Fullextra.hu - Kalandok Schipluidenben 2. rész

Félig kábulatban a dolgom végeztével, még mindig begörcsölt vádlikkal, megkezdtem a kúszó bajnokságot felfelé… Mondanom sem kell, hogy ismét elértem az előző időfutamot.

A második nap délelőtt, hajnali negyed 10-kor a szálláshelyünkön az étterembe mentünk reggelizni…Lássatok csodát, mind a kettőnk elé legalább fejenként 10 db kis vaj, meg kristálycukor, méz, mogyoróvaj és csokoládé reszeléket tettek…hűha…egymásra néztünk és keresztbe állt a szemünk is…Ezt akarják velünk megetetni?…Ugyanis a hollandoknak ez a reggelijük, de bizony ez nekünk nagyon diétásnak tünt…
Az étteremben körbe polcok voltak megrakva ezekkel a reggelire adott ”finomságokkal”…kitömött, tehenek, bírkák és holland fapapucsok társaságában étkeztünk. A pult mögötti polcokat a férfiemberek élvezték volna, mert mindenütt a híres Amstell sör kellette magát, persze kétszer annyiért, mint ahogy a boltban árulták…
Így el is határoztuk, hogy másnaptól irány az élelmiszerbolt és jól bevásárolunk szalámifélékből…a gondolatot tett követte és finom sonkákkal, ízletes szalámikkal megpakolva az autót, visszamondtuk a szolgáltatásukat.
Ezek után még körülnéztünk az édenkertben, mert látnivaló az volt bőven, legalább kárpótolt a reggeliért.

A kalandozás után, irány a Nászék háza. Kedves kis ház jobbról-balról csatorna futott, párhuzamosan, a kert szintén megnyerte tetszésünket a gondozott fákkal és a lenyírt fűvel…
Olyan ház, ahol szívesen él az ember…
Na, de nem kíváncsiskodni mentünk, hanem az ünnepi menüt elkészíteni, mert ugye ők cukros kenyérrel kínálnak, hogy becsalogassanak az országukba, mi meg a magyar gulyást és a lecsós tésztát szántuk nekik csalinak, mármint a korai vendégeknek… Nekiálltam egy nagy kondér gulyást főzni, elkészítettem egy fél kondér lecsót, hogy másnap már csak a tésztát kelljen főzni…
Még ezen kívül szakácsok forgolódtak, mert 5 nemzet ételkulturája vonult fel a másnapi esküvőn…
Jól elfáradtam, este fürdés után nem kértem álomba, ringató szolgálatot, mert elaludtam, mint a tej, vagy mint a róka?…
Hajnalban arra ébredek, hogy folyó ügyem igen sürgőssé vált és mivel mindenkinek nyitva volt a hálószoba ajtaja, így csak a 20 szűk lépcsőnél gyújtottam villanyt és így osontam lefelé… azonban a szűk lépcsők végett elkapta a görcs mind a két vádlimat és fél órába telt mire a hálótól leértem a földszintre a WC-hez.
A csigalassúsági versenyben rekordot döntöttem volna…
Félig kábulatban a dolgom végeztével, még mindig begörcsölt vádlikkal, megkezdtem a kúszó bajnokságot felfelé…
Mondanom sem kell, hogy ismét elértem az előző időfutamot. Aki már járt így biztosan megérti és átérzi a fájdalmamat…Felértem végre , leoltom a villanyt, és a lenti előszobában égve van még mindig!…
Ahogy csiszolódtam a falhoz, ( mert ugye okosodni, muszáj!) véletlen felkapcsoltam a villanyt arra a folyosóra is…
De az egészben a legszebb, hogy csak a lépcső legalján lehetett lekapcsolni…
Uram segíts!…Nem volt más választásom ismét csigasebességgel le, leoltani a villanyt, majd megmászni a lépcsőket begörcsölt vádlival…a kíntól utána nem tudtam aludni, csak néztem az égbolt csillagait és sértegettem minden le és felmenő ágát….
Nem kellett már sokat várnom a kakasok rázendítettek és a maradék álom is kiszállt a nyitott ablakon…
A reggel már jól kezdődött nem édesítette a kristálycukor, méz, mogyoróvaj és csokireszelék az életünket, hanem a kitömött hűtő látott el minden jóval…
Már éppen indultam, mikor a kedvenc motorjaim a Harley Davidsonok hangját hallottam…Kaptam magam és futás ki a szálláshely előtti útra…Éppen aznap találkozó volt ebben a kis faluban és fél órán keresztül csak Harley Davidson motort láttam, bőrdzsekis szerkóban csúnyábbnál csúnyább szőrös férfiakkal( mindjárt a mi Pironk jutott az eszembe, de csak a motorozásról! Bárki nehogy azt higgye, hogy szőrözöm, mert rá a szőrzet aztán nem jellemző!)…Sajnos, nem láttam sehol…

Folyt köv.