Fullextra.hu - Tudat - Tudatosság

2007. december 1-jén, 14 órai kezdettel került sor a Hindu-Magyar Kulturális Alapítvány által szervezett 2. Test és lélek napjára Pécsett, a Dominikánus házban.

Összesen 5 előadás volt a következő címmel: Paradigmaváltás (Dr. Hajnal Klára), A tudat evolúciója a jóga tükrében (Dóczy László), A tudás alapú társadalom alternatívái (Andrássy Csongor), Táplálkozás-tudatosság (Dér Iván) és A tudatos és a spontán művészet (Kenderesi Ilona). Az első két előadásról sajnos, nem tudok nyilatkozni, mivel lekéstem őket, viszont mind Hajnal Klára, mind Dóczy László nagyon jó előadó és mindig elgondolkodtató az, amit mondanak. Szívből ajánlom őket bárkinek. Persze a többi előadó is nagyon jó volt.
Andrássy Csongor a tudásról, tudatosságról, alázatos és empirikus tudásról beszélt. Például empirikusan úgy lehet megismerni egy virágot, hogy valaki darabjaira szedi és így tudja, hogy miből áll (szál, szirmok), míg egy keleti mester vagy bölcs leül a virág elé, meditál, és úgy ismeri meg a virágot. Érdekes, hogy ki mire használja a tudást, és mi a tudás egyáltalán. Talán a legnagyobb tudás az alázatos tudás. Volt szó karmáról is, és annak a fajtáiról, amihez pedig a tudatosság fogalma kapcsolódik. Bármit teszek, az előbb-utóbb visszaszáll, ha nem rögtön, akkor később, és ha nem később, akkor majd egy másik életben. Csongort még arról kérdezték, hogy vajon létezik-e bölcs társadalom most a világban. Az ő válasza pedig az volt, hogy mi alkotjuk a társadalmat, így ha mi azok leszünk, akkor lesz bölcs társadalom is. Nagyon jó válasz, szerintem. ;) Tőlünk függ minden, az egyéntől függ minden. Mennyire tud az egyén megváltozni, és mennyire tudja megváltoztatni az életét.
Igencsak érdekes volt Dér Iván előadása is. Ő a vegetarianizmusról és az ahimsa (nem ártás) fogalmáról beszélt. Nagyon szimpatikus volt, hogy vigyázott arra, hogy ne bántsa meg senki világképét, és ne akarja senkire se ráerőltetni a vegetarianizmust. Nem csak arról esett szó, hogy kinek mit jelent a vegetarianizmus, hanem magáról a jelentéséről is, ami élet, vidámság. Ami a vegetarianizmus filozófiája mögött áll, az a nem ártás, azaz ahimsa. Ő maga tette fel a kérdést, hogy vajon leélhetjük-e úgy életünket, hogy nem ártunk, és a választ is megadta, hogy bizony, nem. Ha mást nem, véletlenül agyontaposunk egy hangyát, vagy milliónyi bogár csapódik nyáron a szélvédőnknek, ezért inkább arra törekedjünk, hogy minél kevesebbet ártsunk, például csak kéthetente együnk marhahúst. Megdöbbentő adatot közölt az egyik résztvevő, aki boncnok volt. Hozzászólása szerint tudományos tény, hogy a rákosok 75%-a, idézem "marhahús-zabáló". Szó esett arról is, hogy az állat agya halála pillanatában mérget önt ki testébe. A fehérhúsnál ez kevesebb, mint a vöröshúsnál, és talán a halnál a legkevesebb. Érdekes volt az a hozzászólás, mely szerint a növénynek is fáj, ha kihúzzák az anyaföldből, ha levágják leveleit, viszont a legtöbb növénynek csak a termését esszük meg, és nem szedjük ki gyökerestől, nem vágjuk ki a fát, és a búzát sem akkor kaszáljuk le, amikor nő, hanem amikor már félig elszáradt.
Ezután szünet következett, melyben a szervezők mindenkit szeretettel vártak teára, illetve egy kis indiai ételkülönlegességre, ami finom volt, mint mindig. A szünet után művészettörténeti előadás következett, melyben a különböző irányzatokról szólt pár szót az előadó, miközben képeket tekinthettünk meg a kivetítőn. Érdekes azon eltűnődni, hogy mi a szép és mitől lesz valami művészet, illetve mi áll az alkotás mögött, milyen szándék, milyen rítus, lásd például: őskor. Egy őskori kép nagyon meglepett. Számomra nem is tűnt olyan őskorinak, mégpedig a rajta levő kezek miatt. Ugyan ott voltak az állatok, de emberi kezek is voltak a képen, illetve egy spirál, ami akár egy szemet is ábrázolhatott. A kézről nekem például teljesen egy graffiti jutott az eszembe. Az őskori kép után láttunk egy középkorit is, amikor a művészet még emberközelibb volt, mint most. Végül konstruktivista és szürrealista képeket is láttunk. Az előadás vége felé egy kis csoportos rajzolás volt, amely igazán felüdített és felcsigázta kíváncsiságom. Mindenki kapott egy lapot és egy színesceruzát, majd pedig rajzolt valamit a lap tetejére, ami épp az eszébe jutott. A lapot lehajtotta annyira, hogy a rajzból csak egy kevés látszódjon, majd továbbadta, aminek az ihletésére a másik is rajzolt valamit, majd ismét továbbadta, amíg a lap be nem telt. A végén pedig megcsodálhattuk a közös műveinket. Nagyon érdekesek lettek, és néha ott folytatódott egy rajz, ahol az előző abbahagyta. Egészen egymásra hangolódtunk. :) Ezután az előadás után egy fórum következett, melyben az előadókat kérdezték a tudatosságról. Tudatos élet például, ha halálod pillanatában visszanézed az életfilmed és szépnek találod, mondta ezt Dóczy László, akinek már volt halálközeli élménye. Ő mondta el azt is, hogy amit adsz a világnak, azt kapod vissza, és hogy sokminden a hozzáállástól függ. Ilona szerint minden művész másképp ragadja meg a valóságot, és minden ember is másképp éli meg a valóságot, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne az egyiknek igaza. Érdekes volt még az a meglátás a közönség soraiból, hogy a tudatosság összefügg azzal is, hogy mennyire vagyunk képesek a mostban élni, illetve, hogy rá tudjunk hangolódni arra, amit éppen teszünk, bármi is legyen az, mert így minden tevékenység egy magasabb szintű élményt okozhat.
Sok mindenről szó esett még, sok érdekes dologról, meglátásról, aminek a leírása még órákba telne. Nagyon kellemes délután volt, jól éreztem magam. Nem voltunk sokan, de ez pont így volt jó.