Fullextra.hu - Kései sirató

... Ahogy közeledett a halottak napja, egyre mondogatta, hogy vágyik a papa mellé...

Szombat reggelre meghalt az anyám.
Szépen, csendesen, 86 éves korában átszenderedett a másvilágra. Az utóbbi időben már sűrűn mondogatta, hogy megy a papa után. Az apám is 86 évesen halt meg pár éve. Halottak napja utáni héten, pénteken búcsúztatjuk és elhelyezzük az urnáját a templom alagsorában nyugvó apám urnája mellé.

Így illik: ha életükben együtt voltak, akkor holtuk után is nyugodjanak egy helyen. Legalább itt békességben lesznek egymással.
Fura egy házasság volt az övéké. Anyám 1939-ben végezte a négy polgárit. A következő évben hozzáment a hat elemit végzett, esztergályos szakmával rendelkező apámhoz.

Apám volt a családban az ezermester, a mindent megreparáló és mindent előteremtő. Anyám irodista lévén arisztokratikus gőggel lenézte a melós férjet. Pedig az apánk 3 gyereket és egy nagyravágyó, hoch-intelligens feleséget tartott el. Megtanult fényképezni, és a fürdőszobában, a maga által eszkábált nagyítójával és előhívó-berendezésével gyártotta a környező falvakban lefényképezett lakodalmas, keresztelő, bérmáló és mindenféle családi képeket. Ebből futotta csinosabb ruhákra, könyvekre, mozira, színházra a családnak.

Amikor már kirepültünk a családi fészekből, és mindketten nyugdíjba mentek, az apám még húsz évig vállalt nyugdíj mellett különböző munkákat, hogy legyen zsebpénze, legyen mivel kedveskedni az unokáknak. Anyám elvolt egyedül. Nem bánta, sőt örült neki, ha nem volt otthon a papa.

Mikor már a nyolcvan felé közeledtek, elcserélték a lakásukat az én lépcsőházambeli lakásra, hogy közelebb legyenek agglegény fiukhoz. Éppen jókor! Hamarosan kiderült, hogy apám Alzheimer-kóros és rohamosan épül le. Hamarosan gyermeki szintre süllyedt a tudata. Szépen, fokozatosan kivettem kezéből a bevásárlást, a lakás takarítását, szemét levitelt stb. Halála előtt ágynak esett. Naponta lementem hozzájuk, és ha kellett, húszszor is megitattam. Délben megettem.

Hosszabb-rövidebb ideig ültem mellette, és kommunikáltam vele. Csak a régi, gyerekkori dolgaira emlékezett a végén. Az anyám nagyon gonosz volt vele. Elszabotálta az itatását, mondván, hogy remeg a keze, és a szája mellé, a gallérja mögé önti a vizet. A Papa pedig állandóan őt kereste, hívta, de ő, rá sem nyitotta, sőt rázárta a szobaajtót. Mert nem volt hajlandó hallgatni az óbégatását.

Aztán a Jóisten magához rendelte őt a mennyországba. Az anyám felszabadult, majdhogynem táncra perdült örömében, mikor az orvos megállapította a halált. Élte tovább az életét, melyben az utóbbi években úgysem volt helye az apámnak.
Aztán ő is lerobbant. Stroke-ot (agyi történés) kapott és fél oldala lebénult. Ő is ágyban fekvő lett.

Pelenkázni kellett. Gondozónőket fogadtunk. Naponta reggel megreggeliztettem, este megvacsoráztattam. Délben a húgom hozta az ebédet neki és megetette. Este, amikor elment a gondozónő, bekapcsoltam neki a tévét. Nyolc órakor lementem, és ha már elaludt, kikapcsoltam a készüléket.

Reggel felírta a hoznivalókat és küldött a boltba, a papa helyett. Sokat beszélgettünk. Ezerszer elmesélte a kisgyerekkori csínytevéseinket. És mesélt az ő gyerekkoráról is. Minden nap ebéd után a húgom felültette, és olvasott neki egy órácskát. Egy óra múlva lementem és lefektettem.
Így ment ez három évig. Aztán a második, majd a harmadik stroke után már csak a tévénézés maradt: nem tudta tartani kezében a könyvet. Ahogy közeledett a halottak napja, egyre mondogatta, hogy vágyik a papa mellé. Napra pontosan a húgom születése napján feladta. Csak mosolygott, nézett ránk és folytak a könnyei. Aztán este már a plafont nézte egy ponton. Tudtuk, hogy ez a vég. Megpuszilgattuk és hazatértünk. Reggelre halott volt.

Szépen átaludta magát a másvilágra. Nem szenvedett. Halottak Napja után összejövünk hárman, az árvák, és megadjuk neki a végső tisztességet. Az élet megy tovább. Aztán majd mi is megöregszünk és megtérünk a túlvilágra. Találkozunk a szüleinkkel és csókkal köszöntjük egymást. Kézen fognak majd bennünket, és elkalauzolnak Eliziumba.

Így kerek a világ.