Fullextra.hu - Lengyel tájakon

Ha augusztus elseje, akkor lengyelországi utazás!
Évek óta így van ez, de mi csak tavaly csatlakoztunk a lengyel-magyar baráti társasághoz.

Gdanskot és környékét látogattuk meg, olvashattátok az akkori útinaplómat.

Az idén kevésbé ismert, közeli vidékkel ismerkedtünk. Bieszczady és környéke volt népismereti utunk célja. Hol is van ez a táj? Elő a térképpel! Egészen közel a szlovák és az ukrán határhoz, Lengyelország délkeleti csücskében, a Kárpátaljai Vajdaságban.(Az országban 16 vajdaság van)

Hajnali hatkor indul a busz, de már többen ott várakoznak. Elhelyezzük a csomagokat, a férjem visszaviszi az autót, megbeszéljük, hogy menet közben felvesszük. Örömmel üdvözlöm az ismerősöket, puszi ide, ölelés amoda, majd felmegyek a buszra, keresem a helyünket, de nincs most kijelölve. Elbeszélgettem az időt, így a busz végében, a kerék fölött maradt csak helyünk. Sebaj, nem hosszú az út, kibírjuk.

Elindulunk. Egy hölgy épp elém áll, nem látok ki az ablakon, de egy idő után gyanússá válik, hogy nem állunk meg. Megkérem a hölgyet, álljon arrébb, hogy lássam merre járunk. Jesszusom! Hisz nem azon az úton megyünk, amelyiken a férjem vár. Átpasszírozom magam a buszon és szólok a pilótának. Fejére csap. Elfelejtette, hogy fel kell venni őt. Nagy nevetés, fordulunk vissza. Ő szegény izgatottan járkál fel-alá, nézi az utat, s nem gondolja, hogy a másik oldalról közelítjük meg. Végre rendeződik minden. Tornyosnémetinél lépjük át a magyar-szlovák határt.

A lengyel határ után kb. még 2 órán át buszozunk és már fél négykor Sanokban, a szálláson vagyunk. Nagyon finom a vacsora. Sosem ettem még céklás bablevest, de komolyan mondom, jó! Bőséges, tájjellegű, házias kaját kapunk mindvégig.

Első kirándulásunk Lesko város felé vezet.

Hosszú, szelíd lankák, sűrű erdők, szépen művelt földek, csinos házak mellett vezet az utunk. Rengeteg gólyát látunk. A házak előtt gyönyörűk a kertek. Mind más és más, hiszen mindet a telek adottságaihoz igazították, a gazda igényei szerint. Ápolt, nyírott a fű, a nyári virágok teljes szépségükben pompáznak.

Lesko városát a XV. sz. első felében a Kmitow család hozta létre. A város építészetileg értékes műemlékeit tönkretették a szocializmus évei.

Ami maradt, az a zsinagóga a XVI: századból. Leskóba ugyanis 1542 előtt Spanyolországból sok zsidócsalád menekült. Az itt működő regionális művészeti galériát nézzük meg.

Ezután egy első világháborús temetőbe megyünk, ahol az Osztrák-Magyar- Monarchia magyar, szerb, bosnyák, horvát, cseh, román stb. származású katonáinak nyugvóhelye van. Koszorút helyezünk el.

A másik szép nevezetesség a sokszor átépített Mária-templom a XVI. században épült. Belseje és a mellette lévő harangtorony barokk stílusú.

Utunk ezután a XX. században épült Solina mesterséges tóhoz vezet, mely Lengyelország legnagyobb mesterséges tava.. Ennek a létesítménynek eredeti funkciója az árvízvédelem volt.

Vízierőmű működését biztosítja, de a vize olyan tiszta, hogy nyáron fürdeni lehet benne, ezért egyben felkapott fürdőhelye lett a környéknek. A tóban több fajta hal él, közük ponty és pisztráng.

A vízisportok kedvelői kajakozhatnak, vitorlázhatnak a tavon. Mi az óriáskerekű vízibiciklit próbáljuk ki, amihez kötelező a mentőmellény. Murisan nézünk ki, ezt a parton maradók vigyorgásából is látjuk. Mindenesetre kellemes az élmény, a tó látványa pedig gyönyörű.