Fullextra.hu - Egy kis tárlatvezetés

A vonalak, pöttyök, karikák, négyzetek motívumai felpattanó buborékként mozgást, dinamizmust adnak a felületnek.

Supralux

A lány egy napsugaras délelőtt úgy toppant be a kiállítóterembe, mint a forgószél. Körülnézett gyorsan, felmérte, hogy vajon jó helyen jár-e, csak azután fordult felém. Sosem láttam még azelőtt. Csinos rövid szoknyácskát, kicsit ormótlan csizmát, kiskabátot és feltűnő sálat viselt. Ez a sál volt az egyetlen ruhadarab, ami kicsit kihívó volt rajta, mégis exrtavagáns hatást keltett bennem. Rövid, már-már fiús haja rakoncátlanul tolakodott az égnek felfelé. Szép kis arca van - állapítottam meg magamban. Hanyagul, mégis nőiesen viselkedett, köszönt, azután tovább folytatta a szemlélődést. Olyan érzésem támadt, hogy nem a kiállított képeket nézi.
- Járt már itt nálunk? Nehezen talált ide? – kérdeztem kíváncsian.
- Még sosem voltam itt, de azért idetaláltam - felelte a lány, majd fesztelenül továbbnézelődött. Tekintete átsiklott a kiállított festményeken, majd mosolyogva fordult felém.
- Az én festményeim nem ilyenek...- mondta.
- Maga is szokott festeni? - kérdeztem.
Erre a kezét nyújtotta és bemutatkozott.
- Nagy Ildikó vagyok.
- Á, akkor neked lesz itt legközelebb kiállításod! - állapítottam meg. Nem is számítottam rá, hogy ilyen beszédes teremtés. Azonnal mesélni kezdett magáról. Elmondta, hogy azért szerette volna épp most a kiállítást, mert most van itthon,egyébként Angliában él, pincérként dolgozik. Elvégezte Szegeden a tanárképzőt, majd Pécsett a művészeti szakot, de az alkotáshoz pénz kell, ezért segítségül a munkát választotta. Előbb a Balatonnál pincérkedett, de ott nem fizették meg a munkáját. Így került ki Angliába, a párjával együtt. 25 éves, gyűjtenie kell ahhoz, hogy alkothasson. Kíváncsian vártam a kiállítás megnyitót, ami néhány nap múlva bekövetkezett. Igen, ilyesminek képzeltem a munkáit. Olyasminek, mint Ő.

A fiatal festőművész kiállításának Supralux a címe. Ez egy zománcfesték-márka neve. Ildikó ugyanis zománcfestékkel dolgozik.

A képekről még a laikus is rögtön megállapíthatja, hogy absztrakt képeket lát. Még manapság is nehéz dolga van egy absztrakt festőnek, hiszen ez a festői nyelvezet nehezebben fogadható be, mint bármely más irányzat. Ingoványos talaj ez, amely sajátos gesztusnyelvből építkezik, egyszerre épít öntörvényű világot, és ugyanakkor azt is elvárja, hogy mondanivalója eljusson a címzetthez is.

A kettő együtt csak úgy működik, ha az alkotó szuverén, önazonos belső világgal rendelkezik.
Ildikó festményeit nézve a festőművész elnevezés mellé odakívánkozna a képíró kifejezés is. Játékos, fesztelen könnyedséggel dolgozik. A vonalak, pöttyök, karikák, négyzetek motívumai felpattanó buborékként mozgást, dinamizmust adnak a felületnek. A képsíkot bebarangoló képírás az övé, amelyből személyes momentumok, kedves-komikus szituációk kerekednek ki. Az irányított, mégis szabadjára engedett dinamikus folttá alakuló vonalszövedékek, a megcsurgó foltok, a folyamatos vagy éppen zilált pamutszálként ható kusza vonalak nemcsak az anyag, hanem a fiatal művész gesztusaira is utalnak.

Összehasonlításként megemlíthetnénk Jackson Pollock csurgatással szőtt képeit, Paul Klee mesevilágát , az indián rajzok vonallal előadott történésmeséit, az absztrakt expresszionizmus erőteljes színdinamizmusát, hisz mind rokonítható ezekkel az alkotásokkal, de itt egy önmagára találó, új , üdítő kifejezésmódot, egy fiatal, kreatív tehetség elgondolkodtató munkáit láthatjuk, a kényszeres újdonsághajszolás minden mellékzöngéje nélkül.
A játékos kedv, a ritmusra járó ecset mellett érdekesek Ildikó játékos, hangsúlyt-áthelyező képcímeire is. A címek szinte kínálkoznak arra, hogy a szavakat is ízlelgessük, forgassuk a nyelvünk hegyén.
Már a témák maguk is rendhagyónak tűnnek számomra. Kinek jutna eszébe lefesteni pl. egy hernyót, egy legyet vagy egy hangyácskát?
A Hangya című alkotás egyébként a legtöbb látogató kedvenc képe lett. További önfeledt, játékos kedvet, sikereket kívánok neki.

(Péter Erika)