövid szótag jellemzője, hogy rövid magánhangzót (a, e, i, o, ö, u, ü) tartalmazzon, amely a magyar nyelvben már önmagában is kompromisszum, hiszen valójában létezik rövid és hosszú a, és rövid és hosszú á, de ugyanez igaz az e és az é hangokra is.
Ha egy magánhangzót csak egy másik magánhangzó követ, vagy egy mássalhangzó, akkor rövid szótagról beszélünk, melyet az ( U ) jellel ábrázolunk.

Tehát ez a női keresztnév, Anikó, két rövid szótaggal kezdődik: Ani.

Ennek ellentéte az Andrea női keresztnév, mely két rövid szótaggal zárul, And –re-a.

Létezik az úgynevezett természetesen hosszú szótag, a syllaba natura longa, melynek egyetlen feltétele, hogy a szótagban legyen hosszú magánhangzó (á, é, i, ó, ő, ú, ű).

Tehát az Anikó női keresztnév egy természetesen hosszú szótagra végződik, melynek jelölése ( -).

Az Anikó női keresztnév tehát két rövid és egy hosszú szótagból épül fel, melyek természetes időtartamú szótagok.

U    U    –

A – ni –kó

De létezik egy úgynevezett egyezményesen hosszú szótag is, a syllaba positione longa, mely egy rövid magánhangzóból és ez után következő mássalhangzó-torlódásból, két vagy három mássalhangzóból épül fel.

Ilyen az Andrea név első szótagja.

And

Most nézzük meg az egész név szótagértékeit!

-        U   U

And – re – a

Fontos azt is belátnunk, hogy ez nem egy adott szó belsejére igaz szabály, hanem magára az egész verssorra is, sőt, az egész versre is.

U    -     -       -   U   -  U    U -

"Ha tudtam volna régen, amit

U      -      U  -

Ma már tudok,

(Szabó Lőrinc)


A következő fontos dolog, ami a ritmikából és a ritmusságból következik, hogy az ismétlődések egyfajta rendszerbe állnak, melyeket metrumoknak vagy verslábaknak nevezünk.
A mora az időmértékes verselés mértékegysége.
Minden rövid szótag, syllaba brevis, (U) egy mora értékű, és minden hosszú szótag két mora, syllaba longa, (UU = -) értékű.
Morákból épülek fel a verslábak, ezek a kötött egységek, melyek a tánclépések időtartamára utalnak. Minden versláb ( a magyar kifejezés is arra utalhat, hogy a táncban csak a két láb lépése lehet teljes értékű) legalább két morából épül fel. Ilyen a pirrichius, mely két rövid szótagból áll :

U    U

sü – ni

A pirrichius csak helyettesítő versláb, mint a négy morás, két hosszú szótagból felépülő spondeus:

kí – gyó

A két meghatározó és műfajt teremtő versláb az úgynevezett jambus (U -)

U    -

I – rén

és a trocheus ( - U )

-   U

Il –di

Most térjünk vissza a két először használt női névhez, Anikóhoz és Andreához. Ők, illetve ezek alkotják a magyar nyelv leggyakrabban használt három szótagból felépülő verslábait, a daktilust ( - U U ), és az anapestust ( U U - ).

Most nézzük meg az időmértékes verselés verslábait, azok magyarítási kísérleteivel és pédákkal:

 KLASSZIKUS IDŐMÉRTÉKES VERSLÁBAK

A versláb neve:

eredeti jelentése:

beceneve:

képlete:

például:

 2 morás:


pirrichius

tüzes

pici

È  È

csoki

3 morás:

tribrakhisz

három rövid

szapora

È  È  È

szerepe

jambus

gúnydal (?)

szökő

È  ¾

vadász

trocheus

v. choreus

futó,

 kivonulási tánc

perge, lejti

¾  È

Béni

 

4 morás:

anapesztus

visszapattanó

lebegő, doboló

È  È  ¾

csodaszép

daktilus

ujjal rajzolt

lengedi, görgedi

¾  È  È

éjszaka

spondeus

békekötésre

lassú, lépő

¾  ¾

forró

proceleuzmatikus

felhívó, buzdító

futamodi

È È È È

csiribiri

amphibrakhisz

körben rövid

körösdi

È  ¾  È

ki látta?

 

5 morás:

bacchius

Bakkhosz istené

toborzó

È  ¾  ¾

valóság

palimbacchius

ua. fordítva

tomboldi

¾  ¾  È

őrjöngve

krétikus

v. amphimakrosz

krétai tánc

v. körben hosszú

ugrató

¾  È  ¾

óh, az éj!

pentabrakhisz

öt rövid

eliramodi

È  È  È  È  È

csodaparipa

paión

istenek orvosa

(kardalokban)

pergepici

piciszökő

1. ¾  È  È  È

4. È  È  È  ¾

hársfatea

borogatás

 

6 morás:

kis jónikus

ión tánclépés

picilépő

È  È  ¾  ¾

szerelemnek

nagy jónikus

ua. fordítva

lépőpici

— —  È  È

álombeli

antiszpasztus

kötélhúzó játék

toborzéki

È  —  —  È  

barangolni

koriambus

v. choriambus

kartánc, körtánc

lengedező

v.lejtiszökő

¾  È  È  ¾

alszik a vár

molosszus

nehézkes

andalgó

¾  ¾  ¾

száncsengő



Még két fontos szabályt kell tudnunk!
A névelő és a vers utolsó szótagja kettős identitású, azaz hosszú-rövid, vagy rövid-hosszú attól függően, hogy az utolsó szótag valódi értéke melyik értéket adja.
Ha egy verssorban egy adott versláb dominál, akkor a domináns versláb lejtésével jellemezzük az ilyen sort.

