Fullextra.hu - Világok világa

Bumm! Tágulj, repülj, sodródj... állj meg! Indulj vissza, közeledj, sűrűsödj... bumm!

Kedves Olvasó, egy kis utazásra invitállak, ígérem, nem megyünk nagyon messze, könnyen visszatalálsz a kényelmes otthonodba. Akkor hát induljunk is : képzeld el, hogy egyik nap elfogyott a hűtődből a tej, ezért elmész a közeli boltba vásárolni. Odaérve látod, hogy bizony, nagyon sokfajta van. Ilyen zsírtartalmú, olyan zsírtartalmú, ennyire tartósított, annyira tartósított, kék dobozos, piros dobozos stb., stb. Most következik a dilemma, hogy vajon melyiket vedd meg? Egy csomó mindent figyelembe kell venned a választásnál, például a barátnőd vagy feleséged igényeit, tehát nem szabad csak úgy elkapkodni a döntést. Megállsz hát a tejespult mellett, az egyik kezeddel a bevásárlókocsit tartod, a másikkal az álladat támasztod, és miközben a többi ember lassan elcsoszog melletted, te már csak befelé figyelsz, mélyen elgondolkodva: vajon melyik fajta tej lenne a legjobb?

***

Ősrobbanással indult. Iszonyatos energia felszabadulása, a mindenséget magába rejtő apró térfogatból. Aztán elkezdődött a tágulás, évmilliárdokat felemésztő, hosszú folyamat, az anyag szétáramlása a végtelen térben. Bizonyos helyeken az anyag összesűrűsödött, gázfelhőkké állt össze, egyre sűrűbbé és sűrűbbé vált, tömege és gravitációja lett, felhevült, elkezdett a saját tengelye körül forogni, majd nagyon hosszú idő elteltével csillaggá vált. A csillagok kialakulása fokozódott ezután, végeláthatatlanul sok keletkezett a hideg térben. Később ezek a fényes, izzó óriások náluk sokkal kisebb anyagi formákat, bolygókat fogtak be körpályákra, csakúgy, mint csodaszép, vörös, zöld és kék színben pompázó, hatalmas gázfelhőket. Így megszülettek milliárd és milliárd év elteltével az első csillagrendszerek, naprendszerek, melyek leírhatatlan nagy számossággal galaxisokká álltak össze. Az egyik ilyen, átlagos méretű, forgó galaxisban egy kis csillagocska kilenc bolygót gyűjtött össze magának. A belső bolygók eleinte forróak voltak, vulkánok tízezrei és meteorok ezrei tépték fel a felszínét, de aztán több száz millió év után elkezdtek lehűlni, különösen a harmadik a sorban. Kialakult a légköre, és soksok idő elteltével felhők keletkeztek, majd lehullott az első esőcsepp, amelyet követett a többi ezer és ezermillió, egyre nagyobb számban. A feltételek adottak voltak, hogy egy új csoda szülessen: kialakult az élet. Eleinte csak primitív formában, majd fejlődni kezdett, bonyolódott, elterjedt az óceánokban, újabb évmilliók elteltével kilépett a szárazföldre, szerteágazott, beborította az egész bolygót. Aztán újabb, váratlan fejlemény következett: értelmes lény született. Az értelmes lény kezdetben teljesen önellátó volt, harmóniában élt a környezetével, később azonban elszaporodott, el akarta venni másét, harcolt, irtotta a saját fajtáját évezredeken keresztül, folyamatosan. Ugyanakkor elkezdte számolni az időt, gondolkodott és rácsodálkozott az őt körülvevő űrre, megpróbálta meghódítani, és addig képezte magát, míg ez sikerült neki. Évezredek elmúltával kijutott a naprendszeréből, és mire a saját csillaga vörös óriássá vált és elnyelte a szülőbolygóját, már biztonságba helyezte magát új otthonában, nagyon messze onnan. Évmilliárdokig élt így, mindig okosan elkerülve a veszélyt, egyre nagyobb teret és időt az uralma alá hajtva.
Az anyag azonban elkezdett sűrűsödni. Először lassan, majd egyre gyorsabban. A galaxisok egymásba olvadtak, a csillagok, a bolygók mindegyike a középpont felé törekedve egymáson átszáguldva a pusztulás útjára lépett. Az értelmes lény tudta, hogy sorsa megpecsételődött, és bárhogy is gondolkodott, nem tudott már hova menekülni, nem tudott újat kitalálni. Elpusztult, beleveszett az óriási anyagáramlásba, része lett újra a mindenségnek. A folyamat lezárult, az energia felvette a lehető legkisebb állapotát.
Aztán felrobbant. A tágulás újra elkezdődött, újra lejátszódott minden ugyanúgy, a csillagok, a bolygók, az értelmes lény születése, a vándorlás, az összehúzódás, a pusztulás, az abszolút sűrűség létrejötte. Aztán újra felrobbant...és újra.

Az apró, istenszerű lény mélyen elgondolkodva meredt a maga elé térben kivetített fényes, izzó gömbre. "Mit ronthattam el? Mindig ugyanaz történik, már legalább négyszer végigjátszottam, elpazaroltam egy csomó időt, de nem tudok rájönni, hogy melyik beállítás a rossz... ez az UNIVERZUM játék tényleg lenyűgöző és csodás találmány, de elég nehéz boldogulni vele, túl sok mindent kell figyelembe venni, és ehhez, úgy látszik, nagyon sok tapasztalat kell. Majd ha a Létrehozóm megérkezik, alaposan kifaggatom mindenről, elvégre neki már legalább száz UNIVERZUM-a van, egészen biztosan tud segíteni! Igen, ez lesz a legjobb, amit tehetek." Ezzel az apró, istenszerű lény egy gondolattal kikapcsolta a játékot.

***

Nos, Kedves Olvasó, térjünk vissza oda, ahonnan indultunk: akkor tehát melyik fajta tejet veszed meg?