Költészet és játék
Dátum: április 02, hétfő, 21:21:59 Téma: A mi költősulink
|
Jan Huizinga Homo Ludens ( A játékos ember) című művében a költészet ősi játékjellegét emeli ki. Azt mondja, a Poézis játékfunkció ...
|
És ha valaki a távol-keleti költészet formáitól az eszkimóknál a jogi eljárásokat helyettesítő dobversenyeket veszi alapul, a régi kelta, majd ír, magyar táncokat, táncszókat és verseket, beláthatja, hogy az ember ősi játékösztönéből fakad a rím és a ritmus sajátos, az élet egészét megkönnyíteni akaró formaösztöne.
Huizinga beszél arról is, hogy a formális költészet nem esztétikai igényű, hanem mindannak a külsősége, ami szent és ünnepélyes. Gondoljunk az ősi imádságokra, bordalokra, ünnepeken előadott szónoklatokra, a maláj Pantum feleselős rímeire, a Hai-kai (haiku) költészet régi játékjellegére, mely láncrímes formákká fűzte össze a természet megélésének szimbolikus világrendjét.
Johannes Huzinga
De gondoljunk a skandináv saga-költészet és a Kalevala felelgetésekből létrejövő robosztus szerkezeteire..
A rögtönzés, mely mindig költői, mindig különleges, mindig szakrális, vagy játékos, az emberiség kultúrtörténetével egyidős.
A magyar táncszók, melyek a lépések üteméből kiváló mondókák, a leghősibb irodalmi emlékek.
Az udvarlás már az állatvilágban is játék, szexuális értelemben vett magamutogatás, kötekedés… A csábítás technikája nem a logika mentén kitalált , hanem költői módon megszervezett, formálisan kimódolt.
A gyermeki szerelem első megnyilvánulásai – melyet tekinthetünk a szexualitás legkezdetlegesebb formái megérzéseként – játék, ének, tánc, ritmikus mozgás, mondóka és csúfolódó.
Az ősi törzsi szokások, rámondások megszilárdult rögtönzések, melyek akár évezredekig öröklődnek, variálódnak - ritmikusan átkódolhatók.
Az írás kialakulásában is érezzük a játékjelleget, melyben az ábrák taktusrendszere átalakul egy bonyolult matematikai rendszerré.
A kultúrák nagykorúságában a tudományos művek költői formát öltenek. Lucretius vagy Empedoklés műveiben a természettudás és a filozófia taktusrendszerré nemesül.
Dante Comédiája grandiózus filozófia és teológia a költői formák hatalmas rendszerébe emelve titkos matematikai jelképrendszerrel ötvözve.
Shakespeare óriásmonológjai filozófia és pszichológia, az európai irodalom magaslati pontjai. Lear a viharban, Hamlet a bástya fokán, Rómeó a kriptában, Antonius a római polgárok előtt Caesar véres köpenyével.
De Bánk magányos gyötrődései, vagy Ádám az űrben, a legmagasabbrendű filozófiák közé tartoznak.
Költészet-játék-ősiség
Weöres Sándor magyar etűdjei gyermekversek tartalmiságában Huizinga kultúraelméletének játékjellegét erősíti fel. Ezek a versek az emberiség tavaszát idézik vissza, mikor a nyelv a játékösztön egyik megnyilvánulása volt.
Csúfolódok ősi taktusai, kiszámolók mitikus szimbólumai telítődnek a proceleusmaticus pergő imamalom-hangjaival. Több kultúra formanyelve és tartalma találkozik a négy rövid mora-lábak és a hosszú ütemek metszetében.
- - / - - / U U U U / - -
Télen-nyáron fuvaroz a Márton,
- - / - - / U U U U / -
erdőn-völgyön vonatoz a Pál,
- - / - - / U U U U / - -
Jankó buzgón szegecsel a gyárban,
- - / - - / U U U U / -
jó csizmákat Feri kalapál.
*
UU/ - U // U U / - U
Juli néni, Kati néni
U U U U / U U U
- letye-petye-lepetye! –
- U / - U // - U / - U
üldögélnek a sarokba,
- U / - - // - - / - U
jár a nyelvük, mint a rokka
U U U U / U U U
- letye-petye-lepetye! –
Weöres Sándor
U U U U / /U U U U
Megy a kocsi, fut a kocsi:
- - / / U U -
patkó-dobogás,
U U U - / / U U U -
Megy a vonat, fut a vonat:
- - // U U -
zúgó robogás.
