Fullextra.hu - Az élet megy tovább

A nyarat az uszodában heverészve és zuhanyozással, valamint több régi, hasonszőrű magányos nyugdíjas társával töltötte.

1.
Mióta nyugdíjassá vált egyre jobban belesüppedt a magányba. Hatvanhatévesen már csak a napi sétáit tette meg. Reggel elkocogott a közeli kisboltba. Megvette a sört, tejet, kenyeret, szalámit és hazavitte. Délben elballagott az étterembe és ételhordójában hazahozta a menüt, amiből még vacsorára is maradt, mert jól megmérte az ételkiosztó.

A nyarat az uszodában heverészve és zuhanyozással, valamint több régi, hasonszőrű magányos nyugdíjas társával töltötte. Az olvasáson, TV nézésen, rádióhallgatáson kívül más elfoglaltsága nem akadt. Agglegény lévén, családja nem volt, csak rokonai. De azoknak a nyakán sem ülhetett naphosszat. Társaságra vágyott, akihez szólhat, aki főz, mos, takarít helyette.

Egyik nap a helyi reklámújságban szeme egy hirdetésen akadt meg: „lakhatás fejében idősgondozást, bevásárlást, háztartás vezetését vállalom…” Gondolta, hogy nem sokat veszit, ha felhívja. Hátha egy olyan személy akad horogra, akivel jól kijön. Így is tett. Felhívta a megadott telefonszámot és egy fiatalos hangú nő jelentkezett be. Este hatra beszéltek randit.

Hatórakor csengettek az ajtón. Kinyitotta és szembetalálta magát egy festettszőke, ötven év körüli csinos asszonnyal, aki egy ötéves forma fiúcskát vezetett kézenfogva.
– Mi lennénk azok – mondta fesztelenül és beljebb léptek a kisfiúval.
– Gyerekről nem volt szó...– jegyezte meg Jenő és betessékelte őket a lakásba. A kisfiú egyből leült a Tv-vel szemben és kérte, hogy kapcsolják be neki a mesecsatornát. Jenő bekapcsolta neki és körbevezette a lakáson az asszonyt.

Megmutatta neki a kisszobát, ahol egy kihúzható rekamié, dohányzóasztal, két fotel, egy kisebb TV jelentette az öszkonfortot. Miután végzett a bemutatással, leültek egymással szemben, és beszélgetni kezdtek. Jenő kezdte.
– Nézze, én fizetni nem tudok. Lakhatást biztosítok.
– Nekem, pedig van egy takarítónői állásom. Takarítok technikus létemre. A gyerek után is kapom a családi pótlékot, segélyeket…

– Gyerekestül akar beköltözni?
– Miért, legalább nem fog unatkozni. Reggel elviszi a kis Ricsit oviba, délután hazahozza. Délben elmegy ebédért, este pedig megfüröszti, mire hazaérek.
– Csak nem azt akarja mondani, hogy én bébiszitterkedjek magának a lakhatásáért?
– Ugyan, az idejéből kitelik. Legalább nem unja magát halálra. Szóval áll az alku? Hozhatom a betyárbútort?
– Ne akarja elhitetni velem, hogy a gyerek a magáé?
– De, igen. Negyvenkét évesen szültem a barátomnak, aki elhagyott bennünket, amikor Ricsike kétéves lett.

– Nem jól választott. És akkor most be akar törni egy gyerekkel az életembe? Hogyishívják, mindig elfelejtem?
- Ilona. Szólítson nyugodtan Icának!
–Ica, egy hónap próbaidőre ideveszem magukat. Ha jól kijövünk egymással, akkor maradhatnak, ha nem, akkor el kell hagyniuk a lakást. Most szívességi lakáshasználóként fognak itt lakni nálam.

Miután megyeztek, Ica egy taxival áthozta motyójukat és berendezkedtek. Első este miután Ricsike elaludt, Ica átment Jenőhöz a nagyszobába és egy üveg sör mellett beszélgetni kezdtek.

Jenő mesélte el elébb a történetét. Kazánkovácsként egész életében robotolt a gyárban és kiszúrták a szemét ötvenhétezer Ft nyugdijjal, ami mára már elérte a hetvenkétezret.
– Nézze Ica! Az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. De azért elvagyok, nem panaszkodom. Ha nem dorbézolok, akkor még sörre is futja. Nem dohányzom, ezen is spórolok.

