Fullextra.hu - A Pápa nem sznob

A második legfőbb rossz az érzelgés, a csöpögős szentimentalizmus után a sznobság.

Ki nem állhatom azokat, akik minden alkalmat megragadnak, hogy kérkedjenek, dicsekedjenek műveltségükkel. Nem veszi észre, hogy mennyire nevetségesek. Aki igazán és mélyen művelt, az soha nem hangoztatja ezt.
A sznobizmus a hiúságból táplálkozik. A hiúság még önmagában nem volna annyira rossz és elitélendő (majd mindjárt rátérek erre is), de sajnos az alkotók (és itt most legfőképpen az író emberekre gondolok) kilencven százaléka exhibicionalista is. Oda vannak azért, hogy minduntalan felmutassák magukat; úgy vágynak egy szellemi, virtuális vállonveregetésre, mint egy frenetikus orgazmusra.
Maga Weöres Sándor is bevallotta valahol, hogy egyetlen rossz tulajdonsága, amitől képtelen volt megszabadulni, a hiúsága. A hiúság a halhatatlanság utáni olthatatlan vágyból táplálkozik. Senki sem kételkedik abban, hogy Weöres Sándor az egyik halhatatlanunk. Az már egy egyéni tragédia, hogy ez leginkább az óvodák falain belül érezhető leginkább. (Gyermekversek, gyermekdalok.)
Mégis, az olyan nagy tudású és művelt halhatatlanunk, mint a fent nevezett költő sem gondolt bele kellő mélységében az alábbiaknak:
Isten előtt egyformán esik latba a nyolc vagy akárhány kötetes költő, író vagy bármilyen művész, és az egyszerű, hétköznapi ember, aki nem tesz mást, csak nemz vagy szül egy, két vagy akárhány gyereket, utódot. Az előbbi az emberiség szellemi, az utóbbi a biológiai tartalmát gazdagítja. Ez a gazdagság a piramis alja, talapzata: garancia a kontinuitásra. Lehet, hogy annak a semmit-sem-tevő ember gyermekének az utódja a távoli jövőben, évszázadok vagy évezredek múlva az emberiség megmentője vagy megváltója lesz. (Na jó, ez enyhe túlzás, mondjuk inkább azt: valami mérhetetlennel gazdagítja az emberiséget.)
Ezen az alapon egyet kell értsek a Pápával: minden elveszett, elpazarolt lélek borzasztó tragédia, és nem következmények nélküli.
Azt pedig, hogy a Pápa sznob volna, egyáltalán nem gondolom.