Kalandok Schipluidenben!
Dátum: Augusztus 28, csütörtök, 12:23:51
Téma: Ország Világ
 |
Alig pirkadt éktelen kakaskukorékolásra ébredtünk, a kakasok és a törpekakasok kitettek magukért. Bár alig bírtuk nyitvatartani a szemünket ez a szokatlan zaj felvillanyozott. |
Kalandok Schipluidenben! (Amszterdam melletti kis falu) 1.
Tizenegy órás repülő és autóút után fáradtan, de megérkeztünk a szállás helyünkre Schipluidenbe egy nagy biófarmra. Már koromsötét volt, csak az út melletti lámpások és a macskák szeme világított. Zuhanyozás után úgy bedőltünk az ágyba, mint egy krumpliszsák egy édes kis appartmanban.
Alig pirkadt éktelen kakaskukorékolásra ébredtünk, a kakasok és a törpekakasok kitettek magukért. Bár alig bírtuk nyitvatartani a szemünket ez a szokatlan zaj felvillanyozott. Követelte a többi jószág is a reggelijét.
A tehenek bőgtek, na nem azért mert nem volt kalap a fejükön.
A bírkák mindenkit …beeee… akartak venni a csapatukba, a kecskék …mekkkk… voltak sértődve, hogy nem ők kaptak először.
Nos mi is lezuhanyoztunk és megreggeliztünk, hogy minél előbb körbe járhassuk a farmot.
Egy csoda fogadott, amerre szem ellátott gyönyörű zöld, dús fű talán a kalandozó magyarok láttak ilyent amikor leszánkóztak a Kárpátokból a Kárpát medencébe.
Mindjárt az appartman előtt törpetyúkok és az egyszál törpekakas vigyázta az erkölcsüket.
Hirtelen előkocogott egy szószerinti dagadt, kövér disznó!…
Vietnámi fajta, csüngőhasú a rövid lábai nem is látszódtak a hája alól, valahogy csúszva-mászva közlekedett.
El is határoztam rögtön, hogy figyelek az étkezésemre, mert látványnak is borzalmas volt ez a szerencsétlen jószág.
Tovább sétálva nyulacskák ketrece tünt elénk.
Édes kis jószágok fekete és barna orruk vidáman mozgott, ahogy ránk néztek.
A zöld határt ellepte a fekete és barna tarka tehenek sokasága…Csak a lila Milka tehenet nem lehetett látni…
Errébb bírkák kövér hada. A dús fűtől minden jószág olyan dagadt volt, hogy disznóként elment volna…
Közelükbe merészkedtem, hogy fotókat készítsek, s mivel csatorna van mindenütt, kis híjján belecsúsztam a vízbe…
Pedig nem hal a csillagjegyem, hogy szeressem a vizet, csak a zuhany vizét vagyok képes elviselni.
Tovább sétálva kecskék sokasága, idősebb és fiatal kiskecskék édes pici szarvacskákkal, igencsak megnyerték a tetszésünket.
Ahogy indultunk tovább hirtelen egy ütést éreztem az alsó fertályomon az anyakecske nekem rontott, féltve a kiskecskéit.
A lendülettől hasra estem, szerencsétlenségemre az éjjel esett és pont egy nagy pocsolya közepébe.
Ilyet csak a „Kozel” sör reklámjába lehet látni, nem gondoltam arra , hogy valaha velem is megtörténik…
Visszafordultam, hogy lezuhanyozzak, mielőtt a többiek is felébrednek és meglátnak ilyen állapotban és mielőtt rámszárad a sár és bezárnak a csüngőhasú mellé…
A tisztálkodás után újra kalandozni indultam.
A tehenészet igazi automatikával vezérelt épülete teljesen elkápráztatott…
A tehenek sorban álltak egyesével, amikor a kapu elé értek kinyílott a kar, beengedte, majd a hátsó kar bezárta a boxba. A fejőgép rácuppant a mellére és közben enni kapott még lecsapolták a tejecskét.
Így ment ez sorban végig…
De voltak intelligens „Riskák” akik tanulva az emberektől, újra beálltak a sorba, hogy kapjanak enni…
Az automatikát bizony nem tudták kijátszani, mert a fülükben lévő csippeket leolvasva érzékelte, hogy e cseles „Riskák” már jártak ott. Szépen beengedte a boxba, majd a csapókar segítségével kitessékelte a falánk jószágot…Nagyon tetszett ez a mozzanat, de „Riskánk” …búúúú-san adta hírül, hogy nem sikerült a csel.
Folyt. Köv.
|
|