Fullextra.hu - Pécsi találkozó

A székekre már nem lehetett panasz, de a szégyenlősebbek simán eltűntethették magukat az asztal közepére felhalmozott üdítősüvegek mögött.

Minden találkozó tanulságos valamiért, ha képesek vagyunk jól odafigyelni a történésekre. Még akkor is, ha látszólag nem történt semmi eget rengető, még akkor is, ha hiányzott az a varázslat, ami a szeptemberi talin szinte kézzelfogható volt...
Volt, aki már egy dráma szereplőjeként érkezett, volt, aki csak fáradtan, volt, aki izgulva és olyan is, aki közömbösen. A székekre már nem lehetett panasz, de a szégyenlősebbek simán eltűntethették magukat az asztal közepére felhalmozott üdítősüvegek mögött.

Anna és Captnemo a kormánynál, mint rendesen. A szemüveges technikus még szalad egy kört a zsinórokkal, közben Anna a szemével sorrendet osztogat a jelenlévők között.

Erzsi (Siklósi), aki mindig fejből szaval, van olyan bátor, és kiáll a kamera elé. Életéről vall, őszintén, és később, szerelemről, szerelem közeli érzésekről Pókfonál és Ha azt hiszed, elfeledhetsz c. versében.

Angyali Andi vidám karácsonyi történetének tanulsága: igen, a kopasz, féloldalas fát is megveszi valaki. Sose végy magasabb fát, mint lakásod belmagassága mínusz karácsonyfatartó, a műanyag dísz is nagyon megteszi, főleg, ha figyelembe vesszük a következőt: ami az éjszaka közepén nagy robajjal ledőlhet, az le is fog! Lányához írt versében minden fiatalhoz szólhatna: ha kemény a szíved, csak úgy boldogulsz a világban...

Blue Gabyról kiderült, hogy van hangja! Sőt, kellemes hangja van, és saját állításától eltérően egész jó előadó. (Barátnőjéről ezt eddig is tudtuk.) Először egy trióval leptek meg minket, amibe vendégművészként Blue párja erősítette a lányok sorait. Aztán a két Gabi egymás verseit tolmácsoltA. Csúsztak a kicsi csigák, szívhez szóltak a kérlelő vallomások, és elhomályosultak a szemek, amikor a fürtös kislányt kedvenc fájának oltalmára bízták.

Prayer Zoli nagy beleéléssel adta elő mind saját írásait, mind József Attila versét. Előbbieket komolyan, utóbbit játékosan, vidáman. Még nem hallottam őt így szavalni, lehet csak azért, mert most hallottam őt harmadszor...

Helenbereg (Ica) szomorú története a hajléktalanról elgondolkodtató volt. Két szerelmes verse a negyedik ikszen túl megtalált boldogság botladozó vallomásai, mert... a szó nem adja vissza híven az átélt érzéseket. És megtudhattuk, Icának patakoppanás nélkül is simán megy a reggeli felkelés.

Mz_per_X írásához illő komolysággal olvasta fel saját kötetéből a végrehajtó történetét, miszerint semmi ok a pánikra, amíg „a vagyonelkobzás a humorérzékre nem terjed ki”. Mintha őt is kötné az írott szó... és amikor lerakja a könyvet, és fejből mondja Ady Endre Harc a nagyúrral c. versét, akkor az író hagyja érvényesülni végre a Miklósban rejtező előadót.

Captnemo mint szeptemberben is, most is magunkba nézérse kényszerít. Az élet mélységeit megjárt ember szól hozzánk írásain keresztül a Halál a vállon és a Mintha című versekben.

Winner rádiójátéka... ilyen még nem volt. Kilenc ember sorjázik elő a székek közül, és ki mosolyogva, ki izgulva toporog a két mikrofon valamelyike előtt. A szereplők egymásnak adják a szót, miközben Döme bácsi létrája leereszkedik a járdára, és már mászhatnak is fel a kedves lakók, főhősünk pedig megmenekül a budi kifestésének viszontagságaitól. Még bepillantást nyerhetünk Winner jóvoltából egy furcsa világba, ahol a bogárkák a bal karokat csípik különös kis csápjaikkal.

Kismezei komoly verseket hozott egy félig élt szerelem visszásságairól, és a „máshol kéne már lennem” – érzéséről. Letettük a szalmavirágot édesanyja sírjához, és elgondolkodva hallgattuk szavait, amiket már csak nekünk mondhat el.

Lizát szeptemberben humoros írásain keresztül ismertem meg, most pedig elhozta a szívében lakozó szép érzéseket, és versei azt mondják, létezik szerelem túl a kamaszkoron is.

Anna először Captnemo egyik versét tolmácsolta lepusztult valóságromokról, s egyszervolt szülőkről... Aztán beültetett minket egy kispolszkiba – szoknyában és tűsarkúban – egy behemót oktató mellé. Mint kiderült, a nők vezetni tudása rejtélyes összefüggésben áll cipőjük sarkának magasságával.

Samway-Matyibával – miután hirtelen ötlettől vezérelve előkapta és fejébe nyomta a sapkáját - a gumicsemmások világára próbáltunk ablakot nyitni több-kevesebb sikerrel...

Csaszti első fullos találkozójára párja támogató kíséretében érkezett. Saját versének felolvasása mellett még bátran beugrott Captnemo helyett Döme bácsi szerepére is.

Csitesz, a rádiójáték iszogatós Béla bácsija romantikus, „rabulejtős” verset adott elő, amiről egy dolog mondható el biztosan: nem Bözsi nénihez írta.

Stando egyik versciklusából húzott elő tükröt, szavakat, érzéseket. Gyerekversek helyett most igazi felnőttverseket kaptunk, talán kicsit kevesebb mennyiségben, mint a tőle megszokott.

Ágnes romantikus hangulatban életre keltette az éjszaka testét, majd elveszett világának kék párájában kalauzolt bennünket. Végül azonban ő is megcsillantotta a humort, aprócska, fejünkön kopogó esőcseppek formájában.

...és hideg volt odakint. A bagósok odafagytak. Ki a járdához, ki az ablaküveghez. (Terhelő bizonyíték a fotós topikban.) A vacsora... Csitesz kínai csirkéje vitte el a pálmát, amit saját kezűleg készített, és amit nagy szemekkel körbeálltak a háziasszonyok. Samway fotóalbumai körbejártak, a sütimet is túlélte mindenki. A vidékiek szép lassan elszivárogtak. Sötétben és hóesésben indultak hazafelé...
Tán néhányunk fejében már ott motoszkál a gondolat, mi az amit másképp csinálunk legközelebb...