Fullextra.hu - Ketten a Mesterrel (Santana koncert)

Hol van már a tavalyi Woodstock…? Merre fújta a szél Janis Joplint, a Jefferson Airplane-t, Jimi Hendrixet...?
...és hová lettek a jó, az igen jó zenék?

Valami mégis megvillantható a múltból, Santana képezi a folyamatosságot AZOK és miközöttünk, és üzen. A zene ugyanaz, a nyelv ugyanazt mondja, a gesztusok, és a fordulatok is hasonlóak, csak mindez már nem egy óriásfesztivál keretében, hanem profimód kidolgozott, másodpercre megállapított „szabályok” szerint zajlik – és a legszebb ebben, hogy mégis úgy érzed, hogy minden a színpadon lesz „kitalálva”, hogy ott improvizálnak a zenészek az orrod előtt, mintha csak ott születnének a dalok.
Jönnek, hosszú sorban velem együtt a nemzedékek, végig a Ligetben, a Hősök terén, és már szól a zene, igaz, ezek még nem ők, csak az előzenekar, a melegítés. Ez nem hálás szerep, ilyenkor már mindenki az igazit várja… Jönnek az őszek, a kopaszok, a megereszkedett-hasúak, a nagyik, a mamák, a lányok, a csitrik, hogy is van ez? Santanát mindenki ismeri, lehetséges? A hang balfelé „húz”, a Felvonulás térre, ahol – már látom – a színpad közelébe sem jutok el, van viszont néhány hatalmas kivetítő a 21. századi technika jóvoltából, így hát behúzódom az egyik elé, és innen aztán mindent látok.
Bebe varázsol a színpadon, és a Back to Black is nagy stenkerrel játszik, valahogy úgy tűnik, mintha felvezetnék a Santana-féle latin rockot, a furcsa fekete hajvédős, óriás napszemüveges szaxis irgalmatlanul fújja, fújja, Bebe ugrál: „élet van”, aztán hamar elköszönnek, és egy villámgyors profi átszerelés következik, miközben reklámok tipornak a földbe minket.
Hét után a várakozás alatt még két műsorvezető próbálkozik, ez a legrosszabb, emlékszem mennyire nem bírtuk, amikor Dévényi, Cintula, vagy B.Tóth László nyomták a rossz humorokat az Ifjúsági Parkban a koncertek előtt. Aztán megjelenik a kivetítőn a hatalmas, lassan röppenő fehér galamb és kezdetét veszi a varázslat.
Sallangtalanul játszanak, ami él az a zene, nincs manír, egy pillanat alatt felveszik a ritmust, a tempót, és ebben játsszák végig a következő másfél órát. Konferansz sincs – minek is, a dalokat mindenki ismeri… Amit meg nem, azon is úszik, mindenki élvezi, a tömeg oldódik, a földön ülők, a bokrokban állók ahogy körülnézek, egyszerre ringatóznak, két lány felpattan egy adott pillanatban és táncolnak – hát igen a régi szép idők, csak akkor a füvön ültünk a Tabánban és évente kétszer vártuk a csodát, hogy majd csak történik végre valami, de a jó zenén kívül nem váltottuk meg a világot, és a tapsok után tízezer ember hazament, a rendszer nem ingott meg tőlünk.
Jönnek közben a régi jó nóták is, az Oye como va, a Se a cabo, az Európa, a Black Magic Woman, Maria Maria és a többi mind-mind, két énekessel dolgoznak, az egyik fekete, a másik félindián gyerek. És a többiek: egy teljesen kábszeresenek tűnő zseniális basszeres, mindig Santana mögött, egy kigyúrt másodgitáros, egy öreg néger billentyűs hurkaujjakkal, egy timbales-os zseni (ez a latin dobsorozat), egy óriás indián kongás, egy öreg néger dobos, aki üt mint a gép, két fehér fúvós a háttérben, no és persze a Mester kalapban, napszemüvegben, teljesen fekete ruhában. Nyakában egy bordó csodagitár meg-nem-mondom milyen, de a bundokon madarak szálldogálnak felfelé… aztán még egy csodagitár, az pedig aranyszínű. Néha-néha más dallamok is megszólalnak, egyszer csak leül a színpad szélére és „becsempészi” a Stairway to Heaven-t a Zeppelintől, hát ez is ihletett pillanat volt, a közönség hálásan tapsolt is érte.
Végül megteltünk, hátranézve a tér zsúfolt, és a zene ütemére ütemesen ringatózik mindenki, akár egy óriási élőlény. Még néhány ráadás, és vége a varázsnak, az utolsó számokat Santana már szemüveg nélkül játssza, így a kor lenyomatai is látszanak, a kivetítőn pedig régi képek, régi filmek peregnek: az elmúlt harminc-negyven év fényrajzai.

Aztán felszáll ismét a fehér galamb, és végtelenül lassú szárnycsapásaival elröppen, valahová, ahol már csak végtelen csend honol, és mennyei zenék szólnak.

Lejegyezte:
Székely-Nagy Gábor
2008. június 28.