Fullextra.hu - Fülemben zeng a zene

A szimfónia alapvető érzése a honvágy. Művében a néger és az indián népzenék felfedezését, a nagyvárosi életérzés erős hatását fedezhetjük fel.

Csodálatos élményben volt részem 10-ikén, hétfőn este. A Kassai Állami Filharmonikus Zenekar adott koncertet Békéscsabán, az Evangélikus Nagytemplomban.
A hatalmas templom, Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma, megtelt zeneszerető emberekkel, hiszen a filharmóniai koncertek évadnyitó koncertje volt ez, s a komolyzenére kihegyezett fülek áhítattal vártak már a felcsendülő hangokra.
A kassai állami zenekart már ismertük, hiszen 2000-ben a kelet-európai szimfonikus zenekari fesztivál résztvevőjeként, nagy sikerrel szerepelt már Békéscsabán.
Róluk el kell mondani: 1968-ban alakultak, és ez alatt az idő alatt számos világsikert értek el. Többek között Bécsben, Antwerpenben, New Yorkban, Athénben és természetesen Budapesten is szerepeltek.
Híres szólistáik között szerepelt Luciano Pavarotti is.
A hangversenyen először Jan Levoslav Bella Ünnepi nyitánya hangzott el.
Jan Levoslav [Johann Leopold] Bella (1843-1936) szlovák romantikus zeneszerző.
Bölcsőhelye Liptószentmárton [Liptovský Mikuláš], kenyere javát azonban a ma Romániához tartozó Nagyszebenben ette meg, ahol 1881-től 1922-ig volt magas beosztású egyházzenész .
A második műsorszámot, Johann N. Hummel Esz-dúr trombitaversenyét Juraj Bartos trombitaszólója tette emlékezetessé.
Befejezésként a zenekar Dvorák 9. szimfóniájának e-moll, 95.opusát „Az új világból” címűt tűzte műsorra.
Mielőtt a zene rám gyakorolt hatását próbálnám elmondani, néhány szóval bemutatnám ennek a közkedvelt műnek a szerzőjét, Antonin Dvorákot.(1841-1904)

Dvorák a prágai orgonaiskolában tanult. Később Smetana és Brahms figyelt fel tehetségére. Egy ideig a New York-i konzervatóriumot igazgatta, majd haláláig a prágai konzervatórium élén működött.
Ezt a szimfóniát 1893-ban, az Amerikában szerzett élmények, az őt ért szokatlan benyomások hatására komponálta. A műnek olyan sikere volt, hogy a zeneszerzőt a konzervatórium 300 dolláros nagydíjával jutalmazták.
A szimfónia alapvető érzése a honvágy. Művében a néger és az indián népzenék felfedezését, a nagyvárosi életérzés erős hatását fedezhetjük fel.
Első tétele, az -Allegro con spirito- ritmikája, színes és lendületes dallamossága ezeket a nagyvárosi benyomásokat tükrözi.
A második és a harmadik tételben- Andante és Rondo- az új élményanyag a régivel, az otthon hagyott mélosszal és az Újvilág népzenéjével társul.
A lassú tétel különösen nagy hatással volt rám. Ez a rész ugyanis egy indián költemény – (Ének Hiawatháról) erdőben történő temetést leíró részének –zenei megjelenítése. Szövege gyönyörű, és azt az élményt elevenítette fel bennem, amikor régebben a kórusunkkal együtt énekeltem ez ta tételt. Vissza-visszatérő dallama, szövege máig is megmaradt bennem: „Drága béke jöjj! ”
A harmadik tétel a legismertebb, a legnépszerűbb. A zárótétel megírása előtt Dvorák szép napokat töltött az egyik Iova állambeli cseh településen, ahol nagy öröm érte: Európában hagyott gyermekei meglátogatták. A honvágy helyett itt a viszontlátás örömét hallhatjuk, amit tánc-jellegű, folklorisztikus dallamfordulatokkal, és erőteljes ritmikával domborított ki a szerző.

A csodálatos este karnagya Dusan Stefanek volt. A zenekar, a dirigens és a közönség közötti
összekötő kapocs, tapsban mérhető, tehát ráadást is kaptunk. Ők meg virágokat.
A koncert végén, a templom előtt, örömmel és mosolygósan találtunk egymásra mi is, akik rendszeresen járunk zenei rendezvényekre ebben az alföldi, nehezen megközelíthető városban, ahol a „zene” meglátogatott minket. Mert a zene nem ismer határokat. Most is a fülemben zeng…„Drága béke jöjj”!