Mindenszentek és Halottak napja
Dátum: November 01, szombat, 07:27:45
Téma: Életünk napjaink
 |
Mindenszentekkor és Halottak napján a múló időre is emlékezünk.
Az Időre, ami adatik, s elvétetik. De tudjuk, hogy valahol, valakiben mindig tovább él.
|
November elsején, Mindenszentek napján, az Egyház megemlékezik azokról az üdvözültekről, akik nem kaptak külön napot a naptárban.
Festum omnium sanctorum - Mindenszentek ünnepe.
A megemlékezés napjaként először 741-ben, III. Gergely pápa idején találkozunk vele, amikor a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem "minden tökéletes igaznak" a tiszteletére szentelte.
Pogány ünnep volt valaha, akárcsak a Karácsony vagy a Húsvét. Mint az egyház minden fontosabb ünnepe a régi napszertartásokon alapul.
A nyár végi pogány mindenszentek, a szomorúság ideje volt, a nap dicsőségének hanyatlása, de egyben hálaadás is, mellyel köszönetet mondtak a napnak a gabona és a gyümölcsök megérleléséért.
A hagyomány gyökerei, a régmúlt kelta korokra nyúlik vissza. Az ő hitük szerint e napon, az ő újévük napján térnek vissza a földre az elmúlt esztendőkben elhunyt bűnösök lelkei, melyek azóta állatok testében lakoztak.
Nem véletlen hogy november elsejének előestéje, éjszakája egyúttal a félelem, a kísértetek, manók és démonok éjjele is.
Amikor a kelták áttértek a keresztény vallásra, akadtak, akik nem mondtak le pogány szokásaikról, sőt amikor III. Gergely pápa ünneppé nyilvánította Mindenszentek napját, különös megerősítést nyert a hagyomány fenntartása.
Az ünnep mai elnevezése is „All Hellow's Even = Minden szentek előestéje” Halloween, ekkor alakult ki.
A hagyományt később ír bevándorlók vitték magukkal és 1840 körül honosították meg Amerikában.
Az Egyesült Államok gyermekei azóta is minden évben nagy várakozással készülnek október utolsó éjszakájára. Sötétedés után ijesztő jelmezekbe öltözve riasztják el a szellemeket otthonuk környékéről, és egy kis csemegéért, édességért cserébe a szomszédok háza tájáról is.
A rejtélyesen vigyorgó, pislákoló töklámpások az ún. Jack-lámpa hagyománya, még azokból az időkből származik, mikor a kivájt sütőtököt, benne gyertyával a holtak lelkeinek felajánlott ételáldozatként tették ki házaik elé a kísértetektől, ártásoktól tartó emberek.
A világ különböző részein másként és másként ünnepelnek ezen a napon.
Romániában minden évben nagyszámú turistát várnak október 31 -re a hírhedt brani Drakula-kastélyba. Álarcosbált rendeznek és a részvevők stílszerűen denevérbarlangban töltik az éjszakát.
Ausztriában és Németországban népes jelmezes felvonulásokat rendeznek, a maskarás kavalkádban a felnőttek is részt vesznek, a lakások ablakát pedig igazi vagy porcelán, világító töklámpások díszítik.
A Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje.
A néphit szerint ilyenkor a halottak haza látogatnak, de a gyertyák fényénél újra visszatalálhatnak sírjukba - így nem kísértenek majd és nem nyugtalanítják az élőket.
Halottak napját 998 óta ünnepeljük, és konkrétan a november 2-i halottak napja Szent Odiló clunyi apáttól ered.
Számunkra ez a nap az emlékezésé.
Emlékezünk azokra, kiket szeretünk. Emlékezünk azokra, akik már nincsenek, nem lehetnek velünk.
Csöndesen, békésen megnyugszik bennünk a múlhatatlan fájdalom.
Kimegyünk a temetőbe, őszirózsával és krizantémmal ékesítjük a sírokat, gyertyát gyújtunk.
Emlékezünk a velük töltött napokra: mosolyukra, hangjukra, mozdulataikra.
Mindenszentekkor és Halottak napján a múló időre is emlékezünk.
Az Időre, ami adatik, s elvétetik. De tudjuk, hogy valahol, valakiben mindig tovább él.
|
|