– Ami azt illeti, nem sok. Én hatvanötezret a családival együtt hazahozok. A hatos út melletti benzinkútnál lévő étteremben takarítok, mosogatok. Szerintem a hétvégi főzést én átvállalom. A gyerek eszik az óvodában. Én pedig este megeszem a maradékot, amit maga hazahoz. De ha két személyre be tud fizetni, akkor állom a másik jegy árát.
– Tudok még egy jegyet szerezni, ha nagyon akarok.
– Én meg rendet tartok a lakásában.
Jenő ráállt az alkura. Így Ilonáék nála maradtak. Bébiszitterkedett a kisfiú fölött, míg anyukája dolgozott. Tehát megfordult a dolog. Gondozottból gondozóvá vált.

2.

Szombaton aztán az assszony nekiállt kitakarítani a lakást. Lajos kiment a piacra, elment a boltba és meghozta a főznivalókat. Ilona takarított, főzött, majd ebédután leültek egy kicsit ejtőzni. Jenő pedig elkezdte kérdezgetni, hogyan is alakult így az élete.

– Ott kezdeném, hogy falun nőttem fel. Négyen voltunk testvérek. Apukám a közeli városban, a gyárban dolgozott, mint lakatos. Anyu háztartásbeliként minket nevelt, és ellátta a háztartást. Volt egy nagy kertünk amint anyuval, mi gyerekek gondoztunk és megtermett abban minden ami a főzéshez szükséges volt.

Természetesen voltak nyulaink, csibéink, kacsa, liba és galambok. Velünk lakott anyánk öccse is, aki agglegény volt és szintén a gyárban dolgozott. Szabadidejének nagyrészét pedig a kocsmában töltötte. Kártyázással, ivással ütötte el az időt. Este hazajött vacsorázni, majd bevonult a szobájába TV-t nézni.

Minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva: belehabarodtam, ő pedig elcsábított. Jól konspiráltunk és sokáig nem derült fény a kapcsolatunkra. Tizennégyévesen terhes maradtam tőle. Nem, ne gondoljon botrányra! Robi tudta a kötelességét és elvett feleségül. Rokonság ide-vagy oda, a gyereket már elvenni nem lehetett, mert későn vettük észre. Így hát megesküdtünk és a városba költöztünk albérletbe.

Még egy éves sem volt Robika, amikor elkezdtem az esti technikumot és ott szerelmes lettem egy sváb fiúba. Nem volt szép, de a lelke az óriási volt. Egy szép napon elébe álltunk Robinak és bejelentettük, hogy összeházasodunk. Robi lenyelte a békát és simán belement a válásunkba. Ekkor már terhes voltam Vilikémmel. Összeköltöztünk Gézával, mert volt neki lakása. A válás simán megtörtént. Gézával öt évig éltem együtt. Tőle született a második gyermekem, az is fiú lett: Vilike.

Öt év boldogság. Géza jétékgépszerelőként szépen keresett. Még utazásokra is tellett. Aztán beütött a mennykő. Géza beleszeretett a játékgépekbe. Egyszercsak azt vettük észre, hogy előbb a kocsit, aztán a lakást játszotta el. Albérletbe költöztünk. Kezdtünk mindent elölről. Én éjszakai takarítást vállaltam a kórházban, hogy minél többet vigyek haza. Valamennyire konszolidálódtunk.

Aztán kopogtatott egy újabb szerelem, egy műtőslegény személyében. Elváltam Gézától és összeköltöztem Józsival. Az édesanyja lakásában laktunk. Két kislányt szültem neki. Így mostmár négyre szaporodott a gyermekeim száma. Még csak négyévesek voltak az ikerkislányok, amikor jött a nagy lehetőség. Kimentem Hollandiába táncosnőnek. Öt évig voltam kinn. Összekerestem annyit, hogy a második év végén vettünk egy lakást. Természetesen a férjem nevére, mivel házasságban éltem.

Mikor harmincötévesen hazajöttem, Józsival kezdett megromlani a viszonyunk. Már nem jött a sok pénz, mivel itthon nem dolgoztam. A Józsit elküldték az állásából. Válás lett a vége. Eladtuk a lakást és elfeleztük az érte kapott pénzt. Aztán mi albérletbe költöztünk a négy gyerekkel. Közben a fiúk kirepültek a családi fészekből. Csak a kislányok maradtak velem. A pénz lassan elkopott, de sikerült állást kapnom egy benzinkútnál. Ott ismerkedtem meg Tiborral. Kilenc évig éltünk együtt. Mivel fiatalabb volt nálam, idővel lelépett egy lánnyal. Két éve elhagyott bennünket.

