Fullextra.hu - Ülj le kedves, nézd a szivárványt!

Egy krónikás sorai a karácsonyi összejövetelről.

Az úttörőörsben (a fiatalabbaknak javaslom, hogy keressenek rá a szóra a neten!) voltam zászlós, pénztáros, meg az utolsó fél évben vezető. Arra már nem emlékszem, hogy naplóvezető, vagy krónikás-féle lettem volna. Hiába, mindennek eljön az ideje!

A karácsonyi találkozóról írok. A teljesség, meg a hiánya. Írnék inkább a mulatós rock napjainkra oly jellemző térhódításáról, vagy az Alapkönyv tanairól, melyek maradandóbbak mindennél e Földön! Habár meglehet, egyik azok közül a szombati napon jelen volt, ott bújt az meg valamelyik sarokban, figyelt, várta az alkalmat. Alkalom meg sok volt. Sírni, nevetni, félszegen mosolyogni, elnézően hallgatni, csendben egyedül lenni.

Tavinárcisz beköszöntője a maga természetességében, érzelmekkel megírt, emberi módon előadott „szeretet” sorai méltó kezdése volt az estnek.
Skorpió egy útját ismerő, azt felvállaló emberként, komoly felolvasást tartott. Én, aki oly régről ismerem Őt, elmondhatom, számomra most volt a leghitelesebb! Természetesen ez nem kisebbíti az eddigi alkalmakat, csupán arra gondolok, hogy a Juhász Gyula-vers, a felolvasó előadói értelmezése, az alkalom most volt összhangban leginkább önmagammal.
Prayer. Hihetetlen szuggesztivitással, megrendítően adta elő saját versét. Lelki gazdagsága jelen esetben is megmutatkozott, amelyet ízes, sallangmentes előadása tett maradandóvá.
Leka. Amennyiben létezik (és ki tudná ellenkezőjét bizonyítani!) védőangyala az érett, lelkiekben beteljesedett, asszonyoknak, az mindenképpen felette lebegteti szárnyait. John Scott zeneszerző egy helyen úgy fogalmaz, hogy a hárfa mindenki lelkében megszólal, rajtunk múlik, hogy meddig rezegnek a húrok. Leka birtokában van a hárfa húrjainak megszólaltatásának.
Egy ilyen összejövetel csupa meglepetés. Lacoba egy valamikor, rég beszélt magyar nyelv szavaival, régies mondatszerkezetekkel megírt saját művet hozott, amelyet Anna mai magyar „szinkronjával” adtak elő közösen. Egy irodalmi, kulturtörténelmi kuriózum elhangzásának lehettünk (fül)tanúi.
Majd jött a pusztai vándor, Ho. Úgy tűnik, létezik még ebben az emberi zűrzavaroktól zsúfolt világban eredendően tiszta, „mezőjárta” irodalom. Ho fanyar hangvétele, műveinek tanmesei kicsengése méltán aratott vastapsot!
Ami ezután következett, az egy éles társadalmi kritika. MZ/X és AngyaliAndi napjaink egyik neuralgikus, a közvéleményt méltán foglalkoztató kérdést, a vagyonosodás mikéntjét feszegette egy rövid jelenetben. Ugye, mindenki hallott már olyan esetről, hogy valaki a létminimumból épített fel egy majd’ kacsalábon forgó aprócska palotát?! Nem? Most hallhatta volna! Belenevetésektől sem mentes percek voltak!
AngyaliAnditól ezek után megtudhattuk, miért előnyösebb télvíz idején miniszoknyában, alig-csizmában gépkocsit vezetni, mint bármi másban! Andi egy, a tőle megszokott, ironikus önkritikával megírt saját történetet olvasott fel, élvezetes, a reá oly jellemző humoros előadásban.
102. Kérem, amennyiben a mai kortárs irodalomról beszélünk, akkor beszélnünk kell 102-ről. A ma emberének szól, a jelen elidegenedésre hajló eszköztárával megalkotott műveivel. Rövid, már-már az abszurd kategóriáját feszítő, monoton ismétlődő mondataival megírt nehéz verseit hozta egy érzelmektől nehéz estére. Versei beleférnének egy mai kortárs Antológiába. Hiszen mit is írok! Bele is fért, hiszen a jelenlévők átvehették a IV. Fulltükör válogatást.
