Fullextra.hu - South Kensington

A filmet érdemes megnézni a képek miatt, és Rupert Everett egyik jelenetéért, amikor is az állára húzza a kardigánja nyakát, és úgy beszélget a bérlőivel.

Ja, és az a szereplő se kutya, aki cipőkkel veszi le a csajokat a lábukról.
Egyébként szégyen-gyalázat az alkotás.
A film TV avagy csatornapremierjét (nem fontos) láttam a héten.
Adva van egy fiatal férfi, aki az apja ráhagyott tartozásait próbálja kiegyenlíteni a south kensington-i csodálatos ház szobáinak bérbe adásából. A film az ő reggeli sétájával indul, jó zene, jó képek, az ember gyönyörködik Londonban és Rupert Everettben (én az "Álljon meg a nászmenet"-beli Everett-re emlékeztem, ebben a filmben viszont igazán arisztokrata külseje van, kockás zakó, kendő a nyakban, fekete blöki térdmagasságban).
A házánál összefut az új bérlőjével, egy olasz fiúval, akinek azon melegében el is panaszolja az adósságait.
Furcsa szereplő a komornyik. Az egyik pillanatban láthatóan vérig sérti, hogy az olasz fiú nem ismeri az etikettet, a másik pillanatban cinkosan pletykálkodik. Ez a két fajta inas-barát énje végig váltakozik a filmben, a forgatókönyv író bizonytalan lehetett, hogy mit is akar tőle.
A ház másik lakója is olasz, egy bankban dolgozik, és hűséges szerelme római menyasszonyának.
A cselekmény nagyjából akkor kezdődik, amikor Francesco meg akarja lepni a nőt, és egy hétvégére hazaugrik. A repülőn találkozik a csinos Susanne-val, akivel váltanak néhány szót, és kedvező benyomást tesznek egymásra. Otthon aztán kiderül, hogy a menyasszony szeretőt tart, ráadásul Francesco legjobb barátja az illető - sablonos, de Suzanne kedves, szurkolunk hát a mielőbbi viszontlátásnak.
Közben Nickről kiderül, hogy az összes csinos nővel puszipajtás; egy ékszerboltban egyikük még a lányát, Eliria-t, és annak barátnőjét is bemutatja neki. Nick örömmel veszi pártfogásába a lányokat, és a múzeum és képtár látogatás mellé beígér néhány exkluzív partit is - aminek színvonaláról a lányok sikkantásai alapján értesülünk: a bejáratnál a kordon mögül sorolják az érkező hírességeket. Ha mellettem ült volna a rendező, ennél a résznél mélyen a szemébe néztem volna, és megkérdezem: Ezt muszáj volt?
Hál' istennek magukkal vitték Antonio-t is, (az új olasz bérlő), akinek az ölébe veti magát a londoni éjszakai élet Miss Katasztrófája. Antonio meg beleszeret.
Másnap aztán ellopják a tárcáját a buszon, benne az összes pénzével. Antonio a lóversenypályára megy, nyer, és ismét összefut a nővel. Innentől kezdve Antonio hazudozik össze-vissza látogatása okáról, a nyereményét egy nap alatt elveri - elegáns étterem, elegáns diszkó, elnöki lakosztály éjszakára, Miss Katasztrófa pedig teljese odavan érte, plána, hogy Antonio gazdag hoteltulajdonosnak állítja be önmagát. A füllentésről egy családi ebéd közben rántja le a leplet egy hotelcsillag-osztó megjelent - később persze Miss Katasztrófa megbocsájt, olyannyira, hogy feleségül megy Antoniohoz.
Francesco bánatát enyhítendő a barátja elviszi egy pubba, ahol némi tudatmódosító szer elfogyasztása/elszívása után egy kedvesen mosolygó, ám jó nagy darab lánnyal az ágyában ébred. A munkahelyén kiderül, hogy a libanoni főnöke lánya volt a szerető, és hogy hivatalos aznap estére vacsorára. A fél família várja természetesen a "szerelmes" Francescot. Érdekes, hogy odahaza a lány már idétlenül vigyorog, és tök hülyén néz ki az elegáns kosztümjében - noha előző éjszaka semmi tramplis nem volt a viselkedésében. Francesco minél előbb távozna, ekkor az apa közli vele, hogy ha feleségül veszi Leila-t, dollármilliók ütik a markát, stb-stb. Francesco lázad, és felmond.
