Fullextra.hu - Házasodjunk?

Az esküvőnk után három napig eufórikus állapotban voltunk mind a ketten. Csak kóstolgattuk a szavakat: „férjem”, „feleségem”.

Lassan száz éve lesz annak, hogy a házasság intézménye, mint egyedül üdvözítő együttélési lehetőség férfi és nő között, hanyatlásnak indult. Amit annak idején vadházasságnak neveztek, azt ma már kevésbé elítélően próbaházasságnak vagy élettársi kapcsolatnak hívják.

Manapság sok fiatalnak a karrier, az anyagi biztonság megteremtése az elsődleges cél, majd mindezek birtokában a húszas éveik végén, harmincas éveik elején gondolnak csak családalapításra. Ekkor sokan választják a próbaházasságot mint együttélési formát, melyet - leginkább a nők - gyakorlásnak tekintenek, hisz a végcél a legtöbb esetben a házasság.

Rita (34) hosszú együttélés után mondta ki a boldogító igent párjának. Házasságuk immár két éve tart, és úgy érzik, szerelmük nem változott.

- A kapcsolatunk nem lett sem jobb, sem rosszabb attól, hogy összeházasodtunk – mondja Rita. - Ugyanolyan jó, mint volt. Eleinte, az összeköltözésünk után persze nekünk is voltak összezördüléseink, mint minden párnak, akik még nem szoktak össze. Mindketten más értékrendet hoztunk otthonról, és ezeket közelítenünk kellett egymáshoz, el kellett fogadnom, hogy a kedvesem nem mindenben gondolkodik ugyanúgy, mint én. Ő szerencsére egy rendkívül nyugodt ember, és sok hóbortomat képes volt tolerálni.

Rita szülei harmincöt éve házasok, ő ezt a mintát hozta a kapcsolatba.

- Rózsaszín, idealista elképzeléseim voltak a párkapcsolatról. Nem is igazán a házassággal, inkább a szerelemmel kapcsolatban gondoltam azt, hogy egyszer feltétlenül megtalálom az Igazit. A nagy „Ő”-t. Sok párkapcsolatom volt, és nem a férjem volt az első, aki megkérte a kezem. Előtte három évig jártam egy fiúval, akivel szóba került a házasság, én mégis halogattam a dolgot. Nem akartam belevágni, mert valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy nem ő az Igazi.

Amikor a párja megkérte a kezét örömében zokogva ölelgette, és örömmámorosan mondta ki az igent.

- Boldog voltam, hogy megkérte a kezem. Az esküvőnk után három napig eufórikus állapotban voltunk mind a ketten. Csak kóstolgattuk a szavakat: „férjem”, „feleségem”. Úgy érzem, hogy nem változott meg a kapcsolatunk attól, hogy házasok lettünk, ugyanakkor mégis lett közöttünk egy erős szövetség a szerelmen túl.

Rita szerint a nőknek fontosabb a házasság, mint a férfiaknak.

- Én is elképzeltem az esküvőmet, mint minden lány, ráadásul a szüleim példája is előttem lebegett, de az Igazinak akartam kimondani az igent, annak az embernek, akiről tudom, hogy a lelki társam, a másik felem. Mi szerencsére megtaláltuk egymást.

A statisztika sajnos azt mutatja, hogy a házasságok fele válással ér véget, s ezt a házasság intézménye fölött pálcát törők gyakorta hangoztatják is.
Meg kell említenünk azonban azt a tényt is, hogy a házasságban élőkre mégis kevésbé jellemző a szétválás, mint az élettársi viszonyban élőkre. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a házasok 5,8, az élettársi közösségben élők 14,5 százaléka mutat hajlandóságot a válásra.
A felmérések azt mutatják, hogy hazánkban még mindig jóval több a házasságot kötő, mint a „papír” nélkül, élettársi közösségben élő pár, bár a házasság előtti próbaházasság a fiatalok körében egyre gyakoribb. A lányok nagy része azonban ma is - éppúgy, mint száz évvel ezelőtt - olykor az esküvőjéről, vagy egy felejthetetlen lánykérésről álmodik, és a családalapítást tradicionálisan, a házasság kötelékében képzeli el.

1. keretes:
A házassági és az élettársi kapcsolat vagyonnal kapcsolatos jogi vonatkozásai:
Amikor két ember házasságra lép létrejön a házastársi vagyonközösség. Ez azt jelenti, hogy minden, amit a házasságuk folyamán együtt, vagy külön-külön szereznek, az a közös vagyon részét képezi, kivéve abban az esetben, ha a házasság előtt külön szerződést kötnek a vagyonmegosztással kapcsolatban. Ilyen például a méltán egyre népszerűbb házassági szerződés. Tehát, ha nincs külön rendelkezés a vagyonra vonatkozóan, akkor a vagyon a házastársak között válás esetén egyenlő arányban oszlik meg.
A bizonyítottan élettársi kapcsolatban élők nem élnek házastársi vagyonközösségben. A vagyon a megszerzésben való részvétel arányában oszlik meg, és csak akkor osztható szét egyenlően, ha a vagyonszerzésben való részvétel arányát nem lehet megállapítani. Tehát védi a törvény az együtt élők vagyonát is. Például ha az élettársak közösen megszerzett vagyonukból vásárolnak egy ingatlant, és csak az egyikük neve kerül bejegyzésre a tulajdoni lapon, akkor is közös vagyonnak számít a vásárolt ingatlan. Az a fél, aki nincs bejegyezve tulajdonosként, bármikor kérheti tulajdonjoga bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.
Fontos különbség a jogszabályi rendelkezésekben: a házasságban élők vagyonmegosztásáról a Családjogi törvény rendelkezik, míg az élettársak esetében a Polgári törvénykönyv rendelkezései az irányadók.

2. keretes:
Vélemény
Tóth Veronika, pszichológus
A társadalom ugyan rengeteget változott az elmúlt évszázadban, és a vallás is veszített ideológiája érvényesítésének erejéből, ennek ellenére a nők még mindig nehezen tudják levetkőzni a kialakult megfelelési kényszert. Még mindig a férjezett asszonyok elfogadottabbak társadalmilag, hiába ismeri már el a törvény is az együtt élő párok jogait. A nők biztonságot és a férfi általi elismerést keresik a házasságban, miszerint ők az egyetlenek és a legfontosabbak az életükben. Az, hogy ez esetleg már pár hónap alatt megváltozik, a nők többsége fejében csak akkor tudatosul, amikor ez a változás beáll. És ne feledjük: a nők elbírálása nem azonos a férfiakéval, például ugyanazon munkáért még mindig kevesebb bért visznek haza, mint a férfiak, tehát bizonyos fokig leminősített helyzetben vannak. Így a házasságban élők anyagilag és társadalmi elismertség szintjén is nagyobb biztonságban tudják magukat, mint egyedülálló, vagy „együtt élő” társaik.

3. keretes:
Szerződés és szöktetés
Már az ókori Mezopotámiában is írtak házassági szerződést, mely a menyasszonypénz (a vőlegény családja adta a menyasszonynak) és a hozomány (menyasszony családja adta a lánnyal) összegét is pontosan tartalmazta.
A régi Kínában az ifjú feleség az esküvő másnapján mutatkozott be az anyósának, akinek attól fogva a fennhatósága alá tartozott.
A török társadalomban minden törvényi tiltás ellenére a mai napig is él a nőrablás, és a nővétel, mint a házasodás egyik formája. Többnyire azért a lány beleegyezésével történik a szöktetés.