Fullextra.hu - Életem a Full

Az elmúlt napokban, hetekben, sokat töprengtem, gondolkodtam, emlékeztem.
Öt éves lett a FullExtra művészeti portál.

Az elmúlt napokban, hetekben, sokat töprengtem, gondolkodtam, emlékeztem.
Öt éves lett a FullExtra művészeti portál.
2005–ben lettem a tagja, - teljesen véletlenül, - a sors kiszámíthatatlan kacskaringóit követve. Emlékszem az első napokra, amikor csak kattintgattam össze-vissza és nem értettem, hogy mit is lehet itt csinálni.
Olvasgattam, próbáltam üzenetet írni, de még az sem sikerült, mert nem töltöttem ki a tárgy rovatot, ezért rendre nem küldte el a rendszer.
Aztán ahogy olvastam és olvastam, egy csodálatos világ bontakozott ki a szemem előtt.
Mint a mesében.
Az írások alapján elképzeltem az embereket.
A publikált művek alapján, és a hozzászólásokra adott válaszokból szép lassan megismertük egymást.
Mint egy nagy család.
Ha baj ért és panaszkodtam, mindig volt aki meghallgasson és továbblépésre ösztönözzön. Ha öröm ért, őszintén velem örültek sokan.
Olyan közösség tagja lettem, melyben jól éreztem magam.
Azt vettem észre, hogy minden szabad percemet a portálon töltöm és olvasok és olvasok, mint aki még soha nem érezte, milyen élmény elmerülni a gondolatok sokszínűségében.
Sokat kaptam ettől a helytől, az itt alkotó emberektől.
Őszintén köszönöm.
Egy ugyancsak váratlan és véletlen folytán alakult úgy, hogy tulajdonosa lettem ennek a helynek, mely magával hozta az ezzel járó jót és rosszat is.
Talán ha ma kellene döntenem erről, lehet, hogy másképpen döntenék...
Nem azért, mert voltak hullámvölgyek, nem azért, mert nagyon sok feladattal jár ez a tisztség.
Talán azért, mert az alkotás rovására ment, amire viszont itt szoktam rá, mint egy kábítószerre.
Mint minden helyen az életben, itt is voltak hullámvölgyek, és csúcsokat megdöntő kiemelkedések. Hiszem, hogy a kiemelkedés volt többségben.
Sok szépet tudunk felmutatni.
A megjelent csodálatos könyvek, a felejthetetlen találkozások, a kirándulások, az alkotótábor...
Köszönetet szeretnék mondani a portál megalkotójának és szellemi atyjának Szebeni Attilának, mert rengeteg munkával létrehozta ezt a helyet, amelyet aztán meg lehetett tölteni élettel. Köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik akkor, az alakuláskor és azt követően is rengeteg munkával, és fáradhatatlanul tettek ezért a helyért, hogy azzá lehessen amivé lett.
Köszönetet szeretnék mondani minden alkotónak, régieknek és újaknak, hogy jelenlétükkel, alkotásaikkal éltetik a portált, lehetőséget teremtve ezzel a később érkezőknek, példát mutatva a próbálkozóknak, kezet nyújtva a rászorulóknak.
Köszönetet szeretnék mondani az olvasóknak is, még akkor is, ha nem regisztrált tagok.
Az ő érdeklődésük, figyelmük nélkül nem lenne érdemes alkotni.
Így kerek és egész itt az élet.
Születésnap.
Ilyenkor kívánni szokott az ember valamit, amikor elfújja a képzeletbeli gyertyát.
Én elárulom mit kívántam.
Szeretném, ha ez a születésnap úgy múlhatna el, hogy a kölcsönösen kiosztott sérelmeket elfelejtenénk. Akiket esetleg megbántottam, megkövetem őket.
Szeretném, ha megvalósulhatna az, hogy itt mindenki szabadon alkothasson, fejlődhessen, barátokra lelhessen.
Szeretném, ha valóban a béke szigete lehetnénk, ahol megfér egymás mellett az eltérő gondolat, ahol kölcsönösen tisztelve egymást cserélhetnénk ki eszméinket.
A portálon mától nem tilos a politika.
Alkossatok, publikáljatok, hátha szebb lesz tőle a világunk, és ha sokan mondjuk, talán messzebbre hallatszik el.
Sok terv van a jövőre nézve, amelyek még nagyobbá teszik majd a portált, még több lehetőséget biztosítva az itt alkotóknak.
Tartsatok velem, velünk.