Elgondolkodott már azon valaki is, hogy milyen lehet Karácsonyi Manónak lenni? Belegondolva, hogy karácsonytól karácsonyig csupán egy év telik el, nem lehet könnyű! Rengeteg kérésnek kell megfelelni, ajándékokat beszerezni, csomagolni stb… Nos , az este folyamán Szemilla és Óvóbácsi édes-kesernyésen elbölcselkedtek az ajándékok személytelenségéről, és mintegy visszaidézték azokat a régi karácsonyokat, amikor igazi fenyőfa alatt, igazi gyertyák fénye mellett szólt a dal egy (igazi hó) fehér ünnepről. Arról, ami egykoron egyetlen üzenettel bírt csupán, hogy megszületett a Szeretet hirdetője. Az est egyik legemlékezetesebb, legnemesebb pár perce volt.
Naiva és Winner! Úgy vélem, ők azok, akik akkor is mulattatóak, ha nem az előre megírt műsort adják elő! A papírlapok silabizálása, a „most éppen ki következik” rendkívül bájos közjátéka vidám pillanatokat hozott. Az ötlet pedig briliáns volt, hiszen a jelenlévők műveinek címeiből állítottak össze miniatűröket.
Eroica. Nem, nem a dallamos gyermekverseivel készült. Egy asszonyt hallottunk, aki csendesen, vívódásokat, terheket hordoz, de ragyog a szeme, ahogy azoknak a kisgyermekeknek is, akiknek karácsony estjén, lefekvés előtt még felolvasnak egy új verseskönyvből, amit ő írt, és amely mosolyt, könnyű álmot hoz. Aranytk. Tele kétségekkel, félelmekkel. Azt hiszem, az "elfogadom" gondolatiságával egy a saját sorsát önmagával szembesítő, útja igazára feleszmélő, az ember iránti tiszteletet feltétel nélkül valló, felvállaló asszony, akinek remegősen előadott saját verseit csendben hallgattuk.
Tamiska. Érett, erőteljes orgánumát máig hallom. Keveseknek adatik meg, hogy ennyire hatással legyenek a hallgatóságra!
Aztán megjöttek Vilmáék. Amikor fentebb pár sorral 102-est, a kortárs irodalom egyik reprezentásaként aposztrofáltam, itt most színészi képességeit kell megemlítenem! Pedig olyan partnerekkel, mint Leka, Eroica, vagy Matyi bácsi (Samway), nem könnyű! Közel-kőkorszaki (kő)társkereső jelenetükben egyaránt jelen volt a vidámság, és a vándorcikuszok már-már a burleszkbe hajló bohócjeleneteinek minden nagyszerű eleme! Rímes nyelvezete pedig az előttem ismeretlen szerzőt dicséri.
Mickey48. Tehetnék most felkiáltójelet, de nem teszek, mert nem illő. A szeretet nem hivalkodik. Amennyiben az a sarokban megbúvó "Szeretet" jól figyelt, akkor most odaállt Mickey48 mögé, és vállára tette a kezét. A szerény, maga által is bevallottan zavarban levő muzsikus lélekkel előadott dalainak el kellett hangoznia, mert értékeket hordoznak. Olyanokat, amelyek nem múlhatnak el, emlékeztetnek és kell mindig valaki, aki továbbviszi azokat. Ahogyan most Mickey48.
MZ/X felolvasott egy saját írást. Nem is igazán a karácsonyról szólt, habár akkor játszódik a történet. Arról üzent, hogy mindenkinek van egy Nagymamája, aki még tudja, milyen az igazi család, milyen az otthon sütött leveles, dióskifli íze. Aki még tudja, hogyan kell azt elkészíteni, és vár magához, mert neki már nem kell semmi más, csak egy kis odaülés, az unokától egy szó, egy simogatás.
Audrey. Amennyiben lenne a Fullextrának drámai tagozata, kétségem nincs, hogy ő a legalkalmasabb annak művészeti vezetőjének. Látszik, érződik, hogy otthonosan mozog ezen a területen, mint előadó is. Aki ismeri írásait, annak pedig szerzőként sem kell őt különösebben bemutatni. A szuggesztív, mély átérzéssel felolvasott vers méltán megállná helyét a világot jelentő deszkákon is.
Lyza1. Egyike azon új tagoknak, akikre érdemes odafigyelni, akiket támogatni, bátorítani kell hiszen mi más is lehetne egyik célja ennek a közösségnek?! Bátor előadása még a találkozó vége felé is lekötött minket.
Lena1. Tele mély, emberi érzésekkel és a "szeressetek" vágyakozásával. Legyen most itt pár sor tőle!