Nick házánál találkozik Suzanne-val, aki Nickkel vacsorázott.
Korábban kiderült, hogy a lány két évig bérelt szobát Nicknél, ezalatt jó barátok lettek. A vacsora során Suzanne Nick hogyléte felől érdeklődik, aki úgy számol be neki a betegségéről, mintha egy vadidegennek mesélné el. Szerintem nem kellett volna nevén nevezni a szklerózist, ezt abból gondolom, hogy ha engem megkérdez egy jó barátom náthám közepén, hogy hogy vagyok, nem mondom azt "Hát tudod, a nátha az olyan betegség, ami..." Elmondhatom viszont, hogy fáj a fejem, hogy folyik az orrom, dehát pont azért kérdezte, hogy vagyok, mert tudja, mi bajom. Féltégla a forgatókönyvíró feje irányába. Persze, elsütik azt a klisét is, hogy "de nem akarok panaszkodni".
Szóval, Francesco hazakíséri Suzanne-t, beszélgetnek a szüleikről, aztán a családügyi vágyaikról. Francesco szemérmesen megkérdezi, hogy felmehetne-e Suzanne-hoz, aki - noha "ő örülne neki a legjobban" - nem engedi, mert másnap reggel el kell utaznia. Gyatra-gyatra kifogás! De elnézzük, mert Suzanne szép, és tetszenek egymásnak Francescoval.
Aztán jön egy esküvő, amin kiderül, hogy Nick lánya Eliria, és Francesco kap egy új munkát. Ez utóbbi ünneplésként annyiszor koccint a barátaival és egy lánnyal, amíg "meg nem csalja" Suzanne-t. (Szerintem ez a legfőbb elhibázott lépés a történetben.) A lánynál ébred, akinek a nevére sem emlékszik, de akinek betoppan a bérlőtársa - Suzanne.
Francesco szenved, Nick újabb bútorok eladására kényszerül az adósságok miatt (korábban festmények kerültek le a falról) és nagyjából ezidő tájt derül ki Antonio füllentése is, akit ráadásul meglátogat az apja, és alapos fejmosásban részesíti.
Teli-múlik az idő, amit semmi nem érzékeltet, csupán az, hogy Francesco-t áthelyezik az új cég római irodájába, ezért kiköltözik Nicktől, és a reptéren összefut Suzanne-val, aki nyaralni megy a munkatársával, akivel "2 hónapja járnak". Francesco téblábol a vámmentes boltban, ki tudja miért, de pont egy diktafont vett, amire felveszi Suzanne munkatársának a telefonbeszélgetését, aki a feleségének ecseteli, hogy muszáj leforgatniuk a filmet Barbadoson, és hogy Suzanne semmit nem jelent neki, stb-stb. Aztán a diktafont Suzanne-nak küldi egy idős hölggyel, aki végül a római gépre száll fel, Francesco mellé. (Rejtély, hogy sikerül ilyen gyorsan lezavarni egy szakítást, plusz átiratni a repülőjegyét, de Suzanne-nak sikerül)
Nick egy parkban elmeséli a történetét Elirianak, miszerint fiatalkorában vele csalta meg egy szintén nagyon fiatal feleség, és hogy a férjének azt hazudta, az ő lánya a gyermek. Nick azt mondja, hogy a lány pont annyi idős, mint Eliria, szóval az apja lehetne. Elirianak, aki addig rettenetesen élvezte, hogy Nick megérti őt, és vele rendesen tud beszélgetni, nem úgy, mint a saját korabeli fiúkkal, ennyi elég is, hogy kiszeressen belőle. Nagyjából ennél a résznél éreztem azt, hogy ha még sokáig emelgetem a szemöldökömet, leesik.
Aztán jön Antonio és Miss Katasztrófa esküvője, amin Nick beszédet mond, majd leesik a pódiumról. Sikerül viccel elütnie, de azért a keserédes hangulat is megvolt, a rendező pipálhat. Végezetül az olasz szülők megtáncoltatják Miss Katasztrófa sznob, és legalább húsz évvel idősebb szüleit, csakúgy, mint Suzanne Nicket.
Összegzésül: a filmet érdemes megnézni a képek miatt, és Rupert Everett egyik jelenetéért, amikor is az állára húzza a kardigánja nyakát, és úgy beszélget a bérlőivel. Ja, és az a szereplő se kutya, aki cipőkkel veszi le a csajokat a lábukról.
Egyébként szégyen-gyalázat az alkotás.