Török induló - Alanya II.rész
Dátum: Június 04, hétfő, 20:38:48
Téma: Ország Világ
 |
Kultúrált a környezet, nemhiába tartják ezt a partszakaszt Törökország legszebb tengeröblének, mely elsőként kapta meg az országban az Európai Unió kék zászlaját. |
Reggeli után irány a tenger! Szép, tiszta ez a nyugati part, a homokot simítják, napozóágyak és ernyők bérelhetők, viszont megengedik a saját kis motyó használatát is. A homok forró, de az idefektetett kőlapok megkönnyítik a lépegetést. Hulladékgyűjtők mindenhol vannak, külön az üres üvegeknek, külön a szemétnek. Van zuhanyozó, toalett, öltöző. Kultúrált a környezet, nemhiába tartják ezt a partszakaszt Törökország legszebb tengeröblének, mely elsőként kapta meg az országban az Európai Unió kék zászlaját.
A legenda szerint, vagy valóban (?) - hiszen a férfiak akkortájt annyi őrültséget elkövettek a hölgyek kegyeit keresve - ezt a csodás, hosszú partot Kr.e. 44-ben Antonius ajándékozta nászajándékként Kleopátrának, mégpedig úgy, hogy a homokot Egyiptomból hozatta ide. Készséggel elhiszem, hiszen mindenütt máshol kavicsos a part, s itt is, ha bemegyünk a tengerbe, pár lépés után már kavicsokat találunk.
A víz először hidegnek tűnik, de nem az, kb. 21-22 fokos lehet.
Kellemesen telik a nap. Napozunk, sétálunk. Próbáljuk kipihenni a hosszadalmas út fáradalmait. A szállodában all inclusive az ellátás, ami azért erős túlzás, mert – bár elég a kaja, a válaszék igen egyhangú, és gyakran kiporciózza a szakács az ételt.
Amikor megtudják, hogy magyarok vagyunk, mindenki mosolyog, kezet fog, többet enged az árból, mint más nációbelieknek. Érdekes, hogy mennyire szeretnek bennünket, a rokonaiknak tartanak minket. Amint mondják, nomád népek voltunk, közösek a gyökereink. A férfiarcok nagyon különbözőek, mert mind a 7 régióból érkeznek ide idénymunkára, hogy pénzhez jussanak az itteni idegenforgalomból. Sok a jóképű fickó. Főleg fiatalokat látunk az igaz, idősebbek csak a sofőrök között vannak.
A nők – európai szemmel nézve - vagy nagyon csúnyák, vagy nagyon szépek. Egy ilyen szépséget látunk az esti program során. Hastánca elbűvölő.Szemet gyönyörködtető produkciója végén kleopátrai bájjal szedegeti össze az eurókat- szerintem megérdemelten.
A műsoros est ingyenes.(Szerencsére mi nem a fizetősre mentünk.) Látunk tűzfújót, hagyományos és népi táncosokat, és a produkciók végén magunk is kipróbálhatjuk a török táncok alaplépéseit.
Alanya valaha olyan kalózváros volt, amelyet a Római Birodalom sem tudott ellenőrzése alá vonni. Az 1220-as években Alaeddin Keykubat szeldzsuk szultán ezen-az általa legszebbnek ismert helyen –jelölte ki téli rezidenciáját. A táj természeti szépsége rabul ejtette az uralkodót. A városnak ma kb. 120 ezer lakosa van. A Török Riviéra egyik leglátogatottabb üdülőhelyét a Taurus hegység 2000 méter magas láncai ölelik körül.
A helyiség ismertetője a tengerbe mélyen benyúló sziklaszirt, melyen egy híres szeldzsuk vezér által épített, több mint fél évezredes erőd található. Kettős fal veszi körül, rajta 150 kis tornyocskával. A 260 m. magas erődhöz az óváros zegzugos utcácskáin lehet feljutni.
A XIII. században épült a 35 méter magas Vörös Torony, amely a kikötőt őrzi.