„…ha megbotlasz, felemellek,
nem engedem, hogy eless,
átölellek karjaimmal, s megtartalak,
mert hiú a lélek, az ott is ugyanúgy
akar, ugyanúgy szeret.”
(Én már elindultam)

Csitesz. Vannak, akik menekülnek valami elől, vannak, akik sohasem érkeznek meg. Engem Csitesz roppant mód meglepett, és tisztelettel vagyok iránta. Ismét megmutatkozott, hogy mindenkinek útja, mindenki életének célja van. Talán „csak” annyi, hogy utat mutasson, bizonyosságot adjon. Felolvasta versét. Őszintén, kitárulkozva, emberi módon. Én köszönöm!
Annától két Simonyi Imre-verset hallottunk. A József Attila-díjas költő mindig aktuális, minden érzést megfogalmaz, amiről érdemes, és kell beszélni, vagy hallgatni éppen. Méltó interpretálása volt sorainak.
Akárcsak Prayer József Attila beleérzése. Drámaiság, emberség, a „semmi ágán ül szívem” torokszorító igazsága! Megélni, átélni, átadni. József Attilát mondani csak az vállalkozzék, aki el tudja hitetni szavait. Prayer ezt tette.
AngyaliAndi - sokunk örömére - még felolvasta miként is lett ő iskolai büfé üzemeltetője. Ebből kiderült, hogy a paradicsomlé roppant mód alkalmas a konyhai kőlapok tisztítására, ha nem vagyunk finnyásak a maradandó színváltozás okozta látványt elviselni.
Veva és bla. Rég láttuk őket. Nem olvastak fel, csak eljöttek, akár késő este Zsuzsuzsu is, hogy együtt legyünk. Piroman is, habár csak művével, de köztünk volt. A jelenet tulajdonképpen blue bátorítására készült, aki olykor hiába kapacitálja a tagokat szavazni, műveket beküldeni. Na, ilyen kalózcsapatot sem látott meg a Tengerek Ura! Ahogy ilyen közösség is csak jófajta tengerészeti látcsővel kutatható fel!

Végül engedtessék meg némi magyarázat a beszámoló címéről. Meglehet, karácsonyról nem elsősorban a szivárvány jut eszünkbe. A dal, amiből a pár sort vettem, Mickey48 előadásában hangzott el.
Karácsony közelg. Üljetek, pihenjetek meg pár percig.
Nézzetek a kedves szemébe, üljetek le a gyerekekkel, simogassátok meg Édesanyátok karját.
Mindenkinek kell egy kis lelki szivárvány!

Kívánok Nektek és Családjaitoknak áldott, békés és örömteli ünnepi pillanatokat, igaz érzéseket!

Fényesi Tóth János