Életünk Indiában - V. (Ami az elején kimaradt)
Dátum: Június 03, vasárnap, 10:31:23
Téma: Ország Világ
 |
Mindenképp megemlítenék még egy itteni szokást: minden nap petárdákat durrogtatnak, vagy tűzijátékot lőnek fel. |
Azt talán még nem is írtam, hogy itt az áramszünet épp annyira hozzátartozik a mindennapokhoz, mint az, hogy van áram.
Teljesen kiszámíthatatlanul érkezik, és épp ennyire kiszámíthatatlan, hogy meddig tart.
Van olyan nap, hogy csak egyszer, van, hogy tízszer, van, hogy egy-két percre, van, hogy több órára maradunk áram nélkül.
Előforduló jelenség ez nappal is, éjjel is. És persze az időpontok, időtartamok és a gyakoriságok összes lehetséges kombinációja szerint történhetnek.
A legtöbb lakásban tartanak tartalék világítóeszközt. Folyamatosan be van dugva a konnektorba, és amint elmegy az áram, bekapcsol. Nálunk ez a konyhában van, a hűtőszekrényen, így a hálószobán kívül egyenesen bevilágít mindent. Emellett hordozható darab.
A vizet szigorúan boltban kell venni. Vagy forralni. A fürdőben két-három nap alatt lerakódik a csempén a piszok, nagyon gyenge édes-savanyú szaga is van. Nem büdös, de valamit azért érezni...
Melegvíz kevés helyen van, bár itt a hőség miatt igazán nincs is rá szükség. A házak tetején külön tartószerkezetet építenek a nagy fekete hordóknak, ott melegszik napközben a víz - olyan hordók, amilyeneket otthon a hétvégi házak telkein lehet látni, eseti, frissítő zuhanyozás gyanánt.
A folyamatos hőség miatt, itt 12-16 óra között általában sziesztaidő van.
A boltok is bezárnak, csak a turistacsalogató árusok tartanak nyitva.
Az éttermek még az ebédidőt megvárják, délután 16-19 óra között pihennek. Az éttermek érdekesek.
Ez talán jó szó.
Van kisebb, nagyobb, gyönyörű kerttel körülvett, vagy az asztalok alatt natúr homokkal felszórt.
A legtöbb helyen műanyag asztalok és székek vannak, a terítőket ritkán cserélik.
A kiszolgálás helytől függ. Van, ahol rezzenéstelen arccal hozzák ki az ételt, van, ahol kellemesen lehet beszélgetni a pincérrel - aki két hét után meg is kérdezi, miért nem látott egy ideje.
Kedvencünk lett itt a Meridien. Persze egyáltalán nem hasonlít egy európai Meridienre, sőt...
A konyhát, ami egy fedett téglaépület, L alakban veszik körbe asztalok. A vendégek fölött fehérre festett, műanyag palatetőt látni, a fehér színe miatt fémes hatású. Ugyanilyen palából, mellkasig érő kerítés van az utca felőli oldalon, amit a tetővel - középen nagy csomóra kötött - függönyökkel fognak össze.
A Meridien padlója régi, törött, kopott, koszos járólapos. A falak kívülről piszkosak, mint itt minden épület (a magas páratartalom miatt itt nagyon hamar koszolódnak a falak). Emellett minden étterem színes izzókkal, karácsonyfaégő-sorokkal díszíti a helyet, ahol kert van, ott a fákat, bokrokat is.
Sajnos a szemét az éttermeknél is jelen van, akár már rögtön a bejárat előtt. A Meridiennél az egyik sarokban egy régi grillezőt takartak le fóliával, alatta, mellette, a föld és a kerítés közötti néhány centis sávban, üres cigisdoboz, mindenféle papírszemét, törött kerámia.
Ételeik finomak, bár leginkább két színt és két ízt tudtunk igazán megkülönböztetni.
A chilli paprikától piros és csípős, a kurkumától sárga és édeskés. Persze rengeteg fűszert használnak, mégis ez a kettő domináns. És persze a koriander, amit szinte minden ételhez használnak...
Persze nem a fűszereknek köszönhetően, de néhány nap alatt totálisan elvesztettük az időérzékünket. Sokszor azt sem tudjuk milyen nap van, nem mintha ennek itt jelentősége lenne ránk nézve. A helyieknek nem mindegy, mert itt a szombat is munkanap...
Mindenképp megemlítenék még egy itteni szokást: minden nap petárdákat durrogtatnak, vagy tűzijátékot lőnek fel. Hogy reggel, délután, vagy éjjel, vagy is-is, az mindegy, mintha minden nap születésnapot ünnepelnének valahol. Boldog nép ez kérem... Itt az emberek élnek...
|
|