Fullextra.hu - Élet-halál- gondolatok

Van élet a halál után?- ez a kérdés, amely az évezredek során mindig zavarba ejtette az embereket.

„ A fának van reménysége: ha kivágják,
újból kihajt… Ha meghal a férfiú,
életre tud-e kelni? „
(Mózes, egy ókori próféta.)

Ma a temetőben kezembe adtak egy egyházi kiadványt. Elfogadtam. Otthon belenéztem, és érdekesnek találtam. Szeretném megosztani veletek néhány gondolatát.
Íme:
Van élet a halál után?- ez a kérdés, amely az évezredek során mindig zavarba ejtette az embereket. Az idők folyamán az emberek minden társadalomban eltűnődtek ezen a kérdésen, és nincs hiány válaszokban.
Sok névleges keresztény hisz a mennyben és a pokolban.
A hinduk viszont a reinkarnációban hisznek. A muszlim nézőpontot magyarázva Amir Muávija azt mondta: „Abban hiszünk, hogy a halál után lesz egy ítéletnap, amikor Isten, Allah elé járul az ember. Ez éppen olyan lesz, mintha bíróság elé járulnánk.” Az iszlám hit szerint akkor értékeli majd Allah mindenki életútját, hogy ki kerül a paradicsomba, vagy a pokol tüzébe küldi.
Sri Lankán a buddhisták és a katolikusok egyaránt szélesre tárják az ajtókat és az ablakokat, amikor haláleset történik a házukban. Meggyújtanak egy olajlámpát, a koporsót pedig úgy helyezik el, hogy az elhunyt lábai a bejárati ajtó felé nézzenek. Úgy hiszik, hogy ezek az intézkedések megkönnyítik, hogy az elhunyt szelleme, vagyis lelke eltávozzon a házból.

Ronald M. Berndt, a Nyugat-ausztráliai Egyetem munkatársa elmondja, hogy az ausztrál őslakosok azt hiszik, hogy „az emberi lények szellemileg elpusztíthatatlanok”.
Egyes afrikai törzsek hite szerint az egyszerű emberek a halál után szellemekké, a kiemelkedő személyiségek ősszellemekké lesznek, akiket tisztelni kell, mint a közösség láthatatlanul jelen lévő vezetőit, és kérelmekkel lehet hozzájuk fordulni.
Nyugat-Afrikában sok katolikus és protestáns szokása, hogy a tükröket befedik amikor valaki meghal, nehogy valaki belenézzen a tükörbe, és meglássa az elhunyt személy szellemét. Negyven nappal a szeretett személy halála után a család és a barátok ünnepet tartanak, hogy a lélek mennybemenetelét megüljék.

Úgy tűnik, hogy a lélek halhatatlanságába vetett hit csaknem általános a kereszténység és szektáinak ezreinél.
Mások épp ellenkezőleg vélekednek., vagyis hogy a tudatos élet véget éra halállal. A XX. századi spanyol író és tudós, Miguel de Unamuno így ír: „ A lélek halhatatlanságában hinni annyit jelent, hogy arra vágyunk, hogy a lélek halhatatlan legyen, hogy az akarat eltaposson minden értelmet, és túlhaladjon azon.”.
Az embernek, mint személynek halhatatlanságát elutasítók közé tartozik sok ókori filozófus, mint pl. Arisztotelész és Epikurosz, Hippokratész, az orvos, David Hume a skót filozófus, az arab Averroes, valamint India felszabadulás utáni első miniszterelnöke, Dzsaváhahrál Nehru.

Vajon képesek vagyunk igazi és kielégítő válaszokat adni ezekre a kérdésekre?
Ezen gondolkodtam ezen a november elseji napon, amikor minden ember virágokkal, gyertyákkal igyekezett elhunyt szerettei sírjához.