Fullextra.hu - Dél-Olaszország IV. (útinapló)

Július 12-én, csütörtökön átruccantunk a közeli Basilicata megyébe, ....

... Matera, a kősziklák városának (Città dei Sassi) megcsodálására, ahol többek között Gibson forgatta a Passió-t. [...]
Igen érdekes és rendkívüli városba léptünk. Eddig csak hírnévből és kiadványokból ismertem, most saját szememmel is megcsodálhattam. Ebben az építészetileg rendkívül érdekes és szép városban rekonstruálható az ember élete, a kőkorszaktól napjainkig, mint ahogy tanúskodnak a Murgia-hegyvonulatokkal erődítményként körülvett fennsíki falvacskák is. Rendkívül gazdag archeológiai leletekben, amelyeket a Domenico Ridola Nemzeti Múzeum őriz. A materai archeológus – akiről az előbbi múzeumot említettem – egy olyan gazdag sztatigráfiai (rétegtani) dokumentációt hagyott a múzeumra, amely a város különböző történelmi periódusairól, kiemelten a vaskor első időszakától a görög és római korszakig terjedő időszakról szól.
A város 664-ben válik a longobárd dukátus részévé, 938-ban elszenvedte a szaracénok fosztogatásait, 1044-ben a normannok foglalták el.

Matera – mint ahogy fent utaltam rá – a „kősziklák városa”, amely archaikus bájú, antik vársonegyedeivel az egész világon egyedülálló építészeti struktúrájú település. Az Unesco ezt a várost is, akárcsak a korábban bemutatottakat – noha erről az előző három útibeszámolómban nem tettem említést – kinevezte az Emberiség Patrióniumának. [...]
[...] Másnap, július 13-án (pénteken) három pugliai kisvárost vettünk célba: Ceglie Messàpica, Francavilla Fontana, Òria városkákat.
Ceglie Messàpica Ostunitól dél-nyugatra, 11 km-re található a messapius „Caelia” és Caelium” örököse, várkastélya XV-XVI. századbeli. [...]
[...] Ezután e napi úticélunk második állomása, a Brindisi megyei, tengerszint feletti 142 m-es magasságú, 33.995-ös lélekszámú Francavilla Fontana, a császárok városa következett, amelynek keletkezési éve 1300-as évekre tehető, mégpedig egy legendás Mária-jelenést követően... [...]
[...]Még ha kicsi városkáról is van szó, nehéz leállni a fényképezéssel. [...] Szinte minden lépésnél meg-megálltam és fényképeztem, már-már eszelősen, annyira magával ragadott e városka varázsa is. [...]
[...] A vizesárokkal körülvett palotát 1450-ben építették, a XVI. században bővítették, majd a császári családok 1730-ban véglegesen befejezték. Környékén találhatók az 1743-ban emelt Dóm, a többszínű, csempés kupolájával és a befejezetlen tornyával. A történelmi városközpontban lépten-nyomon számos XVII. századi épületbe ütközünk.
[...] Francavilla fontanai sétánk után nem maradt más, mint e napi utolsó célállomásunk. Tehát, irány: Òria! [...]
[...] Òria impozáns vára felülemelkedik „Hyria” vagy „Uria” akropoliszán, a messapiusi városon. A régi városközpontban mészkőfehér házak vakítanak, hosszú és szűk utcácskákkal. A „Giudecca” városnegyedben élt a középkori tudós-, orvos-, irodalmár- zsidóközösség. Ebből a városból származott a XVII. századi művészet híres építésze és elismert írója, Francesco Milizia, aki szenvedélyes támogatója és ápolója volt a neoklasszikus művészeti ízlésnek.
Az ősi akropolisz magasságába 1233-ban II. Frederico (Frigyes) emeltette a várat, amelyet a XV. században fejeztek be, majd módosítottak is.
A háromszög alapú, négyszögletű és hengeres bástyákkal épített vár (az Anjou-korban) tágas udvarában ad helyet Szt. Crisanti v. Cristante és Szt. Daria kriptájának, amely valószínűleg a város IX. századbeli primitív katedrálisa (primitiva Cattedrale) lehetett. [...]
[...] Òriai sétánkat befejeztük, eljött az idő, hogy visszainduljunk szállásunkra, Casalini di Cisterninóba. Este elfogyasztottuk búcsúvacsoránkat, amely most is hibátlan és ízletes konyhaművészeti remek fogásokból állt. Mivel másnap kora reggel még nem találkozhattunk a „La terrazza del quadrifoglio” szálloda és étterem tulajdonosával, ezért elköszöntünk tőle, a szimpatikus fratello Marcótól, azaz Marco testvértől, akit így emlegettünk/emlegetünk magunk között is, mert mindenkit tesvérének szólított.
Igazán nagyon sajnáltuk, hogy el kellett jönnünk e szállásunkról. A szívélyes, meleg, baráti, sőt családias fogadtatás és vendéglátás következtében valóban azonnal otthon éreztük magunkat. Minden nap este úgy tértünk vissza, mintha hazamentünk volna. [...]
[...]

Folytatás >> (Képekkel illusztrált teljes cikk)

Eredeti címe: Dél-Olaszországban barangoltam - IV. (Júliusi útinapló - 2007)