Fullextra.hu - A költészet napja

A költészet napját méltán kapcsolják József Attila költő nevéhez. Ezen a napon emlékezzünk meg róla.

József Attila 1905. április 11-én Budapesten született. Proletárcsalád és proletár környezet jellemezte életét. A jólét hároméves koráig tartott. Az apja hirtelen elhagyja a családot és Temásváron telepszik le, új családot alapít és többet nem találkozik első családjával. Édesanyját nagyon megviseli ez a tragédia. Iszonyatos kemény munkába kezd, hogy gyermekeit el tudja tartani. Keveset alszik és étkezik, ezért többször kórházi ápolásra szorul, így gyermekei a Gyermekvédő Ligához kerülnek.

József Attilát nevelőszülőkhöz adják Öcsödre, viszontagságos körülmények közé. Nevelőszülei Pistának hívják, és 5 évesen iskolába íratják, a tanulás mellett még olgoznia is kellett. Amikor édesanyja jobban lett, magához veszi gyermekeit. József Attila már gyermekkorában is írt verseket.
1919-ben édesanyja meghal, és Makai Ödön lesz a gyámja, aki felismerte a gyermek tehetségét. Makóra megy tanulni Juhász Gyula híre miatt. Hatodik osztály után abbhagyja az iskolát, mert sokba kerül, és nem akarja, hogy Makai család tartsa el. Emiatt elmegy dolgozni a nagyapjához.

Tanárai és Juhász Gyula segítségével kiadják az első verseskötetét: Szépség koldusa címmel. Elhatározza, hogy továbbtanul. Beíratkozik a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre francia-magyar szakra. Nagyon boldogan és lelkesen kezdett el tanulni. Ekkor írta a Tiszta szívvel című versét.

Majd otthagyta az egyemet és Bécsbe ment. Nyár végén már Párizsban van, majd visszatér Pestre és leteszi az utolsó vizsgáit az egyetemen.

Magánélete nem volt kiegyensúlyozott. Halálosan szerelmes volt Vágó Mártába, de a lány kiment Angliába.

Gyömrői Edit volt az első pszichológusa, akibe szerelmes lett. Miatta szakadt meg Szántó Judittal a kapcsolata. Gyömrői Editnek vőlegénye volt, emiatt késsel támadt rá, ami mutatja a költő labilis idegállapotát.

Kozmucza Flórával, egy másik pszichológussal találkozott 1937-ben, akibe szintén szerelmes lett. Flóra nem utasította el, de nem is igen viszonozta a költő szerelmét. Később Illyés Gyula felesége lett.

József Attila egyre mélyebbre merült a depresszióba és 1937. december 3-án Balatonszárszón indult el végső sétájára, amikor feltehetőleg vonatbaleset érte (a vita és a haláleset körülményeinek tisztázása még talán most sem zárult le véglegesen, de feltehetőleg nem öngyilkosság volt).

Álljon itt az egyik legnagyobb verse, így emlékezve rá és a Költészet Napjára.

József Attila: Levegőt

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. nov. 21.

________________________

blue

Forrás: Origo