Fullextra.hu - Kutyatámadás

Ebbe az idilli csendbe egyszerre velőtrázó, földöntúlinak tűnő őrült kutyaugatás és vonítás hasított bele.

Május vége volt, a környékbeli utcákban virágzó vén akácok mézédes, bódító illata a hetedik emeletig is felkúszott. Az ablakok sarkig tárva, hogy a néha meglebbenő szellő kisöpörje az éjszaka állott levegőjét.
Szinte érezni lehetett, ahogy az óriási panel épületekben az emberek egyszerre vesznek levegőt és fújják ki. Áthallatszott a nyitott ablakból a szomszéd horkolása.
Néha felbőgött egy-egy autó motorja, de még azt is lehetett érezni, ahogy a későn hazaérkező gazdája restelli magát, amiért megbolygatta a csendet, és leállítva a motort halkan csukta be a kocsi ajtaját.
Ebbe az idilli csendbe egyszerre velőtrázó, földöntúlinak tűnő őrült kutyaugatás és vonítás hasított bele.

Halálra rémülve riadtam álmomból, talpra ugorva kinéztem az ablakon, vajon mi lehet ez a kísérteties hang? A Sátán kutyája című regény jutott az eszembe.
Sötét volt, spóroltak a közvilágítással, a néhány égő ostorlámpa gyenge fénye csak kisebb területekre koncentrálódott. Végre a sötétben sikerült felfedeznem egy férfi körvonalait, meg talán egy kutyáét. Az iskola kerítésénél álltak, de ott a fák eltakarták őket.
Körbenézve láttam, hogy sokan felébredtek a hangokra, kinéztek az ablakokon keresve a hang forrását, de az emberek vissza is feküdtek hamarosan aludni.
- És most itt fekszik egy ember a földön! – sikoltott bele egy női hang a sötét éjszakába.
A sötétben sajnos nem láttam semmit, később a hangok is elcsendesedtek, én is visszafeküdtem aludni.

Reggel mentem a közértbe vásárolni, ott beszélték az emberek, hogy az éjjel mi történt.
Van néhány lépcsőházzal arrébb egy férfi, aki pitbull terrier kutyát tart. Mindenki fél a kutyától, az egész környék tudja, hogy pár hónappal ez előtt az eset előtt a piac mellett egy fához kötött német juhászt a pitbull megtámadott és szétharapta a torkát, de úgy, hogy csak állatorvos tudta kivenni a szájából a már elpusztult másik kutyát.
A gazdája fittyet hányva minden előírásnak, törvénynek vagy jogszabálynak, a kutyát póráz és szájkosár nélkül sétáltatja. Minden állatra ráuszítja. Rengeteg lakossági bejelentés érkezett a férfi ellen, de mindhiába.
A környéken azt rebesgetik – talán nem egészen alaptalanul -, hogy az illető maffiózó, alvilági kapcsolatai vannak, valamilyen szinten „érinthetetlen”.
Hazafelé a szomszédasszonyommal futottam össze, akinek van egy aranyos tacskója. Tőle hallottam végül az esetet teljes valóságában.

Ő is a kutyaugatásra ébredt, de ő rögtön meg is ismerte a kutya hangját: a pitbull volt. Két évvel ezelőtt ugyanis az ő másik tacskóját tépte szét fényes nappal az utcán ez a kutya.
Lerohant az utcára, mert sejtette, valaki, ember, vagy állat ismét bajban van. Mire leért, két őrjöngő kutyát és a pitbull gazdáját találta ott, aki képtelen volt megfékezni a saját kutyáját. Széjjelnézve vette észre, hogy az iskola kerítésének tövében fekszik egy bácsi.
Nagy nehézségek árán, saját testi épségét is kockáztatva sikerült a bácsi huskyját elrángatnia és bezárnia a lépcsőházba. Visszamenve látta, hogy a pitbullos, mint aki jól végezte dolgát, ott hagyva az eszméletlen embert a kerítés mellett, szépen hazafelé ballagott.
A szomszédasszony hívott mentőt, rendőrséget. A mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A vizsgálatkor derült ki, hogy a bácsinak pacemakere volt a mellkasába építve, és az átélt izgalmak hatására a szíve felmondta a szolgálatot. Iratai nem voltak nála, hiszen valamelyik lépcsőházból lehetett, csak az esti utolsó sétára jött le a kutyájával. Pórázzal. A rendőrök megkérték a szomszédot, vigyázzon a halottra, amíg nem jönnek a halottszállítók, mert ők nem tudnak maradni, egyetlen járőrpáros lévén éjjel az egész kb. 300.000 fős III. kerületben. Így a sötét éjszakában, az elhagyatott kerítésnél, még másfél órát várt egy ismeretlen halott mellett, hogy azt elszállítsák.
Reggel első dolga volt, hogy a kerületi kapitányságon feljelentést tegyen a pitbullos gazda ellen, de a rendőrség továbbította az esetet az önkormányzatnak, akik kivizsgálták, és a szomszédomat írásban értesítették annak eredményéről és a határozatról.

A vizsgálat lezárulásáról és a határozatról szóló értesítést a saját szememmel olvastam.
Döbbenetes volt.

Ebben az önkormányzat illetékesei megállapították, hogy a pittbullos gazda nem felelős az idős férfi haláláért, aki az ijedtségbe halt bele. Azért sem terheli felelősség, amiért az eszméletlen embert segítségnyújtás nélkül sorsára hagyta a kerítés tövében.
Valamint megállapították, hogy személyesen mentek ki a gazda lakására, hogy ott a helyszínen lássák, hogy viselkedik az állat, mennyire agresszív. A kutya (előre bejelentett időpontban történt látogatáskor a saját területén) farokcsóválva, kedvesen közeledett az emberek felé.
A határozat végén leírták továbbá, hogy felhívták a gazda figyelmét arra, hogy szájkosárral és pórázon sétáltassa a kutyáját közterületen. Ennyi. Még pénzbírsággal sem sújtották.

Elgondolkodtam.
Nekünk nincsenek működőképes ember-, illetve állatvédelmi törvényeink.
Vajon ezért a bácsi lánya és veje, akik hajnalban kelve vették észre, hogy nincs otthon a bácsi sem és a kutya sem, és kezdték keresni őket, más országban mennyi kártérítést kapnának?

A gazda a kutyát azóta is szájkosár és póráz nélkül viszi az utcára. Szerinte nem veszélyes.