Hazafelé
Dátum: Május 08, kedd, 18:55:44
Téma: Életünk napjaink
 |
Szeretett volna utazni, kimenni a lányához, de valahogy mindig tolódott. A repüléstől, meg a többszöri átszállástól tartott egy kicsit, de jó lett volna látni, hol és hogyan él. |
Most kiutazott, és a lányával együtt jön haza. Nem egészen így tervezte, de az élet nem arra van, hogy a vágyainkat maradéktalanul valóra váltsa.
Egy hetet töltött kint. Pakolás, ügyintézés, a félmondatok, mennyire sajnálatos, hogy így alakult.
Aztán irány a reptér, a lányával együtt. Halk hangot hallott a beszállásra várva:
- Anyuci, ne haragudj. Nagyon szeretlek.
- Nem haragszom kicsim, csak végtelenül szomorú vagyok.
A beszállás a belföldi járatra simán ment. A kézitáskáját szorosan fogta, mintha valami nagy kincset vinne benne. Nézte a tájat, a felhőket, egy-egy félmondatot mormolt.
Az európai átszállásnál tudta hogy lesz némi fennakadás, de előre megnyugtatta a lányát, hogy elintéz mindent, nem lesz semmi gond, együtt fognak tovább utazni Európába, ebből nem enged.
- Legyen szíves, mutassa meg a kézitáskáját
Vigyázva tette le a pultra, kinyitotta.
- Mi ez a fém henger, mit visz benne?- kérdezte értetlenül a tisztviselő.
Odaadta az előkészített hivatalos papírt. A férfi hitetlen kikerekedett szemmel nézett rá, miután elolvasta.
- Igen, a lányom hamvai. Velem utazik haza.
|
|