U  -  /  U  - / U  - /  -  - /  U  - /  - 

Falon az inga lassú fénye villan,
 -     - / U - /  -       -  / U - / U  -

Oly tétován jár, szinte arra vár,

(Tóth Árpád: Jó éjszakát!)

Láthatjuk, hogy a domináns versláb a jambus, a tipikusan Tóth Árpád i mérték, melyek közé néhány semleges vagy helyettesítő versláb kerül, legtöbbször a (- -) spondeus.

 


U    -  /  -       -  / U - / U   - /   U  -  /  -

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

U    - /  U  -  /     -        - / -    -  / U -
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

U   - /    U  - /  -    - / U -  / U  -/  -
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

U  -  / U - /  U   - / U - / U    -
S e szőkeségben újra érzem őt.

(Juhász Gyula: Milyen volt…)

Látható, hogy itt is a jambusok dominálnak, és a páratlan sorvégek csonka ütemmel záródnak.
Tóth Árpád és Juhász Gyula verseiben a közös mindenképpen az elégikusságra való hajlandóság, s ezért alkalmazzák ezt a szomorkás és merengő ütemet oly gyakran.

Nézzük meg most a jambusi lejtés ellenpólusát, a férfias és erőteljes trocheust.

-       U /  -    - /  -    -  / - U / -     U / -   -

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,

-      U / -  U / - U   -    U /   -     U / -  -
Messziről lobogva tenger pusztaságon:

-  U /   -    - /  -  U /  -    U / -    - /  -    -
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem

(Arany János: Toldi - Előhang)



De a trocheusok az imádságos, könyörgő, erőteljes érzelmeket felragyogó versekben is felfénylenek. Elég, ha Kölcsey Himnuszára gondolunk.

 - U  /  -       U /   -   U /  -

Isten, áldd meg a magyart,
 Tóth Árpád egy korai kisversében - melyről igen keveset beszélnek - nagyon szépen nyomon követhető az érzelmi hullámzás. A vers teljes egészében kevert ritmusú, már műfajilag is az elégia és a rapszódia közt ingadozik.
Az elégikus Tóth Árpád jambusokkal kezdi a versét, mely oly jó illik az egész életműre. Csendes és finom adagiók a barna éjszakákon, lágyan elomló bánatok az őszi alkonyokon.
Hogy a hangulat még gyászosabb és még elomlóbb legyen, a vers anapesztizáló válik, a jambusik szinte feloldódnak az anapesztusok mélybarnájában.
Aztán megjelenik egy sor, melyet akár a versben idegen versként értelmezhetünk, és meglepő metrikai fordulatként értékelhetünk.


U U  -  /   -   U  / U -  /  U U -

Viaszos vászon az asztalomon,
Ha ezt a sort nem verslábakra, hanem kolonokra bontjuk, akkor egy különleges trükköt láthatunk meg. Míg elbódít bennünket a V-k alliterációja, fájdalmas jajkiáltásai, addig a vers megfordul. Ezt akkor láthatjuk, ha periódusokra bontjuk a verset.

U U  -    -   U   I  U -    U U -

Viaszos vászon az asztalomon,
Hogy mit is jelent ott az a sor, egy későbbi alkalommal megpróbálkozhatunk a megfejtésével.
Mert a fájdalmas és szenvedélyes könyörgő hang trocheusai most eluralják a verset, a magányos elmélkedés zokogó belső dühvé válik, amelyet az anapestusok tovább fokoznak.
Majd jön a hatalmas önvád : Én, én, mely lehet akár két csonka, akár egy sistergő spondeus, mely mintha kicsorbulna önnön semlegességéből.
És végül az utolsó sor ismét belezuhan a melankóliába, a három jambus kesergését lezáró anapestusába, hogy az egész vers visszatérjen az anapesztizáló jambus elégikusságába.

U    -    /  U   -

Magam vagyok.

U     -

Nagyon.

U    -  /  U  -  / -     -

Kicsordul a könnyem.

U     -

Hagyom.

U U  -  /   -   U  / U -  /  U U -

Viaszos vászon az asztalomon,

U  -  /  -   -  /   -     -  /  -      U /  -

Faricskálok lomhán egy dalon,

-    U  /  -    - /  -   U U / U  -

Vézna, szánalmas figura, én.

  -    -

Én, én.

U  - /  U   -  /   U  -  /  U  U  -

S magam vagyok a föld kerekén

(Tóth Árpád: Meddő órán)







Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2421
pharmacy online