Fullextra.hu

Sanyi méretei túlszárnyalták Péter legmerészebb feltevéseit is, amit kialakított magában egy emberről. Két méter hat centi agresszív izomtömeg.

Van egy hely, ahova az emberek nem maguktól mennek. Fehérköpenyes ápolók, gumiszoba, munkaterápia...

Péter önként megy. Itt vállalt munkát lassan tíz éve, hogy taníttatni tudja 13 éves kislányát, akit egyedül nevel. A kollégák úgy váltják egymást, hogy a neveket nem érdemes megtanulni. Életveszélyben minimálért..., de hát valamiből élni kell.

Sanyi régi történet. Csak most jön elő a homályból, ahogy beszélgetünk. Alig pár éve felügyelte a bolondokat, amikor megkapta Sanyit. Sanyi méretei túlszárnyalták Péter legmerészebb feltevéseit is, amit kialakított magában egy emberről. Két méter hat centi agresszív izomtömeg. Ha ez odavág, akkor ott kő kövön... Minden gyógyszerből duplát kapott, és nála nem várták meg a gyógyszercserével, hogy leteljen a hónap. Mindenkinek kedves volt az élete.

Mit csinált? Fogott egy baltát és felszeletelte a beteg apját. Négy rendőr fogta a kihallgatáson, de semmit nem tudtak vele kezdeni. És akkor jött Péter. Péternek az volt a feladata, hogy mindenféle kerti munkákkal lássa el a bolondokat. Egyik héten a kerítést festették zöldre, másik héten ugyanazt a kerítést sárgára, füvet nyírtak kisollóval, ilyesmi.
Sanyi az első héten csak nézett maga elé, és az ujjait számolgatta. Úgy begyógyszerezték, hogy néha ülve elaludt – akárhol volt. A második héten odaállt a talicska mögé, amin a szerszámokat tartották. Péter udvariasan megkérte, hogy adja neki oda a kalapácsot. Sanyi behajolt a talicskába, és... úgy maradt. A következő alkalommal felkapott egy gereblyét, és húzni kezdte maga után az udvaron. Péter megkérte, ha már ilyen ügyesen kezeli a szerszámot, gereblyézze össze a lehullott leveleket . Sanyi, minden várakozást felülmúlva megszállottan munkához látott. Ha szóltak hozzá, nem figyelt, csak dolgozott, amíg be nem fejezte. És fél nap múlva ott állt egy hatalmas lombkupac kellős közepén. Körbegereblyézte magát...

Amikor az új kerítést csinálták, magától felkapott egy lapátot, pedig senki sem kérte. De az egyik kőművesgyerek csak cukkolta, hiába mondta Péter, hogy ne, mert ezeknél sose lehet tudni. Sanyi pedig láthatólag nem egy életbiztosítás. De a gyerek csak nem hagyta abba. Sanyi morog, forgolódik, egyszer csak lendül a lapát, s az isten sem állíthatta meg azt a kezet többé! Úgy csapott le a szemtelen kőművesgyerekre, mint a villám. Az volt a szerencséje, hogy hátra tudott ugorni, és köztük volt a kerítés. A téglák kiborultak, a gyerek elszaladt. Sanyi pedig, akit már nem lehetett megállítani, átugrott a kerítésen, és irány az ismeretlen...

Egy városban volt, ahol senkit nem ismert. Élelemre volt szüksége, hát megállította a járókelőket, és kéregetni kezdett. Péter azonnal szólt a rendőröknek, akik egy óra leforgása altt meg is találták Sanyit. Egy óra... Mennyi egy emberi élet? Az alatt az egy óra alatt hat embertől próbált meg pénzt kérni, és kettőnek úgy ellátta a baját, hogy orvosi beavatkozásra volt szükség.

Péter nem látta többé Sanyit, mert az eset után egy másik intézménybe szállították. De most kétségbeesetten meséli, hogy be akarják zárni a pszichiátriai intézeteket, ami egyet jelent azzal, hogy tucatjával kerülnek majd a Sanyi-félék az utcára! Ki, az emberek közé. Ahol te is jársz, ahol a gyermekeid is járnak... Ezek az emberek nem képesek dolgozni, de élniük kell valamiből, hát kéregetni fognak. És ha nem adsz... Mi lesz?

Tényleg, mi lesz?