Időközben a lányok is kirepültek a házból, és magam maradtam Ricsikével. Albérletből, albérletbe költöztem. Reggel oviba vittem, nappal pedig ötig, amig érte nem kellett menni, - dolgoztam. Így éldegéltünk amig magára nem akadtam. Remélem, hogy itt szépen elleszünk hármasban. Maga bébiszitterkedik. Rendezi Ricsikét, én meg termelem a pénzt, hogy könnyebben éljünk.

– Hát, ami azt illeti, nem semmi volt a maga élete Ica!
– Megtréfált párszor az élet. Adott is pofonokat, meg kaptam is tőle sok szépet. Voltak jó éveim is.
– Én befogadtam magukat. A többi a maga dolga. Sosem volt családom. Ha jól viselkednek velem szemben, akkor akár köthetünk egy eltartási szerződést is a későbbiekben, és magukra hagyom mindenemet.

– Jól van Jenő úr, nem kell ezt elkapkodni. Majd kialakul az életünk. Ha tényleg megférünk egymással, majd ráérünk a jövőről gondolkozni. Addig meg éljünk a mának. Még össze is melegedhetünk, nem olyan sok a korkülönbség közöttünk… –Jenő elkomorodott és maga elé nézett, majd megszólalt.

– Nézze Ica, mi sosem fogunk összemelegedni, mert én világéletemben csak egy nőt szerettem: az anyámat. Úgy mondják, hogy Oedipusz komplesszusom van. Imádtam az anyámat. Egyedül nevelt fel. Egyszem gyereke voltam. Soha lányokkal nem foglalkoztam. Sajnos két éve meghalt az édesmama. Elárvultam. Egyre jobban belesüppedtem a magányba.

– Sose próbálkozott nőkkel?
– Nem.
– Férfiakkal?
– Azokkal pláne, hogy nem.
– Idefigyeljen, Jenő: ideje, hogy benőjön a fejelágya, majd én férfit faragok magából!
– Nehéz lesz. Hiszen a lányom lehetnél! –fordította tegezésre a szót Jenő.
– Bízza csak rám magát! Na, áll az alku?
– Hát, ha el tudod csavarni a vén fejemet, akkor állok elébe! – mondta Jenő és belement a dologba. Megitták az áldomást és Ica munkához látott. Megkezdte Jenő átformálását.

3.

Ami a kiképzést illeti, tökéletesen sikerült Jenőt leszakítani az édesmamáról. Már miért ne sikerült volna, hiszen volt egy dolog, amit Jenő nem tudott: Ica évek óta profi kurva volt. Igaz, hogy némi takarítást is végzett abban kamionparkolóban lévő panzióban, és étteremben, de amikor egy kamionosnak nőre volt szüksége, akkor a tíztagú személyzet bármelyik tagjának szobára kellett mennie.

Sem APEH, sem a Köjál, nem tudott beléjük harapni, mert a tulaj rendesen fizette utánuk a TB-t. Hiszen ezek a nők növelték a forgalmát. És legtöbbször a kuncsaftok valutával fizettek. Ica tehát némi zsebpézzel is kiegészítette a keresetét. Jenővel annyira összeboronálták magukat, hogy egyszer csak bekapta a legyet: terhes maradt az öregúrtól.

Mikor közölte Jenővel a hírt, Jenő megingott, és forogni kezdett vele a világ.
– Mi, hogy mondod édes, hogy, mi hogy… hogy éntőlem, hogy nekem….?
– Hogy apa leszel, te pupák! – mire felfogta, hogy ennyire súlyos a helyzet, félüveg konyakot diktált bele Ica, amit az egyik görög kamionostól kapott plusz szolgáltatásaiért. Jenőben, amint tudatosult, hogy apa lesz, megállt az ütő. Egyből elkezdett forogni az esze kereke. Így szólott Ilonához.

– Icukám, kis bülbülmadaram! Ha nekem te egy kis tökös fiút szülnél, akkor azonnal ráíratnám a lakást a fiamra! Te lennél a haszonélvező.
– Nyugodj meg Jenő, fiút fogok neked szülni!
– És ha mégsem?
– Nem mindegy az neked?
– Igazad van: gyerek-gyerek...– ebben maradtak. Icának elkezdett gömbölyödni a hasa. Eljött a nyár. Jenő elkezdett kijárni az uszodába, és a cimborákkal a gyepen heverészve politizálni, és egyéb a sportot, vagy akármit kiveséző végtelen vitákba bonyolódtak.

