A valóság mindig szubalpin
Dátum: November 17, hétfő, 10:57:50
Téma: Könyvismertetők


A valóság mindig szubalpin, tehát józanság, középarány, egy kevés rendetlenség és négyszáz méter a tenger színe felett.


Márai: Európa elrablása
Röpirat a nemzetnevelés ügyében




- Elrabolták, igazán? Kik és mit?
A házak, ha sérülten is, a városok, ha lyukasan is, helyükön maradtak. Az emberek sietnek gyanús, vagy közömbös, érdekes üzleteik után. Könyvek jelennek meg, sok könyv, a színházakban játszanak. A legtöbb európai város világos már este. Az országokban iparkodnak államot építeni; ez még sokáig eltart, de érdekes és céltudatos válalkozás. Hát akkor mi az, amit elraboltak? Mindenekelőtt a hivatástudatot; azt a tudatos vagy ösztönös zsiger-meggyőződést, hitbuzgalmi állapotot, hogy Európának, tehát a földrész lakóinak valamilyen küldetésféle megbízatásuk és szerepük van a világban, s ezt a megbízatást az európai sorstól kapták örökségbe.
Ezt a tudatot már nem érezni Európában...(Márai Sándor)


A háború után Márai Zürichben taxit, és expresszvonatot talál. Ám a Fogkefe, amelyhez kiviteli engedély kell, az elmebajos rend, kész rá, hogy a katasztrófát újból terjessze. Idillikus plakátot lát egy-egy Tiziano képben. A svájci panaszt, miszerint jegyre adják a csokoládét, úgy hallgatja, mint egy felnőtt, akinek tetejében májrákja van, hallgathat egy gyermeket, aki panaszkodik, mert elszakadt a babaruha. A svájci gondok nem gondok, bűntudatuk pusmogó és őszinte. A nők, a csinos geneovise-ok arcán mindegyre megvillan a könnyű, önfeledt mosoly. A mi asszonyaink néha nevetnek, néha gondterhesek, vagy közömbösek, de ma már csak ritkán mosolyognak. Ehhez a női mosolyhoz száz év béke kell; ez az, ami a legsértetlenebb Genfben; úgy villan meg lépten nyomon, mint a csibész kezében a zsebtükör vakító fénye. Márai már nem akar sikert New Yorkban, beérné egy bukással Texasban:oda lett a Mikó utcai könyvtára. Felvázolja a nem kívánt jövőt: "Emigránsok, akik tegnap balra, ma jobbra disszidálnak, s most valahogyan ég és föld közt élnek, morognak a kis körzetben, ahová beszorították őket sorsuk, marják egymást, az otthont és a távolt. Ez a legrosszabb sors. Akkor inkább élni vagy meghalni, de otthon."
Az utazás felnyitja szemét:" Minden népnek el kell most döntenie, milyen árat hajlandó fizetni a szocializmusért, s el kell döntenie, a szocializmusnak milyen képletéért hajlandó ezt az árat megfizetni." A franciák kedélytelenek, irigyek Genfre, náluk zsebre megy a történelem. A világ nem tanult semmit sem, nemcsak eszével, hanem szívével, igen, még zsebével sem.
A mai válságra gondolok, amikor idézem Márai sorait (igaz Hamvas már korábbra tette a világválságot):" Bizonyos, hogy nem lesz béke, amíg például nem lesz több árú, mint a pénz. Mert mindenütt több most a pénz, mint az árú. Példa Amerika és Svájc, ahol fogvacogva beszélnek arról, hogy Amerika felszabadított egymilliárd dollár svájci követelést, s féltik a belső piac árait ennek a pénznek a rohamától. Éppen így félnek a felduzzadt svájci aranytól; mert a pénz-a mi fülünknek ez különösen hangzik -egyformán veszélyes olcsó bankó vagy drága arany formájában, ha több, mint az árú. Amíg a pénz fut az árú után, nem lehet béke a világon. Hát termelj.

Kerekes Tamás

A valóság mindig szubalpin, tehát józanság, középarány, egy kevés rendetlenség és négyszáz méter a tenger színe felett.







Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2852
pharmacy online