Fullextra.hu - Kapolcs, ahol a versek is jól érzik magukat

Az évek hosszú sora óta Kapolcsi Fesztiválként emlegetett programsorozat 2008-ra Kapolcsi Bűvészeti Napokká soványodott...

Az évek hosszú sora óta Kapolcsi Fesztiválként emlegetett programsorozat 2008-ra Kapolcsi Bűvészeti Napokká soványodott, és így is csak megköszönhetjük a lelkes szervezőknek, akik összebűvészkedték rá a pénzt. Kár, hogy ez azoknak nem volt olyan fontos, akik tevőlegesen hozzájárulhattak volna, hogy a Völgyfesztivál 20. születésnapját igazán méltón ünnepelhesse.

No, de hagyjuk a kesergést, hiszen én nem is igazán tudom megítélni, mit is jelent Kapolcs, miután első alkalommal volt szerencsém oda látogatni – mégpedig meghívott költő vendégként.

Pécsi Marcell, a Ködlámpa Irodalmi Udvar szervezője és vezetője hívott meg a Csigaházba, ahol esténként az irodalomkedvelőket színes programok várják.

Harmadmagammal, férjemmel és kisfiammal délután 4 óra tájban érkeztünk a helyszínre, ahol vendéglátómmal, Marcival, Sólyom Tamás zenésszel és Bogdán Krisztinával, a Büki Tücsökkar vezetőjével való gyors üdvözlőkör után szinte rögtön belekerültem a sűrűjébe.

Az Irodalmi Udvar repertoárjában szerepel az ún. „Gyors és gyilkos” elnevezésű játék, aminek keretében a beérkezett irodalmi alkotásokat 3-4 tagú zsűri értékeli elhangzásuk után. Az ítészek közé kerültem magam is, ami számomra szokatlan „pozíció”, hiszen magam is alkotó vagyok, nem szakavatott kritikus. Érdekes játéknak találtam viszont, éppen a spontaneitásánál fogva, hogy egy először hallott alkotás kiben mit vált ki, hiszen egyazon mű megítélése már két olvasó esetében és egészen eltérő lehet.

Ekkor következett a nagy érdeklődéssel várt vers-verseny, ami abból áll össze, hogy az előző nap megadott 6-8 szót a vállalkozó kedvű alkotóknak bele kell építeniük egy maguk által kreált versbe. A verseny érdekessége főként abban áll, hogy – ahogy Pécsi Marcelltől megtudtam – a megadott szavak nem feltétlenül szerepelnek a magyar értelmező kéziszótárban, így például a „trampalírozás” kifejezés sem könnyíthette meg a költők dolgát. Verseket a helyszínen, illetve az interneten keresztül lehetett küldeni a Ködlámpa Irodalmi Udvarnak, és szerencsére nagy-nagy számban érkeztek is művek. Spontán összeverbuválódott 4-5 fős bíráló bizottságunk 1-től 10-ig pontozta a verseket, majd a 6 pont fölöttieket Sólyom Tamással és Pécsi Marcival előadtuk. Természetesen a verseny nem verseny, ha nincs díjazás – az első három helyezett nyalókát vehetett át; az internetes beküldők nyilván megkapták ugyanezt virtuálisan.

Remekül szórakoztunk, akárcsak az ekkor már népes közönség is, hiszen a megadott szavak igencsak megmozgatták a szerzők fantáziáját. Ami igazán meglepő volt, hogy az egyébként valóban össze nem illő, sőt olykor „idétlennek” ható szavak is egészen komoly verseket is ihlettek. A heves érdeklődésre való tekintettel az egészen rossz, azaz 1-2 pontot elérő versekből is felolvastunk egyet-kettőt – ezek is zajos sikert arattak a helyszínen.

Kicsit hosszúra nyúlt szünet után következett a velem, mint költő vendéggel, illetve Pécsi Marcellel és Bogdán Krisztinával való beszélgetés. Sólyom Tamás remekül kérdezett, így gördülékeny, baráti csevely volt ez valójában – amelyet talán az időközben megcsappant közönség is igazolni tudna. Én remekül éreztem magam, pedig nem vagyok rutinos interjúalany.

A beszélgetést követően Pécsi Marcell és Rajt Géza koncertje következett, amit magam is nagy érdeklődéssel vártam, hiszen a fiúk három versemet is megzenésítették. Nem csalódtam: úgy a versválasztásban, mint a harmóniában nagyon megegyezett az ízlésünk – ezúton is köszönöm nekik.

A Büki Tücsökkar hosszas készülődés után lépett színpadra. A versmegzenésítéssel foglalkozó csapat abban a megtiszteltetésben részesített, hogy Nagy László, József Attila és más nagyjaink műveinek társaságában hallhattam előadásukban a Székely-Nagy Gábor által megzenésített Ritmuszavar című versemet.

A program sajnos erős csúszásban volt, így már nem tudtam vállalni, hogy a koncerteket követő diavetítés alá spontán mesét kreálok – sajnos, haza kellett indulnunk.

Remek élmény volt ez az éjszakába hajló délután, és csak megerősítette bennem, hogy Kapolcson nem villámlátogatást kell tenni, hanem részesévé kell válni. Jövőre, amikor is a jelenlegi tervek szerint egy egész hónapra benépesül a Völgy, talán 3-4 napra magam is ellátogathatok oda ismét.