*
U U U U / U U U U
Fut a havon a fakutya,
U U U U / U U U U
vele fut a retyerutya,
- - / U U - -
din don diridongó.
U U U U / U U U U
Ha kiborul a fakutya,
U U U U / U U U U
lepotyog a retyerutya,
- - / U U - -
din don diridongó.
Weöres Sándor fenti versei jól példázzák, hogy a vers technikai jelentősége az emberi játékösztöntől fogantatott, mint ahogy a kultúra kezdetén az ember világra való rácsodálkozásából, a halál megtapasztalásának rémületéből, a túlvilág reményéből.
A vers bizonyos korokban l’art pour l’art technika, máskor tartalom, de e kettő szintézise mindig a kultúra erejének teljében mutatkozik meg leginkább.
Kólonok
Mielőtt ebben a fejezetben Weöres Sándor költészetétől tovább lépnénk, nagyon fontos megemlítenünk a görög költészet egyik fontos, mondhatni szintetikus metrikai képletét, a kólonokat. Maga a szó is tagot, egységet jelent. Hivatalos meghatározása: „A verslábak egybekapcsolódása létrehozott olyan állandósult képleteket, amelyek önmagukban is alkothatnak sort, többnyire azonban kisebb ritmusegységként beépülnek egy-egy hosszabb sorba. Az ilyen állandósult metrikai szerkezeteket kólonnak nevezzük.”
Leggyakrabban használt kólonjaink:
Adóniszi — U U — —
Bacchius U — —
Choriambus — U U —
ionicus a minore U U — —
ionicus a maiore — — U U
krétikus — U —
Maecenas atavis-kólon — — — U U —
Most vizsgáljuk újra Weöres Sándor verseit. Rögvest látni fogjuk, hogy a korábbi metrikai beosztást másként is szemlélhetjük. Ugyanis Weöres a magyar költészetben ritkán használatos verslábak mellett a magyar klasszikai költészet mellett sokat kísérletezett a kólonok lehetőségeivel.
Nézzük pédául Weöres saját képleteit.
első paión — U U U
második paión U — U U
harmadik paión U U — U
negyedik paión U U U —
UU - U // U U - U
Juli néni, Kati néni
U U U U / U U U
- letye-petye-lepetye! –
Jól látható, hogy két harmadik paiónt alkalmaz az első sorban, melyre két proceleusmaticus felel, hogy a tartalmi elemeket felerősítse.
DE ha tovább vizsgáljuk a fenti Weöres sorokat, akkor azt láthatjuk, hogy az alábbi sorban újabb, jellegzetesen szép hangzású, inkább éneklő kólont láthatunk:
- - / U U - -
din don diridongó.
Itt már jól látható a sorvégi ionicus a minore.
A költészet gyakran alkalmazza a kolonokat, melyeket sokszor a vitás verstani kérdések során tisztáztak, mint a Vargyas-vita, vagy Horváth János elméleteinek kritikai felülbírálata. Különösen jól vizsgálható a magyar klasszikai költészetben, Berzsenyinél és Kölcseynél, később Babitsnál és Weöresnél a kólonok igen érdekes metriája.
De a kólonok jelentőségüknél fogva megérdemelnek egy önálló fejezetet.
Költészet és az elmúlás
A hexameter, a disztichon és az epigramma.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a vers metrikai súlypontjait nem szabad a vers értelmi hangsúlyaihoz mérnünk, hiszen a vers zenéje és a köznyelv hangsúlyozása legtöbbször nem ekvivalensek egymással.
Többek között ezért alkalmazhat a költő szabályos és kötött, homogén verslábakat. Ezeket nevezzük monoritmikus sorfajtáknak. Ilyen például az anakreóni hetes:
U — / U — / U — / —(w)
Fiúk örömbe töltsük
Látható a kötött három, monoritmikusan doboló jambus.
Más esetekben a költő alkalmazhat állandósult verslábak helyett más, úgynevezett helyettesítő vagy közömbös verslábakat. Erre a legalkalmasabbnak a — — spondeus tűnhet, mely a hexameterek és a pentametereknél a daktilusokat — UU helyettesítheti.
Az ilyen sorokat nevezzük poliritmikus sorfajtáknak.
— U U / — — / — — / — U U / — U U / — U
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban ?
