Fullextra.hu - Fulltali, 2007. október 13.

Szülinapi történet, ahol nem a torta volt a legfontosabb…

Vidám találkozó volt. Az alaphangulat volt vidám, nem is tudom miért, hiszen voltak megrázó előadások, torokszorító írások.
És mégis….akármerre néztem nevető szemeket láttam, innen-onnan felcsendülő kacagást hallottam.
Szeretek fulltalikra járni… mindig izgulok kicsit, hisz még most sem szoktam meg, hogy saját verseimet szavaljam, …. De ma már sokkal jobb, mint az első alkalom szörnyű lámpaláza. Sőt! Előfordulhat, hogy csak erőszakkal tudtok elrángatni a mikrofon elől, mert kezdem élvezni a szereplést!
Tehát enyhe izgalommal készültem most is a talira, de azzal a biztos tudattal, hogy jó lesz! Mert mindig az! Olyan emberekkel találkozhatok, akiknek hasonló az érdeklődési köre, és bár nagyon különböző egyéniségűek vagyunk, abban megegyezünk, hogy ha pár órára is de újra gyermekké tudunk válni…
Nézem a szemeket: Anna ragyog: mély szeretettel beszél a hamarosan megjelenő Fulltükörről…Érezni, látni lehet rajta, hogy úgy várja megjelenését, mint egy anya gyermeke világra jöttét… Azt hiszem nagyon büszke rá.
Andika fáradt… Látszik rajta, mondja is: egész nap dolgozott. De humoros írását a kalandos mozi látogatásról vidáman, tőle megszokott stílusban olvassa fel. Nagy a sikere, ellazul a társaság. AngyaliAndi mellett régi-új társunk Angeli ül, aki valóban egy angyal! Most jött először talira, de évek óta publikál a Fullon. Ismeretlen ismerős, kedves, mosolygós, mindenen jóízűeket kacag, és tényleg így: hihihi…Nem mer felolvasni semmit sajnos…
Winner prózával készült. Izgalmas történet, látom mindenki feszült figyelemmel követi az eseményeket: mi lesz a kisfiú sorsa? Nem árulom el, aki még nem olvasta el, tegye meg! Érdemes!. A mellettem ülő Nefelejccs szabadkozik: Ő nem hozott semmit, inkább csak figyel… Nefi is nagyon régi tagja a Fullnak, de most volt először találkozón. Ragyog a szeme, szája lépten nyomon mosolyra húzódik …pedig beteg a karja, műtétre vár.
Breitkopfot sajnos ritkán olvashatjuk a Fullon, de már több talin találkoztam vele. Mindig mosolyog, és képes verset írni egy SMS hatására…Főleg, ha azt 102 küldte neki…
Végre zsuzsuzsuval is találkozhattam személyesen, nemcsak írásain és hangján keresztül. Ő énekelt nekünk. Lenyűgöző volt termet betöltő, iskolázott hangja.
Harmadik új arc a talin maridecemberé . Ő egy saját életéből írt történetet olvas fel: megrázót, szomorút…Sírt…Kicsit mi is vele…
Anna lenaneni versét olvasta fel nekünk…Gyönyörű verset, gyönyörűen….
Captnemo egy réges- régi „Szép versek” kötetből szavalt, tőle megszokott átéléssel. Úgy tudja mondani, hogy mi is átéljük…
Soman színpadra termett ember: a megjelenése, orgánuma, mozdulatai… Igazi Show-man! Élmény volt hallgatni versbe szedett vidám, tanulságos történetét…
Tokio novelláját osztotta meg velünk. Érdeklődéssel hallgattuk nosztalgikus írását…a végén beálló csendben egy ütemre harsant fel a taps….
Gabiga tőle megszokott bájos eleganciával mondja el versét. Mickey gitározik és énekel… A felkelő nap háza…/ saját, ahogy ő nevezte „vadnyugati” stílusában előadva/. Ahogy nézem és hallgatom elmaradhatatlan napszemüvegében, mosolyogva, eltűnik a középkorú férfi, egy kamaszt látok játszani.
Neti törékeny, csendes, de mindent figyel! És sorban gyűjtögeti a karamellás cukrot a Kvízhez bemelegítő kérdésekre adott helyes válaszokért! Ő sem saját versét mondja el, kedvencei közül válogatott.
102. mindenkit megnevettet egyedi humorával előadott verseivel, melyeket Netitől és Angelitől vett kölcsön… Az érintettek szerintem döbbenten hallgatták: ezt így is lehet mondani?
Szemilla énekelt. Megmutatta nekünk „új” hangját… Nekem tetszett. Szeretem Szemit hallgatni: mély átéléssel, közönségét magával ragadva adja magát.
Óvóbácsi kicsit szégyenlősen, ülve mondja el a versét. Nagyon jól ír.

Volt még Kvíz játék is, melyet mi vezettünk Winner Lacival. Jó volt látni a társaságot: ki a tollát rágta, ki a fejét vakarta a feltett kérdéseken gondolkodva. Mindenki becsülettel kitöltötte a Totót, volt nyertes és volt cukorosztogatás, és még könyveket is lehetett nyerni.

Vacsoráztunk is, igaz kinek a sült krumpli, kinek az áfonya maradt ki a menüjéből…Később kiszállították azt is, aki akart ehetett áfonyás hasábburgonyát!

Így láttam ezt a találkozót, így láttalak benneteket. Sok mindent tudnék még írni, ezek csak apró benyomások, érzések, melyek így utólag bevillantak. Jó volt….Mint mindig.

Ja és azt majdnem elfelejtettem: torta is volt! Igaz a hűtőben. Aki sokáig maradt kapott belőle.
Drága Anna, hidd el nem is ez volt a legfontosabb! Hogy mi? Aki volt már Full-talin az, tudja… Aki nem jöjjön el a következőre és megérti, miről beszélek…

Boldog születésnapot Fullextra!