II. Európai Irodalmi Találkozó (2.rész)
Dátum: December 20, csütörtök, 05:24:25
Téma: Kultura
 |
Gyorsan bemutatták énekpartneremet, a társulat egyik férfitagját… és hát… beugrottam a nagybőgőbe! |
A szombati nap csupa érdekességet tartogatott.
A felső-sziléziai nehézipar két évszázadon keresztül élen járt Európában. Azokban az üzemekben, amelyeket többnyire újrahasznosítottak, figyelemre méltó emlékek maradtak fenn. Turisztikai látványként várják ezekre a helyekre a látogatókat. A mi délelőttünk is Tarnowskie Góry ezüst és ónbányájának megtekintésével kezdődött.
Először a felszínen lévő gőzgépek skanzenét néztük meg.
-Bánya-
Bányába lépés előtt természetesen bányász-sisakokat kötelező felvenni!
-Sisakban-
A XVII. században már működő, régi bányában megtekintettük a múzeumi termet, majd aknafelvonóval 40, 5 m mélységig ereszkedtünk le. A 1700 m hosszú útvonalat szinte négykézláb jártunk be, olyan aknacellákon és folyosókon keresztül, amelyeket természetes állapotukban hagytak meg. Most ugyan kellőképpen ki vannak világítva, mégis félelmetes volt arra gondolni, milyen lehetett egykor. (Állandóan Zola Germinál- c. regénye jutott eszembe.)
Az út utolsó, 270 méteres szakaszát, a régi vízelvezető aknán, csónakon tettük meg, ez volt a műemlékbánya bejárásának legkellemesebb része. (Nem kellett hozzá lengyel nyelvtudás.)
- Csónakban
A remek szervezésre jellemző, hogy a bánya kijáratnál már várt minket egy autóbusz. Kimentünk a városból egy közeli városkába, annak is a legszélére. Nem tudom, hogy hol voltunk, mindenesetre a kézzel-lábbal mutogató Andrzej gesztikulációjából azt vettem ki, hogy egy olyan parkban járunk, ahol egykor hatalmas kastély állott, amit a németek földig leromboltak. A maradványokat látva, nem csoda, hogy Kis Versailles-nak nevezték ezt a helyet. A parkot körülvevő tó lenyűgöző látvány.
- park
- a tó
Élményekben gazdagon kezdtük a délutáni, komoly irodalmi programokat.
Az Inny Sl±sk” galériában a meghívott vendégek találkozója volt, ahol (Vera Kopecka, Jaroslav Schnerch, Peter Musilek és én) – bemutatkoztunk a közönségnek, és felolvastuk verseinket, két nyelven - Ők tolmács segítségével- én magyarul.
-A külföldi kis csapat
Andrzej a lengyelre fordított verseimet szavalta el. A műveket zenei aláfestéssel mondhattuk. A Nekrológ egy diófáért c versemet megzenésítették, ezt adta elő egy ifjú titánokból álló zenei együttes. Nagyon-nagyon tetszett a blues formában életre kelt vers, s elmondhatom, hogy a közönség körében is sikert aratott.
- A zenekarral
Este újabb meglepetés ért. Meghívtak bennünket a „Kurna chata”étterembe, ahol a „Tarina” kabarétársulat havonta egyszer szórakoztatja a vendégeket. Az esti téma a magyar és a lengyel szokások karikírozása volt, Gulas címmel.
A tehetséges előadókat látva kezdtem izgulni, hogy mit is vállaltam fel, amikor a kérésnek eleget téve, a delegált tagok közül egyedül engem invitáltak fellépésre, és meggondolatlanul igent mondtam arra, hogy elénekeljem a Vörös bort ittam az este című nemzeti himnuszunkat….
–Ne nézz oda!- mondta Laci, amikor meglátta a kb.150 fős közönséget. Gyorsan bemutatták énekpartneremet, a társulat egyik férfitagját… és hát… beugrottam a nagybőgőbe!
- a Kabaréban
A vacsora ismét családias légkörben zajlott.
- egy vacsora
Ja, egyik napon fogadott bennünket Tarnowski Góry polgármestere is.
-A polgármesterrel -
Az utolsó napon tartották meg a II. Költészeti Versenyt, amelyen huszonketten vettünk részt Sziléziából és a legkitartóbbak a meghívott vendégek közül, így természetesen én is.
Szünetben az „Arsenal’ együttes lépett fel, majd következett az eredményhirdetés.
Meglepetésemre – Különdíjat kaptam.
- Díjátadás -
Már csak az utolsó vacsora volt hátra.
A hazautazás elég fárasztóra sikerült, több útlezárás, forgalmi dugó és a köd késleltette az utunkat.
Kedden - már idehaza – végiggondolva a programokat - megállapítottam, hogy nagyon szép napokat töltöttem veletek, Tarnowskie Góryban megismert új barátaim. Köszönöm, azaz dziekuje!
Áprilisban találkozunk itt, Békéscsabán!
|
|