Látható, hogy a daktilusokat helyettesítő spondeus sokszor lassítja, nehezíti, oldja a sorok tartalmi részeit. Egyetlen kikötése az ötödik versláb daktilusi jellege, valamint a sorzárlat közömbös, spondeusi nyomatéka. Ezért a hexameternek összesen 32 féle szerkezeti variációja létezik.
A sortípusokat görög számnevek alapján nevezték el. Eszerint létezik mono- (1), di- (2), tri- (3), tetra- (4), penta- (5), hexa- (6), stb ütemet tartalmazó sor.
A hexameter hatütemű sort jelent. A görög verselmélet a sort a sztichon szóval, a verssort a sztichon szóvégi utótaggal jelöli. Így jött létre az úgynevezett két sorból álló disztichon.
Hexameter
A hexameter hat verslábból áll: daktilusból, amelyet az első négy verslábban spondeus helyettesíthet. Szigorú kötöttség, hogy az ötödik versláb csak daktilus lehet, a hatodik pedig két szótagos: spondeus A hexameter ritmusát sormetszet választhatja szét. Igen gyakran fordul elő a metszet a harmadik versláb hosszú szótagja után, melyet a görög verstanok penthémimerésznek neveznek.
— U U/ — —/ — // —/ — U U —U U / — U
Régi dicsőségünk, // hol késel az éji homályban ?
Gyakran helytelenül szokták idézni Vörösmarty Zalán futásának első sorát, mert bár ott megtalálható a penthémimerész, de a görög szabályok tiltották, hogy a harmadik ütem spondeus legyen. A szabálynak az volt az értelme, hogy a metszet trocheus-t eredményezzen.
-UU / - UU / -// - U / -UU / - UU / - -
A görög bukolikus költészetben, például Teokritosznál alkalmazott metszett, mely az ötödik versláb előtt áll, s melyet bukolikus dierézisnek nevezünk.
— U U / — — / — // — / — U U // — U U / — U
Régi dicsőségünk, // hol késel az // éji homályban ?
Könnyebben megtalálhatjuk a bukolikus dierézis-t Vörösmarty híres sorában, mely a görög szabályok miatt inkább a latin hexameter-szabályokra utal, melyek megengedőbbek voltak annak ellenére, hogy teljeséggel a görög szabályokat követték.
Mint fentebb láttuk, egy versben két metszet lehet, melye során az elsőt cezurának, a másodikat dierézis-nek nevezzük.
Különösen fontos három szabálya a hexametereknek:
1, Egy sor nem fejeződhet be rövid szótaggal, mert azt csonka hexametert eredményez.
2. Szintén hiba rövid szótaggal hexametert kezdenünk, mert azt Willamowitz- Moellendorf óta fejetlen hexameternek nevezik.
3.Nagyon fontos, hogy a spondeusi ütemek kellemetlenül monoton hangzását elkerüljük, tehát a spondeusi tetrapódia rosszhangzásúvá teszi a verset.
Pentameter.
„Bár neve szerint öt lábból kellene állnia, a pentameter is hatlábú verssor, csakhogy a harmadik és hatodik lába csonka. A harmadik (fél) láb után erős sormetszet, dierézis osztja két félsorra a pentametert. A pentameter is daktilusokból épül fel, ezeket csak az első félsorban helyettesítheti spondeus, a második félsor hagyományosan szigorúan daktilikus.” A sor képlete:
— U U / — U U / — // — U U / — U U / —
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Disztichon.
A disztichonok az egyik legelterjedtebb versformák még a modern, a közelmúlt költészetében is. Hatalmas és izmos formák, melyek tömörsége, érctáblaszerű időtlensége magában álló. Talán ezért is válhatott a római költészetben különösen vaskos és ironikus eszközzé. Sok esetben obszcén játékokká izmosult, melyek az emberi kisszerűség leleplezését hivatottak szolgálni. Nézzünk meg néhány Martialis epigrammát.
Nyelvi vétség
- - / - U U / - - / - U U/ - U U / - -
Kérded Galla, miért nem veszlek el én feleségül,
- - / - - / - // - U U/ - U U / -
Szépen szólsz, farkam néha dadogni szokott.
Jól látható, hogy Martialis nemcsak a címben, hanem a pentameter sorban is játszik. Ahol a fallikus jelkép megjelenik, ott merev spondeusok „állnak”, majd a nemi képtelenséget gyors daktilusokkal jelöli.
Saepe soloecismum mentula nostra facit.
|
|