Természetesn szóba került, hogy Jenő feladta magányát és összeállt egy nővel. A többiek rögtön rákérdeztek.
– Hol dolgozik a hölgy?
– Hát a kamionparkoló panziójában. Takarít, meg felszolgál.
– Te, ott azok mind kurvák, akik ott dolgoznak! – homályosították fel a cimborák. Jenőben elvetették a gyanakvás magját. Nem hagyhatta ennyiben a dolgot. Egyik délután fogta magát. Felült a buszra és kiment a panzióba.

Egy sört, meg fél konyakot rendelt. Kihozták neki. Elkezdte csak úgy mellékesen kérdezgetni, hogy ismernek-e egy Kovácsné nevű, szalmaszőke felszolgálót.
– Az Icát? Már hogyne ismernénk…
– Hol van most, merre takarít, ha nem szolgál fel?
– Ó, az Ica most dolgozik fenn az emeleten…
– Ott takarít?
– Nem, most éppen szobára ment egy göröggel...– Jenőben megállt az ütő. Tehát mégiscsak igaz lenne, amit a cimborák mesélnek.
– Akkor, most kurva vagy takarítónő?
– Nem mindegy az magának? Ki maga, hogy így faggatózik?
– A főbérlője és élettársa vagyok…

–Ja, az más. Hát az Ica nem mondta el magának, hogy mi a státuszunk itt valamennyinknek?
– Nem.
– Most már akkor tudja.
- Hároszáznegyvenhét Ft, ha mást nem rendel – mondta a nő, és fizetésre szólította Jenőt. Jenő fizetett. Megitta a sörét és konyakját és kisomfordált az épületből. Úgy szedte a lábait, ahogy csak bírta.

Este aztán elővette Icát. Az mindent bevallott.
– De mért titkoltad el? Megértettelek volna...
– Féltem, hogy kidobsz.
– Hogy dobnálak ki? A leendő gyerekem anyját.
–A kkor megbocsátasz nekem?
– Nincs mit megbocsátanom. Mindenki úgy él ebben az őrült, anyagias, embertelen világban, ahogy tud. Ha megszülöd a kisfiunkat, akkor majd én bébiszitterkedek. Ricsikét hordom-viszem az iskolába, a kicsit dajkálom, te meg keresed a pénzt.

Így is történt. Ica megszülte a kis Karcsikát és amint felépült, máris munkába állt. Hat-hétig szoptatta a kisfiút és visszament dolgozni, hogy a gyes mellé keressen egy kis pluszt. Jenő állta a szavát. Amint a kis Karcsika egyéves lett, elmentek a közjegyzőhöz és a kisfiára íratta a lakást. Haszonélvezőnek pedig az anyát jelölte meg. Még hároméves sem volt a kisfiú, amikor Jenő kapott egy stroke-ot, amolyan agyvérzés félét. Úgy mondják szaknyelven, hogy "agyi történése" volt.

A jobb oldalára lebénult. Ica azonnal megíratta vele a kérvényt a szocotthonba való elhelyezésről. Addig is, mivel pelenkázni kellett, megfogadta neki a mozgónővér szolgálatot, akik naponta háromszor tisztába tették az öregurat. Aztán eljött a nagy nap, amikor félévnyi várakozás után megjött a betegszállító kocsi és elvitte Jenőt végső otthonába. Mikor vitték kifelé, szeme körbejárt a lakásban. Elbúcsúzott a kisfiúktól, Icától és a lelkükre kötötte, hogy látogassák ám meg sűrűn az otthonban.

Ica állta a szavát. Egy évig sűrűn látogatta a gyerekekkel a papát. Aztán egyre ritkultak a látogatások és a végén már csak egy-egy vasárnapi ebéd erejéig és félórás látogatásra futotta. A sors vágta el a gordiuszi csomót: Jenő kapott még egy stroke-ot, ami végzetessé vált számára. Másfél éves bentlakás után elhalálozott.

Ica vásárolt neki egy urnahelyet a templom alagsorában. Két hónap múlva, új barátjával vittek virágot a papának a születésnapjára az urnatemetőbe. Hiába, az élet megy tovább.