Fullextra.hu - Kiváncsi leszek...

Van egy általánosan használt mondatkezdés, ami engem mindig zavarba ejt.
...
Na nem azért, mert elgondolkodtat, ami...

... az én koromban és elmeállapotomban ugyebár egy elég érdekes dolog, hanem egyszerűen nem értem a logikáját. Annak ellenére, hogy elég gyakran kicsúszik az én számon is. A mondat úgy kezdődik, hogy "Kiváncsi 'leszek' ..."

Mindig felkapom a fejem rá. Mert hát ugye: honnan lehet ezt előre tudni? Vagy ő éppen honnan tudja? Hátha "akkor" már egészen más dolog fogja foglalkoztatni, ami "akkor" esetleg pont köszönő viszonyban sincs az éppen futó problémával? Hátha "akkor" épp eszébe sem jut, hogy most éppen kiváncsinak kellene lennie? Hátha be se következik az, amire, vagy aminek a hatásmechanizmusára, vagy neadjisten akire (merthogy mondjuk meg sem születik! Hoppá!!!!) "akkor" kiváncsi lenne, és "akkor" kielégítetlen marad a jövendőbeli (vagy mondjam inkább úgy: reménybeli???) kiváncsisága? És "akkor" majd jól ott áll, egy hatalmas kérdőjellel a lelkében, fejében, akármilyében, hogy valami nem stimmel, de azt sem tudja, mi! Ott áll majd "akkor", egyik lábáról a másikra, aztán a másikról az egyikre, töri a fejét piszkosul, és csak nem jut eszébe, mire is kellene most éppen baromira kiváncsinak lennie! És ha esélye sincs annak, hogy bekövetkezzen amire "akkor" éppen kiváncsi lenne (ha eszébe jutna, hogy kiváncsinak kell lennie!), "akkor" majd jól belepi a teljes létbizonytalanság, és azt sem tudja majd, most mit is tegyen, vagy mit is kellene tennie.

Na és persze marad az örök kérdés is, ami bennem felmerül ilyenkor, hogy: most vajon nem kiváncsi? Mert végülis ... Háááát ... Tulajdonképpen ez is elképzelhető ... Ha nagyon megerőltetem az agyam ...
De akkor miért mondja? Hogy majd alkalomadtán figyelmeztessük rá? És ha mi éppen nem vagyunk "akkor" ott??? Vagy éppen "akkor" lép életbe a szüzességi után a némasági fogadalmunk is??? Nem lenne egyszerűbb, ha beírná a naptárjába, hogy el ne felejtse? És mert ő olyan, aki mindig megnézi az előjegyzési naptárját, hát mondjuk "akkor", vagy nem sokkal utána majd jól a fejére is csaphatna, hogy "hoppá! akkor én most kiváncsi 'leszek', mert megigértem magamnak!".

Szóval, maradjunk abban: én tényleg elhiszem, hogy most tényleg nem kiváncsi a dologra. Hiszen éppen más, bokros teendői ezt nem is engedik. De akkor tényleg: miért mondja???

Vannak mindenféle szünetkitöltő, amolyan "mondok valamit, csakhogy megtörjem ezt a kínos csendet" típusú beszólásaink. Többek között ezt is annak tartom. Legalábbis ebben a formájában. Hiszen tényleg nem lehet tudni, hogy akkor éppen erre leszünk-e kiváncsiak. Vagy hogy egyáltalán, megérjük-e, hogy akkor kiváncsiak lehessünk. Az élet tele van mindenféle meglepetéssel. Mi van, ha tényleg nem érjük meg? Forgolódhatunk majd a sírunkban, vagy az urnánkban, vagy a Gangeszbe szórt porainkban, amíg világ a világ? Miért kötelezzük el magunkat előre, ha nem is olyan biztos a dolog bekövetkezte? Hiszen már maga a kijelentés is eleve ezt sugallja ...

De most komolyan!
Hát nincs igazam?
Azért arra kiváncsi "leszek", hány embernek ütöttem most szöget a fejébe ...