Fullextra.hu - Az örök Éva

Nyiladozó értelmű gyerekek egyik legfontosabb kérdése, amelyre választ várnak, az élet keletkezése, annak folyamata, konkréten, naturálisan egy az egyben…

Elgondolkodom, mennyire másképp élnek meg eseményeket, fedeznek fel dolgokat különböz? korosztályok.
Talán a korral jár, de eddig fel sem t?nt ez. Csak mostanában… Míg a fiatalok között töltöttem hosszú éveket, a dolog természetes volt. Átvettem gondolkodásmódjukat, módszereimet hozzájuk igazítva módosítgattam, hogy próbálják megérteni a fontosnak ítélteket.
Ma már három nemzedéket tudok összehasonlítani… sajnos, vagy nem, ki tudja megmondani…
Nyiladozó értelm? gyerekek egyik legfontosabb kérdése, amelyre választ várnak, az élet keletkezése, annak folyamata, konkréten, naturálisan egy az egyben…
Ma már nem gond TV-s, videós, DVD-s, internetes világunkban, akár részleteiben, aprólékosan kidolgozva is.
Kedvenc meséjükben unokáim tövir?l hegyire, részletekbe men?en megtudhatnak mindent err?l. A Kisvakond barátai egyik epizódjában láthatják, amint a nyuszi fiú udvarol a nyuszi lánynak (Kleopátra frizura, m?szempillák). Virágok, ajándék, zene, majd csókok és igazán lírai, testi egyesülés következik félreérthetetlenül, de nagyon ízlésesen. A magzat növekedését lehet mindenki örömére figyelemmel kísérni. Azután jönnek a fájások. A nyuszi kismama szabályos terpeszben, szemléletesen táguló vaginával, a Kisvakond orvosi segítségével három gyönyör? nyuszi gyereknek ad örömmel életet.
A nagyobbik két unoka csak mosolyogva szemléli a hármas ikerszülést. Szerintem akár le is tudnák vezetni egymásnak…
A kétéves Botond még belelkesedik, és játék közben megáll, miután látja kigurulni a három nyúlfit.
Szerintem már ? is tökéletesen fel van világosítva… A szüleiknek marha jó dolguk van…
A mi gyerekeinknél, az apjuknál, még nem volt így. TV ugyan volt, de a Foxi Maxi, a Mazsola, a Csodapók meséi nem tartalmaztak ilyen epizódokat. Délután sem volt még akkor ifjúsági filmnek álcázott pornóm?sor. Sajnos, mert magunknak kellett gondoskodni a gyerekek felvilágosításáról… Az anyja beszélgetett a nagyobbikkal, aztán, már amikor tudott olvasni, megkapta az igazán szellemes, kedves „A gólya hozza?” cím? füzetecskét, hogy mindig legyen kéznél az állandóan kíváncsi büdös kölyöknek… A kisebbiknek már ? magyarázott nagy szakértelemmel. Nekünk így könnyebb is volt, meg a kicsi a bátyjának mindig jobban elhitt mindent, mint nekünk.
Az én id?mben meg f?leg nem így volt!
Rádiónk ugyan világvev?ként m?ködött, de mi csak vasárnap délel?ttönként hallgathattuk a Csinnbumm cirkusz m?sorát, amely emlékezetem szerint soha nem érintette ezt a kérdést.
Irodalomhoz is nehezebben jutottunk. Hirschler könyve csak feln?tt koromban jelent meg… Apám meztelenn? képgy?jteményét szigorúan ?rizték…
Hétéves elmúltam, amikor a témával intenzíven kezdtem foglalkozni. Az akkori barátn?mmel tárgyaltuk meg a dolgokat.
Nagyon szép lány volt. T?lem néhány évvel id?sebb. Egy Mátra aljai kis falu két tantermes iskolájába jártunk, én els?s, ? már másodikos volt. Akkor még az érett n?k vonzottak. Azután rájöttem az életem során, hogy az Évák is…
Az els? nagy szerelmem, az els? (és utolsó) feleségem, jó néhány nem hivatalos kapcsolatom másik fele Éva, szóval a legkedvesebb emlékeim megszemélyesít?i Évák voltak.
Az akkori barátn?mnek a neve is nagyon szép volt: Pongrácz Éva…
Vele tárgyaltuk ki a dolgokat. Nagyon érdekelte ?t is a téma. Emlékszem, sok új dolgot mondtam neki, aminek nagyon örült, bár próbálta leplezni meglepetését.
El?rebocsátom, ne gondoljon senki rosszra, gyakorlati lépéseket nem tettünk, mivel ? nem kezdeményezett, szemérmessége nem engedte, én meg már túl voltam a lányos alkatok szemlél?désén…
Lényeg az, hogy már tudtuk, hogyan készül a gyerek, hogy férfi meg n? kell hozzá, meg milyen aktus. ? aggódott, hogy az biztosan fájdalmas lehet nekik, de igyekeztem eloszlatni aggodalmát, hogy csak el?ször, meg kicsit, és utána már nem… (Innen-onnan beszerzett információkból biztosan tudtam)
Úgy látszik meggy?z? voltam számára, mert elhitte.
A legnagyobb dilemmába akkor kerültünk, amikor a baba megszületését akartuk tisztázni.
A nagy hasból kibújik… De hol, és hogyan?
T?le vártam a választ, mivelhogy ? a n?, de nem adott biztos magyarázatot…
Hogy felvágják a hasát, az nem stimmel, mert mi hárman voltunk már testvérek, anyámnak még egy karcolás sem volt rajta. Meglestem.
A száján nem lehet, hisz ott vannak a fogak, meg kicsi is. Ahol a kaka, ott sem lehet, mivel gusztustalan, meg a baba is nagy…
Napokig fumigáltunk a dolgon… Sorsot húztunk. Rám került a választás, nekem kellett megkérdezni anyámtól. Az id?pont, a határid? is megadatott, mikorra vigyem a pontos választ…
Akkor még nem tudtam, hogy a valóság milyen kegyetlen, és az ?szinteség a n?knél nem vezet eredményre.
- Na! Megkérdezted anyukádat? –tette fel a kérdést a megadott találkozó id?pontjában.
- Igen – mondtam kicsit aggodalmasan.
- Akkor mondjad! Hol jön ki? – sürgetett izgatottan.
- Ott, ahol bemegy…
Végtelen döbbenet ült ki csinos arcocskájára, majd szemében a felismerés sugara látszott, mintha a gyanúja beigazolódott volna. A legfélelmetesebb az volt csillogó szemében, amikor megláttam az egész férfinem ellen irányuló megvetését, keveredve nagyfokú gy?lölettel.
Hosszú ideig ültünk szótlanul egymás mellett.
- Igen – szólt tétován rám sem nézve – akkor… szia! – mondta és otthagyott.
Ezután megsz?ntek a bizalmas beszélgetések. Került engem. Elköltöztünk a faluból, azóta sem láttam.
A nevére, arcára, a beszélgetésekre máig emlékszem. Az egyik els? n?mre…
? is Éva volt, az örök n?.