Petőfi: Mi a szerelem? című verséről
Dátum: November 11, kedd, 09:43:31
Téma: Irodalom tudástár


Aztán hangnemet vált,
"könnybe mártott tollal"
folytatja: őszinte vallomásban tárulkozik ki...


Petőfi Sándor: Mi a szerelem? című költeményéről.

Tisztelt Olvasó, szeretném fölhívni a figyelmet klasszikus költőnk egyik kevésbé ismert, ritkábban idézett versére.
1847. októberében, Koltón írta, friss házasként.
Szerintem tanítani lehetne: tanulhatunk belőle Petőfiről, Petőfitől.
(Bár nem olyan szép, mint a Szeptember végén, de tanulságos...)
A mű két részből áll: először a csipkelődő, szókimondó stílusában kipellengérezi a fűzfapoétákat. Ellenszenves lenne e hang, ha nem ő írta volna. Neki megbocsátjuk.
Aztán hangnemet vált, "könnybe mártott tollal" folytatja: őszinte vallomásban tárulkozik ki, mintegy illusztrálva a gondolatot, hogy "akkor is sírunk, ha nevetünk", valamint költői megfogalmazását adva annak, amit valaki egyszer így fogalmazott meg egy prédikációban: "a szeretet nem elvárás, hanem vállalás".
Többé-kevésbé ismerjük a költő életét, házasságának történetét.
Most üljünk le, és hallgassuk meg, mit is mond ő maga, fiatal korához képest megható, mély bölcsességgel:

Petőfi Sándor : Mi a szerelem?

Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rossz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még korán sem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
Hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. -
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kígyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!





Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2846