Fullextra.hu - Alkotok

Néhány saját technika, ami esetleg másoknak is adhat ötletet...

Teljes, mindent átfogó képet nem tudok, és nem akarok adni errõl a témáról. Szándékom csupán annyi, hogy bepillantást adjak saját mûhelytitkaimba, s ezzel talán kicsi segítséget adhatok fiatalabb kortársaimnak, illetve kezdõ tollforgatóknak, vagy egyszerûen csak néhány használható ötletet sikerül átadnom.
Nincs kialakított szisztémám, mert a módszer mindig változik, de az éjszakai alkotás számomra a legtökéletesebb hangulatot biztosítja hozzá. Van úgy, hogy kortárs amatõr íróktól olvasok, és az ad ihletet. Ugyanazok a dolgok vesznek körül minket, ezért nagy segítség lehet a másik alkotó látásmódja, esetleg témája. A legjobb, ha nem értünk vele teljes mértékben egyet, mert akkor mintha párbeszédbe elegyednénk vele, kifejthetjük nézetünket, s ebbõl születhet meg saját írásunk. Bevált módszer lehet az is, ha egy adott témáról úgy írunk, mintha egy barátunknak mondanánk el a véleményünket, vagy mesélnénk el egy érdekes eseményt.
Nagyon szeretem még azt a módszert is, hogy megfigyelem a körülöttem zajló unalmas eseményeket, de egyes helyekre gondolatban beiktatok meg nem történt helyzeteket, amitõl kiszínezõdik a történet. Például:
Szemtanúja voltam egy szokványos újságvásárlásnak. Az eladó fiatal, csinos nõ. A vásárló jóképû fiatalember. Nem történt semmi különös, de szerintem történhetett volna. Otthon felidéztem a sztorit. Elképzeltem, hogy a vásárló fiú kicsit zavartan vásárol. Leejti az újságot. Az eladónõ halvány mosolyt ereszt el. A fiatalember ettõl természetesen még zavartabb. Újra leejti a lapot, és felálltában beveri a fejét a pultba. Több újság is lepotyog. Ketten együtt kezdik el összeszedni… Nem folytatom, innen már viszi a történet tovább magát, kialakulhat ebben a helyzetben egy kis romantika, rajtunk múlik, meddig tart, és mi minden fér bele. Nem nehéz ehhez hasonló sztorikat kitalálni. Néha azonban az élet a valóságban is produkálhat jó történeteket, csak meg kell látni.
Sokszor csak egy gondolatsorból indul ki az egész történet, a többi menet közben alakul. Leírom azt a néhány mondatot, ami nem hagy nyugodni, azután köré építem a mondanivalómat. Legjellemzõbb példa rá, hogy nekem így születnek meg a férfi monológok. Belül, magamban elképzelem, hogyan dohognék az adott témáról, és természetesen hagyom magam túlzásokba esni.
Elõfordul, hogy egy régi, megtörtént eset köszön vissza gondolatban, ami szintén egy kis túlzást hozzáadva, érdekes történetté alakulhat. A múltbéli sztori velem is történhetett, de megfigyelt esemény is volt már, hogy felbukkant. Legtöbbször egy hasonló dolog, egy elhangzott mondat, vagy egy dal juttatja eszembe. A zene, véleményem szerint, erõsen ihletadó segédeszköz. Sokszor hoz engem a megfelelõ hangulatba. Ha kedélyállapotunkhoz sikerül a legmegfelelõbbet kiválasztani, biztos a siker. Alkotni fogunk.
Az én véleményem, hogy lehet megrendelésre is írni, de nem minden esetben, mert, ha megragad és megfog a téma, biztosan, ha nem, akkor nyilván nem lesz belõle semmi, vagy csak egy erõltetett alkotás sikeredik. Abban egyetértek, hogy gátat szabnak a kötöttségek egy alkotónak, de csak, ha szárnyalni szeretne, ha nincs éppen ihlet, még jól is jöhet.
Az írás akkor a legizgalmasabb, ha a szerzõ sem tudja teljesen, mi lesz még benne. Azért fontos, hogy legyen gerince a sztorinak, én is inkább a kiszínezésnél gondoltam arra, hogy menet közben ugranak be megfelelõ kiegészítések.
Szívesen játszom azt a játékot is, hogy kedvenc szerzõimet olvasva, kedvem támad leutánozni a stílusukat. Ugyanolyan nem lehetek, nem is ez a cél, de mindenképpen biztosít némi gyakorlatot és jártasságot az irodalomban, és elkerülhetjük vele az egyhangúságot, megszokott, bevett rutint. Gazdagíthatjuk vele szókincsünket, és elkerüljük a beskatulyázást, feltéve, ha nem az a célunk, hogy csak egy bizonyos stílusban ismerjenek el.
A legjobb, ha az ember ki tud fogni magának egy hivatásos írót mint mentort, vagy mint egy tanítót - persze ez nehéz, mert ahhoz az illetõ írónak õszintének kell lennie, az elfogultsága ugyanolyan veszélyes lenne, mint az irigysége.
Az olvasottság pedig ezer akadémiával felér.
Végül pedig vallom, hogy nagyon fontos egy jó cím választása, ami szerintem rövid, és az írásra vonatkozva, kifejezõ kell legyen. Én például nem szeretem a hosszú, egész mondatos címeket.
A könyvírásról nem sok fogalmam van, még egyet sem írtam, de szerintem nem szabad úgy könyvet írni, hogy egyes részeket bõ lére eresztünk, mert kell az oldalszámhoz. Gondolom, úgy készül, hogy sok-sok kisebb írásból lesz egyszer a könyv. Ha sikerül jó összekötõ szövegeket írni a saját mûveinkhez, kialakulhat egy könyvre való. A lényeg az, hogy az összekötõ szöveg ne töltelékként hasson, hanem érdekes átvezetés egyik novellából a másikba, s mint ahogyan ez a rövid írás is, mint vélemény, bármikor folytatható, bõvíthetõ legyen.