Fullextra.hu - Török induló

Szóval, körülnézés a nagybani piacon, last minute út befizetve csütörtök délután. Kína helyett - Törökország. Még soha nem jártunk ebben az országban, tehát jöhet!

Kínába készültük hónapok óta. Óriási lehetőség. Micsoda alkalom, micsoda szerencse! Pályázaton szerzett pénzből, hihetetlenül olcsó az út. (Ez nem lehet igaz, hogy ekkora mázlink legyen!) Azután kiderült, hogy kész átverés volt, mégis mellénk állt a szerencse, mert az utolsó pillanatban visszakaptuk a pénzünket.(Ne is beszéljünk róla!) Szóval, körülnézés a nagybani piacon, last minute út befizetve csütörtök délután. Kína helyett - Törökország. Még soha nem jártunk ebben az országban, tehát jöhet! Szerdán indul a gépünk, épp jó időpontban, mert a vonatunk épp eléri a reptéri csatlakozást. Következik a mosás, csomagolás, a szokásos utazási láz. Hétfőn még nincs meg a részvételi jegyünk, de sebaj, majd meglesz az is. Kedden délelőtt vásárolunk néhány „pótolhatatlan” darabot, azután ismét egy telefon az utazási irodába. Végre megkapjuk a jegyeket is, és rajta a megváltozott indulási időpont: nem szerdán éjjel indul a gép, hanem szerdán - hajnalban! Jaj nekünk! Futás! Mindent félre kell tenni, semmi totojázás. Ilyen gyorsan még nem csomagoltunk, de nem ez a baj! A vonatunk délután indul, ezért már sajnos estére Pesten vagyunk (Szállást keresni sem volt időnk.), így az egész éjszakát a reptéren töltjük. A székben próbálunk szunyókálni. Minden meleg holmit magunkra veszünk, mégis didergünk. Iszonyú hideg van. Minek hűt ennyire a légkondi a 3-4 lézengő embernek? Nem tudom. Hajnaltájt szállingózni kezdenek az első utasok. Látjuk a napfelkeltét. Ennek is mennyire tudunk örülni!

Pontosan hat húszkor indul a repülőnk. Vadonatúj gép, öt napos, érezni a bőrburkolat finom, új illatát. Felszállunk. Budapest fölülről akkora, mint egy makett. A kép sikerült.

Az ablaknál ülök -ott, ahol szeretek, hiszen imádom bámulni a gyönyörű felhőhabokat:

Az 1 óra időeltolódást figyelembe véve 11 órakor Antalyába érünk. Először a tengert, és Antalya városát látjuk meg, a felvételen még a vízesést is sikerült megörökíteni:

A szobrokkal teli csarnok olyan szép, hogy le kell fényképeznem:

A megérkezés jól szervezett, várnak minket, visznek a buszhoz, „már” csak 130 kilométert kell utaznunk, és ott leszünk a szállodában. Rengeteg török zászló lobog az utak mentén, az egyik olyan magas, hogy állítólag Cipruson is látni. A törökök nagyon kötődnek a zászlójukhoz, becsben tartják, akár a mecseteket, minareteket vagy az amuletteket.

Az út mentén olajbogyó-feldolgozó üzemeket, narancs, banán-és avokadó ültetvényeket, és un.”üreges szénatáblákat” látunk. Az átlagosan 300 meleg napnak köszönhetően ezen a környéken évente négyszer arathatnak. Ezeket az információkat Chardak Salimtól, a Magyarországon élő idegenvezetőnktől tudom (róla majd később beszélek). Szeretem figyelni az embereket. Út közben totózgatom, hogy ki- melyik szállodába fog menni. Mi az olcsóbb kategóriás, de a belvárosban lévőt választottuk. Úgy tűnik, jó kis társaság jön össze, összesen tízen- magyarok. 14 óra van, és… végre, csekély 19 órás utazás után megérkezünk. A szálloda kívülről nem túl szép, de majdnem a tengerparton fekszik (csak egy út választja el a parttól), a szobánk a tengerpartra néz, a berendezése kellemes. Felvisszük a csomagokat, azután várjuk Salimot. Ismerteti a fakultatív programokat (elmegy vele az egész délután). Nem túl tájékozott, ő is most, pár napja érkezett Magyarországról. Ez a szezon első csoportja. Kicsomagolunk, megnézzük a tengert, vacsorázunk (ebéd már nem jutott!), ismerkedünk, utána sétálunk a parton. Valamikor késő este már ágyban is vagyunk. Ágy. Ez ma a világ legklasszabb találmánya!