Meglátogattam egy igazi török fürdőt, egy hamamot is. Nem olcsó mulatság, de kíváncsivá tett. Minden szállodában van ilyesmi, de én egy igazi, régi fürdőbe mentem el. Busszal vittek odáig. Volt szauna, gőz, jacuzzi, kaptam egy rövid peelinget és habmasszázst. Nem voltam megelégedve. Közösen voltunk ott nők és férfiak (Itt vártam volna az elkülönítést). Amikor a teázásnál megkérdezték, hogy mit szólok az egészhez, őszintén megkérdeztem: „Ez az egész??” Szerencsém volt, mert erre – gondolom, - jó hírűket féltve jött egy török nő, elvitt egy külön szeparéba, és olyan illatos-olajos masszázsban volt részem, mint még soha!
A belvárosba körülbelül két kilométeres a séta. Az üzletek, utcai árusok között lassan haladunk. Megállapítom, hogy az idevalósi nők is szeretnek vásárolni. Az utcákon akadnak európai módon öltözködők, de többségük kendővel, hosszú szoknyával takargatja magát, csak a kendő alól kivillanó mély tüzű szemek árulkodnak viselőjük érzéseiről.
A karcsú minaret és a dzsámi kertje mellé érve érdeklődésünket egy idősebb török férfi figyeli. Roppant szerencsénk van vele. Nemcsak kívülről, - nagy titokban – belülről is megézhetjük az éppen zárva tartó dzsámit. Sőt, Kaba felé (megmutatja merre van)térdelve, együtt „imádkozhatom” vele.
Olyan szimpatikusak vagyunk, hogy engem még az imám helyére is felenged egy percre, és félrefordul, amíg fényképezünk.
A bazárban hülyeség-ajándékokat vásárolunk. Visszafelé, az útkereszteződésnél meglátjuk azokat a felvonulókat, akik épp a Szezonnyitó Fesztivál alkalmából tapossák az lezárt utcát. Színes forgatag, zene, tánc, igazi karneváli hangulat ez.
Locsolóautókból spriccelik a rózsavizet a járókelőkre:
Visszafelé bemegyünk egy előkelő szállodába (toalettet keresni) amit már odafele-menet felfedeztem. Most ketten sétálunk be a főbejáraton. Hát mit tesz Isten (vagy Allah), egy elegáns úr beljebb invitál bennünket és megmutatja az egész szállodát. Több nyelven beszél, én csak kicsit németül, de szavaiból úgy veszem ki, hogy épp ő az igazgató. A hotel csak 4 hónapja készült el, és úgy tűnik, szeretnék a magyarokat is vendégként látni itt. Csak 4 csillagos- mondja az úr. És olcsó. Valóban sokkal szebb, mint az 5 csillagosak és olcsóbb is. Ilyen:
Azt hisszük, hogy vacsi után vége a napnak, hisz rengeteg esemény történt velünk, amikor megtudjuk, hogy hotelünk belső udvarában egy igazi helyi török lagzi lesz. Ezért vannak tehát a kék maslikkal letakart műanyagszékek, ezért a lufikkal díszített bejárat, a sarokban pedig ott a zenére készülődő egyszemélyes zenekar!!
Gyülekezik a násznép. Vegyes öltözékük szembetűnő. Ugyanazt a vacsorát eszik, amit mi vacsorára kaptunk. Összesen egy-egy pohár bort szolgálnak fel. Hozzák a gyerekeket is, ott szaladgálnak a medence mellett, attól tartok, hogy belepottyannak. Amikor odakéredzkedek fényképezni, az egyik főszervező az ifjú párnak készített trónba is bele akar ültetni. Na erre nem vagyok hajlandó. Nem szentségtörés ez? Nem, mert utána látom, hogy a vendégsereg egy része megteszi.
Étkezés után kezdődik a tánc. Külön táncolnak a nők, külön a férfiak, majd kört alakítanak, de itt is a félkör egyik felén nők, a másikon a férfiak ropják a népitáncot. 11 óra elmúlik és még nincs sehol az ifjú pár. Salimot később faggatom erről, azt mondja, valószínű egyezkednek.
Nincs több erőnk várakozni, bár a társaságunkban lévő lengyelek nagyon marasztalnak- mennünk kell aludni. Holnap ugyanis hajnalban kelünk, mert a holnapi egész napos program: Pamukkale!
Folyt köv.
|
|