Fullextra.hu - II. Európai Irodalmi Találkozó

Már első este megkóstolhattuk a sziléziai konyha specialitásait, amit egész lengyelországi tartózkodásunk alatt élvezhettünk.

Tarnowskie Góry

Kora reggel indultunk útnak. Négyen ültünk az autóban. Margorzata Leszko, a Békéscsabai Lengyel-Magyar Baráti Társaság vezetője, Pali, a férje, – Ő vezette az autót a 360 kilométeres hosszútávon – a férjem, Laci, és jómagam.
Az időjárás kegyes volt hozzánk. Itthon nem esett sem az eső, sem a hó, csak Szlovákiában szállingózott néhány kedves hópihe. Lengyelországban, Katowicze környékén erős forgalmi dugóba kerültünk, ennek ellenére – Pali türelmének és jó vezetéstechnikájának köszönhetően – este fél hét körül már Tarnowskie Góryban, Békéscsaba testvérvárosában voltunk.
Andrzej Kanclerz, költő, a Művelődési Ház igazgatója, a rendezvény főszervezője várt minket, s elkalauzolt bennünket a kb. 45.000 lakosú város külvárosában lévő szállásunkra, ahol négy éjszakát töltöttünk. A kívül jelentéktelen ház belül meglepően szép, hangulatos hotelnek adott helyet.

(Szállás)

Már első este megkóstolhattuk a sziléziai konyha specialitásait, amit egész lengyelországi tartózkodásunk alatt élvezhettünk. Egyetlen egyszer sem kaptunk egyforma kosztot, és hála a jó szervezésnek, majdnem mindig másik étteremben étkeztünk, hogy minél több helyét, specialitását ismerjük meg a városnak.
Első nap a városközponttal, a sétálóutcával ismerkedtünk.

(városközpont)

Délben a szocreál stílusú, csúnya, de jól kihasznált kultúrházban kezdődött a találkozó első programja.

(Műv.Ház)

Itt megismerkedtünk a többi külföldi előadóval, akik a főként diákokból álló közönség előtt beszámolókat tartottak a lengyel és a külföldi irodalom kapcsolatáról. Margó lengyel nyelven olvasta az általa lefordított tanulmányt, amit egy budapesti professzor írt. Hosszú referendumok következtek, előbb az előadók anyanyelvén, majd lengyel tolmácsolásban.
Természetesen az egészet figyelmesen hallgattuk, és egy kukkot sem értettünk belőle. Néha felkaptam a fejem egy-egy ismert név hallatán. Elhangzott József Attila, Kertész Imre és Eszterházy Péter neve is.
Csodálattal néztem a diákok fegyelmét, figyelmét, akik a kb. 3 órás előadássorozatot egyetlen hang és mocorgás nélkül bírták (Kíváncsi lennék a magyar diákokra!).

( Az előadók)

Ebéd után kezdtünk ismerkedni igazán egymással. Vera Kopecka kedves költőnő, eredetileg matematikus és jó nevű fotós. Jaroslav Schnerch Prágából érkezett. Nekem ő volt a legszimpatikusabb, talán azért is, mert beszélt egy kicsit németül, mint én, s vele tudtunk legjobban kommunikálni. Petr Musilek igazán fura figura, nemigen adotta külsőségekre, alig szólt 2-3 szót egész idő alatt, s egyik cigiról a másikra gyújtott. Itt egyébként mindenhol engedélyezik a dohányzást, így garantáltan mindenhol alaposan megfüstöltek minket.
Nem szóltam még Andrzejről, költő- házigazdánkról. Ő, művészi beállítottsága ellenére kiváló szervező, s annak ellenére, hogy minden műsor aktív részese volt, mindenhol ott volt velünk is, udvarias, sokoldalú személyiség, zenekart vezet, zenét szerez, újságot ír.
2 éve elkezdte működtetni a „Kabarét”, amelyet a későbbiekben sikerült alaposan megismernem.
Az első estén Henryk Waniek költővel és egy rádióriporterrel beszélgetett. Ezekből természetesen semmit sem értettem.

(Az esti előadók))

S ezzel még nem ért véget a nap. Este telt ház előtt koncertet adott az általam egyáltalán nem ismert, de odakinn igen népszerű gitáros, énekes, Miroslawa Czyzykiewicza, aki ismert lengyel költők verseit zenésítette meg, s adta elő, nagyon szuggesztív előadásmódban.
Annyira tetszett, hogy a műsor végén megvettem az egyik cédéjét. Most hallgatva őt, leginkább (egy indiánnak öltözött) Viszockíjhoz tudnám őt hasonlítani.