Arcok és énekek
Dátum: Szeptember 29, szombat, 19:53:05
Téma: Könyvismertetők


Egy kis vidéki írókör a miénk, egy picinyke műhely, ahová a környék ifjú (16 éves a legfiatalabb) és örökifjú (még alig több nyolcvannál a legidősebb) tollforgatói ....




...Zsúfolt napok vesznek körül. Nagyon keveset vagyok odahaza. Így nyáron a látóhatáron szalad előttem az irodalom is, hiszen nehéz verselni ilyen terhelt ütemben. Mégis meg-megszalad a tollam, legyen az Macedónia, Görögország, Erdély, Szlovákia, vagy netán Horvátország. Most éppen Németországban szörnyülködöm a békafarrész elérhetetlenségének látszatképein.

Friedrichsafen úgy mindenestől gyönyörű. A Boden see, a Zeppelin Múzeum, a tengerpartra emlékeztető tóparti utcácskák, na és a monumentális Vásárváros – futballpályányi csarnokaival – a repülőtér mellett egy igazi csoda. Néhány napra – már tizedik éve – az én csodám. A HAM-TRONIC-on (Rádióamatőrök Világtalálkozója) többszázezred-magammal. Így második nap vége felé már nehéz, hiszen nem őgyelgésre preferáltam magam, hanem „műszaki kofa”-ként árulom portékámat, hogy hobbim gyümölcse legalább „null-szaldo”-ra jöjjön ki az éves, házi egyenlegen.

Csörög a telefon. (Kicsit rosszkor, mert éppen kapás néz ki a standon, de felveszem.)

- Tessék! Földi László!
- Szia Laci! Madár János vagyok...

*****

Így kezdődött, vagy talán folytatódott nem is tudom. János a Bátonyterenyei Írók Körének vezetője, melynek én is tagja vagyok. Szégyenszemre úgy, hogy még csak egyszer jutottam el a saját írókörömbe egy könyvbemutatóra. Sajnos ezt teszi az állandó rohanás. Ígéret ide, ígéret oda, de az élet útja számomra még rendkívül csapongó és cirkalmas.

*****

Aztán úgy folytatódott, hogy:

- Megjelenik egy Antológia és szeretnénk, ha te is benne lennél, ha vállalod – mondja János.
- Természetesen – vágom rá, hiszen anyag az van bőven.

Akkor még nem tudtam, hogy mire vállalkoztam.
---------------------------------------------------------------
*Madár János (a képen jobbra) 1948-ban született Balkányban, jelenleg Tokajban, Nagybátonyban és Budapesten él párhuzamosan. A Rím Könyvkiadó vezetője, a Kelet Felől című irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztője. A Magyar Írószövetség és az Írók Szakszervezet tagja. János az én kis vidéki köröm vezetője. Versei, tanulmányai számtalan lapban jelentek meg, és gondban lennék ezek felsorolásánál. Négy verseskötete jelent meg önállóan (a Gyanútlan világ című kötetének bemutatójára október 7-re vagyok hivatalos). János a több száz tagot számláló Váci Mihály Irodalmi Kör, a Szabolcsi és a Szorospataki Írótáborok alapítója. 2002-ben Pro Civitatae kitüntetést kapott az irodalmi, művészeti, helytörténeti értékek megmentéséért végzett munkájáért.
_______________________________________



Az Arcok és énekek kötet megjelent. A Szorospataki Írótáboron volt a bemutatója (amin sajnos – szokás szerint - nem lehettem ott), így bár sok mindent tudtam már a kötetről, mégis izgalommal vártam szeptember 28-át, hogy tárgyiasult formában is kezembe vehessem a kötetet.

Ma így gördültem a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Ház parkolójába. Nem ismeretlen ez a hely, hiszen az intézményen belül működő rádióklub vezetője vagyok. Igen, csak oda az épület hátoldalán a bejárat.

Egy kis vidéki írókör a miénk, egy picinyke műhely, ahová a környék ifjú (16 éves a legfiatalabb) és örökifjú (még alig több nyolcvannál a legidősebb) tollforgatói járnak össze, és minden hónap utolsó péntekjén ügyes-bajos dolgokról, sikerekről, kudarcokról, jövőről, múltról cserélnek információt, beszélgetnek. Aztán záróakkordként felolvasóesttel zár a picinyke közösség.



Kicsit korábban érkezem – ügyes-bajos ügyek. Bár a legtöbb tagtársammal most találkozom először, mégis örömmel, barátsággal fogadnak, és másik két „új”-taggal együtt kis bemutatkozási lehetőséget kapunk. Új vagyok, pedig már van 2 éve is, amikor csatlakoztam a körhöz. (Most kicsit szégyenkezem.)

És még program előtt kezembe kapom a 6 darab kötetet. Monumentális... Már lapoznám, már sorjáznám a verseket... Több mint száz költő, több száz vers, képek, arcok, pályák... Majd otthon...

A program eléggé feszített, hiszen a csapat kettéválik majd, és az egyik fele Pásztói, a másik fele pedig egy tarjáni rendezvényre siet. Aztán, ha jobban belegondolok 3 felé, hiszen én egy harmadik rendezvényre indulok. Programok, írótábor, pályázatok, megjelenő kötetek (többen is jelezték könyveik megjelenését), észrevételek.

Végül a szervezési munka elcsitul és helyébe az igazi irodalom lép. Műveinkből olvasunk fel néhányat. Megjegyzem, hogy nagyon büszkén hallgattam Mátraházi Tamás barátom gyermekjelenetét, hiszen néhány éve az én unszolásomra kezdett el újra írni, de hatalmas öröm volt Margitka (a legidősebb tagtárs) felolvasása is (szemüveg nélkül!!!!). Ez már jobban az én pályám, és nagy élmény volt a közös örömünk.



Vége, még néhány kisebb kupaktanács, majd irány haza. Illetve még egy kis kitérő, az Irodalmi Körünk próbájára. Itt is örömmel szalad rajtunk végig egy-egy vers, és vicces írásokat nehezen álljuk kacagás nélkül, de majd amikor kell... Mi megmutatjuk.



Hazaértem. Szakad az eső. Táskám sarkot fog, repülnek csín-gönceim, s itthonira váltanak. Sietve érek a gépem elé. Előttem van az Arcok és énekek. Hatalmas. Jó fogás esik rajta, és a tekintetem pedig a címoldal képein akadnak el: Baranyi Ferenc, Ágh István (Nagy László testvére), Csoóri Sándor, Kalász Márton, Buda Ferenc, Antalfy István, Sebők János, Madár János, Katona Judit, Mezei András, Aczél Géza és még mennyien... Micsoda nevek. Több száz kötetnyi múlt. Sok-sok ilyen díj olyan díj.

És mi szerényen a hátoldalon büszkélkedünk. Húszan Nógrádiak. Ketten Fullextrások (Karaffa Gyula és én). Hiszen nem mindennapi rakoncátlan betűinket a felsorolt nagyságokkal egy fedelű kötetben látni.

Úgy gondolom – nagyon rám fért ez a mai nap.








Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2665