Fullextra.hu - Szárnyaló vonalak

Tudomásul kéne venni, azt pedig az emberekben is tudatosítani kellene, hogy a vasút a múlt közlekedési eszköze...

Sokat gondolkodtam, míg ide jutottam, azaz leírjam foszlányaimat.
Néhány szakszervezet saját érdekeinek érvényesítéseként, nyomatékként néhány ezer ember fontosnak ítélt dolgait tűzte zászlajára tízmillió terhére.
Hagyományőrzők vagyunk mi magyarok… Valamikor az új, a haladás képviselőiként is számon tartottak minket. Most nem úgy néznek ránk.
Amikor a bányászok tömegével vesztették el munkahelyüket, kenyerüket, mindnyájan szolidárisak voltunk velük, aztán mégis gázzal főztünk…
A bányászok jobban megértették, mert ha ők nem mentek le a mélybe, azért mi kényelemben maradhattunk.
De ha a mozdonyvezető, a buszsofőr, a tanár, a tűzoltó, a vadőr stb. sztrájkol a szárnyvonalak érdekében, főleg, ha még az utakat is eltorlaszolják, azt mindenki megérzi.
Félre nem értendő: nem vitatom senkinek demokratikus, alkotmányos, demokratikus magán és közösségi demokratikus, demokratikus jogát…
Mielőtt a jogosságra gondolunk, nézzünk néhány köztudott és nem köztudott dolgot.
A vasút szállítási teljesítményei (utaskilométer, árutonnakilométer) évek óta csökkennek. Csökkennek az igények, miközben az állam pumpálja belé a pénzt. Harmadát költi a közúti közlekedésre.
Ha valaki átnéz a szárnyvonalon áthaladó személyvagonokon, mit lát? Semmit! A néhány utas kényelmesen fekszik az üléseken. Persze nem a reggeli, délutáni diákjáratra gondolok. Az napjában kétszer fordul elő, ha előfordul.
Minap a tévériportban nyilatkozó tata Békésből mondta is: a vasúttal kényelmesen utazunk, nem kell a teli buszban ülnünk. Ennyire gazdagok vagyunk?
Körülbelül ötezer utas miatt kell fenntartanunk, meg az ötven mozdonyvezetőért a szárnyvonalakat. Persze nem, mert ahhoz tartoznak kisegítő emberek is.
A vasút saját vagyonát nem tudja megvédeni, szétlopják körmük alól, amit a társadalomnak kell megfizetni. A közutat is lopják, de nem annyira, hogy ne lehessen rajta gurulni (sín nélkül).
A képzett szakszervezeti vezetők, akik buzdítják a fogyó tagságot, elfelejtik, hogy a vasút nagytömegű áruk, nagy tömegek, nagy távolságra való továbbítására való.
Rövid távra néhány ember (négy, negyven), egy-huszonöt tonna áru továbbítása, pedig a közút dolga, mert azzal gazdaságos.
Ma már 20 tonna áru továbbítása Európába közúton, bárhová gazdaságosabb, mint vasúton.
Ki ad fel manapság 40, 80 vagy 200 tonna árut? Ritkaság. A MÁV pedig képtelen gyűjtőáru szervezésére. Valamikor a Volán tette...
És egyáltalán! Tudomásul kéne venni, azt pedig az emberekben is tudatosítani kellene, hogy a vasút a múlt közlekedési eszköze, akárhogy is kapaszkodunk belé.
Közlekedésmérnök vagyok, meg szállítmányozási gazdász, sok időt töltöttem a szakmában. Az utóbbi években úgy okítottam a gyerekeket, hogy a közlekedési ágak közül a vasút a múlt nagy ágazata, a jelené a közúti közlekedés, jövője pedig a légi közlekedésnek van.
Igen! Csak pénz kérdése az egész, mert a technika lassan már teljes mértékben adott.
Hatvan évvel ezelőtt még ángyomnak a személygépkocsi csak taxi volt.
Széchenyi idejében a városatyák a lóvasutat megtorpedózták, félve, hogy Budát és Pestet elönti a lószar… Elönthette volna, de sajnos, nem öntötte…
Unokáink, akik majd négyszemélyes kis helybőlfelszállóval mennek naponta dolgozni, hétvégeken piknikezni (a sivatagba), elnézően mosolyogva olvassák a történelmet DVD-n vagy akármicsodán a mai hülyeségeket.
Remélem, Te is végigolvastad az enyémet…
Nyilván nem ilyen egyszerű a dolog. Környezetszennyezés, energia stb. Ezekre is van válaszom.
A valós, a valódi, a tényleges tendenciákat kellene végre tudomásul venni, a múlttól pedig mielőbb megszabadulni.
Vajon mindenkinek ez lenne az érdeke?
No, ezt tényleg hagyjuk!

2007. november 28.