Fullextra.hu - Sivák Enikő Imádság című kiállítása

Június 24-én, fenti címmel nyitotta meg legújabb kiállítását Sivák Enikő képzőművész Budapesten, a VI. kerületben található Harmónia Műhely termeiben.

Spirituális művésznek nevezném őt. Nem korszakalkotó, hisz korábban is voltak hozzá hasonlóan gondolkodó-látó alkotóink, művészeink, ám hétköznapi ember számára szokatlan látásmódja teszi különlegessé művészetét.

„Istenhívő és Istenkereső, de nem a vallás és nem is a filozófia útjain. A hit és a képzelet világa az ő otthona és vágyódásának célja a szeretet végtelensége…” – Elek Artúr írta Remsey Jenőről 1928-ban.

Tömören magam is így határozhatnám meg Enikőt a végtelenségből merített alkotásai után.

Mi is az IMÁDSÁG? Az imádság az, amikor a látható (materiális) világban élők a láthatatlan (spirituális) világban lévőkhöz folyamodnak segítségért. Akkor hiszünk leginkább az ima erejében, amikor lelkierőnkkel megoldhatatlannak tűnő bajban vagyunk és elménk jelzi, hogy földi léptékkel képtelenek vagyunk megbirkózni a ránk szakadt gondokkal, problémákkal.

Így fogalmaznék: földindulás-égszakadás érzés van a lelkünkben. Az szinte mellékes, hogy hívő vagy nem hívő adott helyzetben az Ember, tudatalattink bízik az IMA erejében.

Enikő az elmúlt időszakban két verses kötethez, füzethez készített illusztrációkat. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét kortárs a Barátom és nagyon közel állnak hozzám mind emberként, mind költőként. Mondanom sem kell ezek után, hogy verseikben szintén jelen van a spiritualizmus és remek összhangot alkotnak Enikő grafikáival.

Egyik ilyen alkotó Matyikó Adrienn, aki Tatabányán él, másikuk Tábory Maxim, aki a II. világháború után vándorolt ki Amerikába és azóta ott él, alkot.

Tábory Maxim Tűzfény c. verses kötete idén tavasszal jelent meg és Sivák Enikő készítette a borítólapját. Maxim levélben megkért, hogy Enikő kiállításán olvassunk fel kötetéből. Erre a feladatra Lőrinczi L. Annát, a Fullextra művészeti portál tulajdonosát találtam legalkalmasabbnak. Hallottam már őt szavalni és maga is amatőr költő. Megkerestem és Anna – kis szorongással igaz -, de vállalta a versfelolvasást.

Sajnálatos módon a meghívón szereplő előadóművész, St. Martin ismét kimentette magát, ami néhány vendégnek csalódást okozott. A rendezők azonban egy bravúros „huszárvágással” kitöltötték ezt a hézagot oly módon, hogy valahonnan „előkaptak” egy sámándobos-énekes előadót. A képek és a sámándob harmóniája kitapintható volt.

A kiállítás megnyitója szinte családias légkörben zajlott. Az egyik teremben körbeültünk.

Enikő megnyitotta kiállítását, néhány mondatban szólt a képek keletkezéséről, beszélt az általa illusztrált kötetekről, majd átengedte a teret Annának.

Anna a maga csendes, lágy hangján gyönyörűségesen tolmácsolta Tábory Maxim gondolatait hallgatói felé. A távoli költő versei és az előadó beleérző képessége csodálatos találkozásának lehettünk fültanúi.

A megnyitót sámándob hangjai zárták.

Szép élményekkel lettünk gazdagabbak.

(Szerző: pinczemmaya50)